Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (tizenharmadik rész)

Dávid vidd ezt a bűnös rabszolgát a bakhoz és duplán kötözd rá, nehogy ki tudja szabadítani magát, mivel most úgy elverem, hogy attól koldul! A száját is tömd jól be, mert végig ordítani fog, azt garantálom! Dávid odacibált a bakhoz. Először a kezeimet, majd a lábaimat bilincselte rá, utána pedig egy kötéllel még egyszer szorosan odakötözte a végtagjaimat. Én még sokk hatása alatt voltam, igazából fel sem fogtam mit tettem és, hogy mi fog következni. Valahogy elfogadtam a kikerülhetetlen helyzetemet. Tudtam, hogy most úgy el leszek verve, mint eddig soha az életemben. Arra gondoltam, jó lenne minél hamarabb elájulni. Egy nagy szájpecket is kaptam.

-a derekát is kötözd rá a bakra, de jó szorosan! Nekem aztán ne tudjon ficánkolni! -hallottam az Úrnőm hangját.

Dávid szorosan azt is a fához kötözte, de azelőtt maximálisan felhúzta a nadrágomat és a szíjjammal rögzítette, hogy a fenekemen jó feszes legyen. Ugyanis, ha feszes a nadrág a korbács jobban találja és nagyobb fájdalmat tud okozni. Tudtam, hogy rettenetesen elver az Úrnőm, de az is eszembe jutott, hogy eddig a büntetőkorbáccsal csak az oszlophoz kötözve és hasrafekve kaptam, előrehajolva nem. Márpedig így jobban kidülled a fenék és sokkal erősebb a fájdalom. Vanda körbesétált, miközben a korbáccsal nagyokat csapott a levegőbe. Mint a vadász amikor megszemléli áldozatát.

-na így! -szólalt meg. Szépen ki vagy kötözve és nem tehetsz semmit! Ezúttal nem fogsz elfutni!

Majd odajött és megsimogatta a fenekemet. Már hurkás, de lesz ez rosszabb is. Kár, hogy megigértem a Dominádnak, hogy nem okozok maradandó sérülést, mert most igazán megérdemelnéd, hogy örökre megcsíkozzam a seggedet! Ezért verlek el nadrágban és nem csórén. Ne félj, maradandó sérülés nélkül is tudok nagy fájdalmat okozni! Van hozzá gyakorlatom és vannak megfelelő eszközeim is! Na akkor lássuk csak mit is érdemelsz? Nálam van egy szabály. Ha egy szolga engedetlenül viselkedik kétszeresen kapja meg a büntetését. Nem bírtál ki 100 ütést, engedetlen voltál, tehát 200 ütést kapsz a büntetőkorbáccsal.

Az a harminc amit már megkaptál, az nem számít most bele, azt tekintsük ráadásnak. Na de ebben a 200 ütésben nincsen benne a szökésed megbüntetése! Azért még kapsz 100 ütést ezzel a korbáccsal, amiből az utolsó 50 teljes erőből, azaz csak annyira, hogy begyógyulhassanak idővel a nyomok. Utána pedig bikacsökkel és sjambokkal fogunk Dáviddal két oldalról addig verni, ameddig el nem fáradunk! Ja, megjegyzem, hogy mi sokáig bírjuk. Ezek a verőeszközök nagy fájdalommal járnak, de nem okoznak maradandó sérülést. Több száz ütésre számíthatsz velük! Tetszik az ajánlatom? Azért nem bírod a fájdalmat, mert még igazán senki sem vert el! A mai büntetésed után gyerekjátéknak fognak tűnni az eddigi verések. Tudod egy szolgának mindig ki kell tolni a fájdalomküszöbét! Különben neked könnyű, te csak fekszel egy bakon, mi fogunk erőlködni, ameddig te a hasadon henyélsz! -azzal felnevetett a saját viccén.

El voltam képedve attól amit hallottam. Tudtam, hogy egy ekkora verésre nem lehet felkészülni. Az Úrnő felvette a pozíciót és a hosszú korbáccsal elkezdett verni. Minden egyes ütés kibírhatatlanul fájt. Jóval erősebbek voltak, mint amikor a földön ütött vele, mivel oldalról csapott, ezért a korbácsnak több helye volt felgyorsulni, a kidüllesztett fenekem pedig tökéletes célpontnak bizonyult. Hatalmas erővel csapódott be a vége. Azt hittem leszakad a fenekem! Ordítottam volna, ha tudok, de a szájpecek miatt csak hörögni tudtam, a fenekemet is elkaptam volna, vagy oldalra fordítottam volna, de Dávid annyira szorosan odakötözött a bakhoz, hogy alig tudtam egy kicsit is megmozdulni. Minden egyes ütésnél beleremegett az egész testem és megrándítottam a bilincseimet. Vanda Úrnő kegyetlenül ütött, szinte teljes erőből. Olyan fájdalmaim voltak, amiket sohasem tapasztaltam addig, pedig már elégszer vertek el.

Nagyon féltem minden egyes ütés előtt. Egy idő után rángatóztam ahogy csak tudtam, de nem hatották meg az Úrnőt a fájdalmaim. Azt éreztem, hogy ember ilyen kínokat nem bírhat ki. A fejem nagyon kezdett fájni és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mennyi van még hátra?

Le sem tudom írni miket éltem ezek után át, csak egy megvert rabszolga voltam, aki rettenetesen fél. Eltűnt a személyiségem, nem mertem már semmire sem gondolni. Amikor közeledtem ahhoz, hogy elájuljak az Úrnő megállt, elém került jól felpofozott egy párszor, majd visszament és folytatta a korbácsolásomat. Valahogy mindig tudta mikor érek el az ájulás közelébe olyankor mindig szünetet tartott és jól összevissza pofozott. Amikor éreztem, hogy a szívem nem bírja tovább, akkor azt parancsolta Dávidnak, hogy öntsön le egy vödör vízzel. Tartott vagy 10 perc szünetet és tovább folytatta a büntetésemet. Az utolsó 50 ütés valóban kegyetlen volt, végig rángatóztam a sírástól és azt hittem belehalok. Az utolsó 50 ütésben az volt a durva, hogy a testemet egy pillanatig sem tudtam ellazítani. Az ütés nagy fájdalmától minden izmom be volt feszülve és amire kilazulhattam volna máris kaptam a következőt! A 300 korbácsütés kiszabása során ötször kellett szünetet tartani és kétszer locsolt fel Dávid. Most sem tudom, honnan érezte meg az Úrnőm, hogy mikor adná fel a testem. Biztos nem először csinált ilyent és volt gyakorlata. Azt ezen az oldalon le sem merem írni, hogy miként nézett ki a fenekem és milyennek éreztem.

(folytatása következik)