Megismerkedés adventben… (8)

Éppen csak négykézlábon bemasíroztam Alfréd lakásába a kis folyosójukról, mikor a szemközti ajtón kilépett Balázs és meglátott minket. Meglepődtünk, mindannyian. Megindult a cukkolás Alfréd, majd az én részemről is, íme:
- Ha az öcséd, Tamás is itthon lenne, akkor Őt is hívd meg, át, hátha élvezné, ahogyan a bátyja fenyít engem. – kérleltem.
- Elég volt, köcsög! Ne szemtelenkedj ennyire, mert tényleg szíjat hasítok a hátadból! – szólt hozzám Alfréd, de Balázs felé fordulva ennyit tett hozzá:
- Hidd el, nagyon élveznétek mind a ketten!
Lehet, hogy Balázs elhitte, de ennek semmi jelét sem mutatta. 
Alfréd egy ideig még várt, de mivel Tamás nem mozdult, csak továbbra is hitetlenkedve bámult ránk, pontosabban rám, így elköszönt Tamástól ennyit mondva:
- Ha Te, vagy Tamás, vagy mind a ketten, mégis meggondoljátok magatokat, csak kopogjatok be s jöhettek segíteni! – szólt Alfréd s betette az ajtót maga után, de nem zárta be! Majd hozzám szólt:
- Köcsög. Nem így akartam, de már mindegy. Nagyon meglepődött Balázs, de talán te is, nem?
- Igen, Uram! Már többször ábrándoztam arról, hogy érdemes lenne Balázst elkapni, mert jó teste van, többször láttam már nyáron csak egy szál gatyában, de valahogyan nem jött még össze. Sajna úgy látom, most sem!  - válaszoltam.
- Még azért ne add fel a reményt! Még bejöhet! – biztatott kétértelműen, majd rám nézve megkérdezte: - Mit szeretnél, köcsög? Ha bejönne ezen az ajtón, vagy ha nem? – érdeklődött vigyorogva Alfréd.
- Hát, hogy őszinte legyek, jobban szeretném, ha bejönne, de még jobban, ha bejönnének mind a ketten a testvérek, mert akkor biztosan kiszabadítanának, a kezeid közül, s utána kapnál Tőlük; vagy nem szabadítanak ki engem, hanem Téged is lefognak, s mind a ketten kapunk Tőlük. Mit szólsz, Neked melyik tetszik jobban? – érdeklődtem somolyogva Alfrédtól.
Az vállat vont, elgondolkozott, majd megszólalt:
- Nem is bánnám egyiket sem, mert nekem is szemre-, azaz kézre való lenne Balázs, de Tamás már nem annyira, az még kicsi pöcs csak, pelenkás… - kezdte, de megakadt itt, mert jeleztem Neki, így lassan hátrafordult:
Meglátta, hogy az ajtóban ott áll, egymás mellett, a két testvér. Balázs már magához tért az előbbi meglepetéséből, de Tamáson még látszott a hitetlenkedés, amit az elébe tároló látvány okozott Neki.
Ő nem, de Balázs már mozdult is, rávetette magát Frédire, s végül Tamás segítségével legyűrték, maguk alá a földre, oda szorították. Lihegtek az erőlködéstől.
Én meg megszólaltam:
- Nem tudom Frédi hol tart kötözőszert, kötelet vagy hasonlót itt, a lakásában, ezért azt javasolom, hogy vegyétek le a bokabilincseimet, s azzal bilincseljétek meg őt. – mutattam a földön fekvő Frédire. – Én ígérem, nem tanúsítok ellenállást, teszem, amire utasíttok, elviselem, amit kapok Tőletek: büntetést, fenyítést, vagy mást.  - mondtam mosolyogva.
Balázs hamarabb mozdult, én pedig közben levettem magamról a bokabilincseimet s Neki odaadtam. Aki azokkal megbilincselte Frédit hátul, majd felállva mg bele is rúgott, morogva:
- Hogy mondtad? „Kicsi pöcs, pelenkás”? Majd mindjárt kapsz Tőle! Utána pelenkába kell tenni majd téged! – sziszegte.
Otthagyott minket, s visszament Tamás lakásába. Hamarosan visszajött, kezében egy fa fejes vonalzóval, azt lóbálva.
