Szerencsés véletlen 6.

A hitvesi ágyba kissé  furcsa volt befeküdnöm aznap este.
Párom mintha jóvá szerette volna tenni a reggeli malőrt, a késői időpont ellenére még ébren várt.
Tőle szokatlan módon meztelenül feküdt paplan alatt és  nagyon kezdeményezően lépett fel.
Elsőként kézzel, majd orálisan próbált izgalomba hozni, de ez most nem működött úgy ahogy máskor.
Nem feltétlenül a fizikai kielégülésem okán, inkább azért mert agyban nem voltam ott.
Nem bírtam szabadulni a megélt izgalmas emlékek hatása alól.
Eddig azt hittem, hogy ilyen átélést, beleélést csak meg lehet játszani.
De végül is ezt az érzést az  interneten látott filmek alakíthatták ki bennem, jöttem rá.
Végül sikerült  egy elnyújtott, de rövid aktust összehoznia, de a végeredménnyel nem volt elégedett.
Máskor sokkal nagyobb adagot szoktál belém lövellni mondta kissé viccesen, - de a bűntudat okán most szemrehányásnak vettem észrevételét - miután visszatért a szokásos fürdőszobai tisztálkodást követően.
Hirtelen nem tudtam hogy erre most mit is feleljek, hiszen én tudtam az okát.
Tudod reggel a zuhany alatt könnyíttetem magamon, ezért lehet, füllentettem, és úgy nézett ki, hogy ezzel el is meg is úsztam a dolgot.
Képes voltál saját kezűleg kielégíteni magad, mint egy kamasz, jegyezte meg most már egyértelmű szemrehányással hangjában.
És máskor is meg szoktad tenni, kérdezte, számon kérő sértődöttséggel?
Nem gondoltam hogy újra alkalmas lenne vele az elfojtott érzéseimről, vágyaimról  beszélgetni, hiszen ezeknek eddig soha nem voltak sikeresek.
Mindig az lett az eredményük, hogy újra tudatosodott bennem a mostanra megváltozott  szexuális vágyaink különbözősége, hogy én szerettem volna egy kis változatossággal felrázni szexuális életünket, de ő minden - neki szokatlannak számító kezdeményezésemre  azt mondta hogy az biztosan nem lesz jó.
Illetve hogy minden ilyen beszélgetés, próbálkozás után nekem volt, lett  bűntudatom, az új irányú vágyaim kialakulása miatt.
Most azonban  úgy néz ki,  végre partnert találtam azok megvalósításához, ezért sokkal  kellemesebb érzés töltött el.
Már egyáltalán nem gondoltam betegesnek, valóságtól elrugaszkodónak ezeket a vágyaimat, de ezt nem mondhattam meg neki,  ezért próbáltam rövidre zárni a dolgot.
Nem, illetve csak nagyon ritkán, ha távol vagyok tőled, és rám tör a vágy...Reggel pedig a forró, erős  vízsugár volt az oka, válaszoltam fáradt hangon, álmosságot tettetve, és hátat fordítva neki jeleztem hogy aludni szeretnék. 
Nem tudom hogy a válaszom elégítette-e ki, vagy egyszerűen már nem akart ő sem tovább beszélgetni, de lekapcsolta az éjjeli lámpát és kis mocorgás után már az egyenletes szuszogását hallottam csak.
Vele ellentétben én még sokáig forgolódtam, és a mai eseményekre gondoltam, illetve másnapi  folytatásról ábrándoztam.

