Emese meséje folytatódik...2.

Emese a harmincas éveiben járó, hosszú barna hajú lány volt. Megismerkedésünk történetét már ismeritek, erre nem vesztegetném a szót.
Nálam maradt másnapig és megegyeztünk, hogy innentől az én szabályaim szerint játszik...kapott tőlem egy cetlit és hazaküldtem.
Emese hazafelé menet a történteken gondolkodott:
"Basszus, felkúrta a libidómat ez a hím!Még most is beleborzongok ahogy a nézésére gondolok...úgy mustrált, mint egy kiló húst, de közben meg sütött róla, hogy tudja mitől döglik a légy.Őrület! Lehet az is közrejátszott, hogy annyira ki voltam éhezve?Nem tudom. De jó volt, baromi jó az biztos. A cetli! Még meg se néztem. Mi lehet ez?"

A cetlin öt mondat állt. Szabályok.
"Óh igen, az utolsó csók előtt azt mondta, ezeket meg kell tanulnom holnapra, ki fogja kérdezni. Lássuk csak, ahh, oké ez semmiség, áh, már meg is jegyeztem...

Bár elsőre sokat ígérő lánynak tűnt, benne volt a az a szeleburdiság is, mely miatt biztos voltam benne, hogy el fog bukni...ideje volt a büntetésen elmerengenem.

Másnap a megbeszélt időben jött, pontosan. Egy jó pont mára. Az öltözéke is rendben volt, nem túl kihívó, de épp annyira figyelemfelkeltő, hogy az előző este emlékeit felidézve újra megkívánjam.
Láttam rajta, hogy kissé feszült, a tegapi kaland varázsa, az endorfintúladagolástól megnőtt önbizalma mostanra nyomtalanul elmúlt, Meghagytam ebben az állapotában, még feladat előtt állt.
Leült a székre, amire szótlanul rámutattam, én pedig mögé lépve cirógatni kezdtem a tarkóját, könnyed beszélgetésbe kezdve vele.
- Milyen napod volt ma?
- Azt mondanám, hogy teljesen átlagos. Jót aludtam...- kuncogott.
Válaszából kitűnt, hogy nem nagyon akar beszélgetni.

- Vártad az estét nagyon?
- Először vagyok ilyen helyzetben, úgyhogy inkább ideges vagyok kissé.
- Ez érthető, semmi baj vele. - mondtam, majd folytattam a tarkója masszírozását, megsimítottam a nyakát és a füle tövét. Éreztem, ahogy oldódik benne a feszültség, lehúnyt szemmel élvezte a törődést.
- És a feladattal hogy állsz? - kérdeztem, majd ahogy levegőt vett, hogy válaszoljon, blúza kivágásába csúsztattam a kezem...
Kissé meghökkenve válaszolt.
- Ő, azt izé, megtanultam.
- Nagyon jó, akkor halljam!De ugye emlékszel, hogy szó szerint kértem?
- Szó szerint?Iigen, persze.

Ahogy elkezdte az első mondatot, két ujjammal összecsippentettem a kissé már keményedő mellbimbóját a bal mellén és finoman összeszorítottam...
- A máásodik...- nyögte és nem jutottak eszébe a szavak.
- Azt mondtad megtanultad. Mindjárt az első nap csalódást okozol? - mondtam hangosan, miközben magamban ujjongtam.
"Ez az, jöhet a bünti!Még nem is tudja mi vár rá..."
folyt.köv.