- Ezt találtam, de ez is teljesen jó lesz erre. Öcsém, gyűrd fel az ingujjaidat s csak keményen, ne sajnáld! Üsd, vágd, nem apád! – adta a kezébe a fa vonalzót megsuhogtatva.
Tamás átvette, majd maga is megsuhogtatta s ráparancsolt Frédire:
- Hogy is mondtad az előbb? Ja, már tudom. Te kis pöcs…. Így, hívlak ezen túl majd a Frédi szomszéd helyett. Gyerünk, állj fel, feküdj át azon a széken, lábaid itt, fejed arra s kapsz is már! – fenyegette Frédit s felrántotta, majd odadobta a székre. Nem finoman.
Balázs pedig leszorítva tartotta Frédi fejét, Tamás meg ütött. Teljes erőből, suhogva, dühvel.
Jó húszat kioszthatott, mire Frédi felszisszent már és Balázs is megmozdult s megszólalt:
- Állj, várj! Hagyd abba egy kicsit! – utasította az öccsét, majd odalépve a derékszíjánál fogva – ha nehezen is, de megemelte Frédi testét a székről s rám szólt:
- Húzd már le a farmert róla, légyszi, szomszéd!
- Az nehéz lesz, ha a derékszíjánál emeled meg.  - cöcögtem: - De szívesen. – válaszoltam.
Balázs letette Frédit, vissza a székre s rászólt:
- Emeld csak fel a testedet, köcsög, vagy inkább pöcst mondjak?
Én pedig kioldottam a szíjat, kihúztam, majd lehúztam a farmert Frédiről, bár volt egy kis probléma. Egy nem is kis pöcök.  (Frédi álló, merev farka.) Nagy nehezen még is sikerült a lehúzás s Frédi visszaereszkedett a székre. Balázs azonban komolyan megkérdezte tőlem:
- Miért nem tudtad lerántani a farmerjét, ennek a köcsögnek?
- Azért Uram, mert ő nem köcsög. 
- Hanem mi? – értetlenkedett Balázs.
- Állj fel! – ütöttem egyet Frédi fenekére s közben Balázsnak ezt válaszoltam:
- Nézze szomszéd s meglátja a problémát! – mutattam Frédi már álló, merev farkára.
- Látja? Ez volt az ok. – nyugtáztam.
Balázs csak kicsit lepődött meg, de Tamás nagyon. Közelebb is hajolt, hogy jobban lásson s mikor rájött mit lát, elvörösödött. Balázs meg ezt látva elnevette magát:
- Tényleg igaza van Frédi szomszédodnak, még mindig pöcs, pelenkás vagy. – állapította meg Balázs Tamásra mutatva. Majd megkérdezte attól:
- Tudod, mitől állt fel a fasza a köcsögnek, bocs nem az, hanem a szomszédodnak?
- Nem, honnan tudnám? – értetlenkedett az öccse.
Balázs nevetett, csapkodta a térdét, majd lassan megválaszolta a saját kérdését: - Tőled! 
Tamás újra elvörösödött. Balázs pedig ezt látva elkomorodott.
- Vagy talán nem is Tamástól? Hanem öööö tőlem, de lehet, hogy a szituációtól? – morfondírozott félhangosan. Majd rászólt Frédire: - Melyik az igaz? Mondd!
- Az attól függ, de mindegyiknek része volt benne! – válaszolta őszintén Frédi.
Kicsit elgondolkozott, majd végig nézett előbb Tamáson, utána Balázson s végül rajtam is kajánul.
- Te mit gondolsz? Csak mi ”állunk”, vagy Ők is? – kajánkodott Frédi.
- Nézzem meg? – kérdeztem s választ sem várva, odaléptem előbb Tamás elé és végigsimítottam a farmerja „csomagját”, majd Balázshoz léptem, az övét is megsimítottam s elnevettem magamat a vizsgálat végén.
- Jelentem Alfréd Mester uram, hogy „állnak”, mint a cövek! Lebuktak.
- Lássuk!- utasított Alfréd s n már gomboltam s húztam is le a testvérekről a farmerjeiket.
(folyt. köv.)