Kipihentem ébredtem, és a szokásos reggeli ceremóniát követően már indultam is.
Zakóm zsebében a távkapcsolót szorongatva útba ejtettem Ivett irodáját.
Furcsa és az első időben zavaró is volt ez az új típusú iroda rendszer, amelyben bejárat felőli falak egy része, az ajtó mellett is  üvegből volt.
Így a folyosón közlekedők láthatták hogy ki is tartózkodik benn, igaz a felső vezetői szobákba ezért nem biztosított teljes belátást ez a furcsa, itthon szokatlan megoldás.
Azonban még mindig jobb volt mint az alacsonyabb rendű beosztottaké, mert az ők a szomszéd, illetve szinte a folyosón lévő összes szobába is belátással rendelkeztek.
Most viszont jó szolgálatot tett ez a megoldás, nekem legalább is, mert az ajtaja előtt elsétálva, láthattam ahogy a munkájában elmerült Ivett hirtelen felkapja a fejét görcsbe rándult testtel, amikor működésbe hoztam a vibrátort.
Korábban még csak remélni mertem, hogy az utasításomnak megfelelően magában fogja viselni, de a reakció bizonyságul szolgáltak engedelmességére.
A folyosó végéhez érve kikapcsoltam, és csak remélni mertem hogy az apró eszköz vette is az utasítást.
Aztán már én is próbáltam elmerülni a munkában, de még előtte izgatottan nyitottam meg a privát mail fiókomat.
A szokásosnak mondható értesítések, hirdetések között ott volt Ivett , nagyon rövid, lényegre törő levele.

Köszönöm a tegnapot, én nagyon élveztem, megleptél.
Ha te is úgy gondolod, akkor folytathatjuk.

Huhhhhh, jóleső megkönnyebbülés futott át rajtam.
Akkor még sem rontottam el ez az izgalmasnak induló kapcsolatot azzal a csókolózási kezdeményezéssel.

A tabujaim:
És a két mondat alatt ott sorakoztak a számára nem kívánatos dolgok, amelyek meghatározásáról előző nap beszéltünk.
- Csikló tortúra
- Kisajak tortúra
-SM tortúrák
- Durva fenekelés, minden olyan ami tartós  nyomot hagy
- Szexuális izgalom nélküli fájdalom
- Megalázás szóban, játékokban
- Kinevetés, kigúnyolás
- Pisi bizonyos esetekben
- Tűk használata

De elég nehéz mindent előre meghatározni, ezért lenne  egy javaslatom, folytatta.
Lehet hogy találékonyságod,  okán olyan kreatív dologgal jössz elő ami nincs a listámon, - mert hogy nem gondoltam rá - vagy olyan mértékben csinálsz valamit, ami nem jó már nekem, akkor ezekre az esetekre vezessünk be egy menekülő szót.
Az enyém egy szín lesz, a KÉK, vagy ha foglalt lesz a szám, - írta egy mosolygós, és egy kacsintós emoji  kíséretében - akkor a keresztbe rakott mutató ás középső ujjammal jelzem majd ezt neked.

Hogy mire nem gondol ez a nő, állapítottam meg magamban, ezek a dolgok nekem soha az eszembe sem jutottak volna.
A rövid lista elég nagy mozgásteret biztosít,  állapítottam meg első ránézésre, de szinte mindegyikkel egyet tudtam érteni, mert ezeket nem bírtam volna elkövetni egy másik emberen, valószínű hogy azért is mert saját  magamon sem szerettem volna megtapasztalni.
Miután én is összeállítottam a nem kívánt beavatkozások listámat,    megadtam egy menekülő szót, - hozzá hasonlóan egy színt én is - ,a ZÖLD-et és  a  a testbeszédre pedig az ő által kitalált  keresztbe rakott ujjakat, és már el is küldtem válaszomat.

A munka mellett továbbra is a hogyan tovább izgatott a legjobban.
Ez a távirányítós játék most egy kissé kimerült, hiszen nap közben most már nem láthatom a reakciót és így már annyira nem is volt izgalmas.
Félóránként  nem sétálgathatok az iroda szárnyukban, hiszen máskor napokig nem járok arra.
Azért délben,  szokásomtól eltérően  lesétáltam a büfébe, mert reméltem hogy velem ellentétben ő ott szokott ebédelni.
Sajnos nem volt ott, állapítottam meg kissé letörten, hiába kutattam alakját a szinte zsúfolásig telt térben.
Így kissé csalódottan ültem le egy kólával és egy melegszendviccsel egyik kollégám mellé.
Ő szinte folyamatosan beszélt hozzám, de nem tudtam rá figyelni, állandóan a bejárati ajtót kémleltem, hogy talán végre feltűnik Ivett alakja.
Ezt egy idő után már ő is szóvá tette.
Csak nem vársz valakit?
Nem, válaszoltam kissé megilletődve azon hogy ennyire nyilvánvaló volt a testbeszédem.
Csak azt nézem hogy mennyi jó nő dolgozik nálunk, füllentettem.
Igen, ez biztos egyik kívánatosabb mint a másik.
Leszámítva a főnökasszonyt, intett fejével, a most belépők felé kissé vicces hangsúllyal. Tekintetét követve  izgatottan állapítottam meg, hogy Ivettre célzott, mert hogy két fiatal hölgy kíséretében akkor lépett be a helyiségbe.
Semmi vonzó nőiesség nincs benne , szerintem farok van a lábai között, folytatta nevetve saját poénján.
Pedig ha tudná, hogy mennyire nincs igaza, gondoltam, miközben zakóm zsebében megkerestem a távkapcsolót, és amikor Ivett tálcával a kezében a kiszolgáló pulthoz lépett, működésbe hoztam a vibrátor tojást.
A nő teste jól láthatóan megrándult, a tálca tartalmát majdnem leborította a nem várt érzéstől.
A mögötte álló egyik kolléganője a karját megfogva fordult hozzá segítségül.
Gondolom azt hihette hogy rosszul lett, de ő gyorsan visszanyerte önuralmát, és határozott lépésekkel indult a kasszához fizetni, majd megállt és a termet körbe pásztázta tekintetével, egészen addig amíg meg nem talált.
Lehet hogy igazad van, de ettől függetlenül nagyon jó alakja van, válaszoltan kollégámnak, miközben tekintetem összekapcsolódott a nőével, aki pár asztalra az enyémtől talált helyet magának.
Lehet, de a viselkedésében, gesztusaiban semmi nőieset nem lehet találni.
Hideg, érzéketlen mint egy kőszobor, a közvetlen kollégái elmondása szerint is, folytatta, jól tájékozottságát fitogtatva.
Csak a munkájának él, senkit nem enged magához közel, szinte semmit nem tud róla senki, semmi másról, csak munkáról lehet vele beszélgetni.
Akkor én inkább titokzatosnak nevezném nem pedig érzéketlennek, ridegnek.
De az is lehet, hogy csak nem a munkahelyén lévőkre akarja pazarolni azt, vettem védelmembe, miközben a váltakozó funkciót állítottam be a távirányítón.
Azért  jót derültem magamban azon hogy kollégám szeme előtt játszom ezzel az általa annyira lesajnált nővel és ő mit sem tud erről.
Izgalmas egy ilyen titkos játék.
Soha nem voltak színész ambícióm, de most élveztem a szerepjátékot.
Ivett most sem tudott  uralkodni a mozdulatain, a kanál megállt remegő kezében, és  félbehagyta az étkezést egy pillanatra amikor megérezte a változást.
Vele szemben ülő fiatal kolléganői újra kíváncsian néztek rá, gondolom nem tudták mire vélni főnökasszonyuk furcsa viselkedését.
Reméltem, hogy a vibrátor zümmögését nem hallják, igaz kellően nagy volt a zsivaj, állapítottam meg.
Ennyire nyilvánvalóan azért ne bámuld már szólított meg kollégám, váratlanul.
Még azt hiszi, hogy akarsz tőle valamit.
Igen, csak most tudatosodott bennem, hogy a vibrátor kapcsolgatása közben folyamatosan őt néztem, várva a látványos hatásokat.
Most hogy mindketten elfogyasztottuk az ebédünket, úgy gondoltam, hogy akkor talán elég is lesz mára,  de egészen addig működésben hagytam az eszközt, amíg ki nem léptem az étkezőből.
Éreztem, hogy Ivett végig követett a tekintetével, aztán az ajtóban visszafordultam és a szemébe nézve, kikapcsoltam azt.
Nem tudtam megállapítani hogy megkönnyebbülést vagy inkább csalódást láttam tekintetében.
Visszasiettem a szobámba, de az átélt izgalmas szituáció után nem tudtam a munkára koncentrálni.
Lassan már  ő is visszaér a szobájába, számoltam magamban a perceket, és úgy döntöttem hogy egy kis írásbeliséggel folytatom......