Évforduló – egy Úr tollából (1.)

Rengeteg dolgot éltünk meg az elmúlt 3 évben, nem? Az egész egy kocsmában indult. Ott ültetek a feleségeddel a szomszéd asztalnál fiatal párként, akik nemrég házasodtak meg. A bárpultnál álltam whiskyt kortyolva és más srácokkal beszélgettem. Boldognak kellett volna lenned a feleségeddel, viszont ő mégis ordibált veled és sértő neveken hívott. Te csak ültél ott csöndben, a könnyek csorogtak le az arcodról, miközben szó nélkül tűrted azt, ahogy bánik veled. Az asztalra támaszkodva felállt és elköszönt tőled ordítva… „Te hülye buzi, nem kellett volna hozzádmennem sose”, majd heves léptekkel kirohant az ajtót maga után becsapva. Az emberek újra az italaikra néztek, folytatták a beszélgetést, vége volt a műsornak…

Én is tovább kortyolgattam az whiskym, miközben a srácokkal beszélgettem… Éreztem, ahogy a szemeid rám irányulnak, ezért én is arra fordítottam a fejem. Te lenéztél a padlóra, a könnyeid még mindig az arcodon voltak. A srácok épp köszöntek el tőlem, közben észrevettem, hogy a bárpult mögötti tükörben nézel rám.

-Kérnék még egy whiskyt! Ja és egy Gin-Tonicot is, légyszi – mondtam

A csapos hozta az italokat, odamentem az asztalodhoz és a GinTonicot eléd helyeztem.

- Idd meg ezt, jót fog tenni!

- Köszönöm – suttogtad, miközben még mindig sírtál. Csöndben ültünk és ittunk. Hoztam neked még egy italt. – Nos… Megmondanád, hogy mi volt ez az egész?

A sírás újrakezdődött. Úgy kezdtem érezni, hogy rossz helyre jöttem, talán ott kellett volna hagynom téged és keresnem valaki mást helyetted…

- Szóval?

- Elhagyott.

- Erre a részre magamtól is rájöttem!

- Ez egy gyerekkori szerelem, mindenki elvárta tőlünk már, hogy összeházasodjunk, szóval megtettük. Meg akarta tartani magát a nászéjszakáig, reméltem, hogy addigra képes leszek… - mondtad elhalkulva, így hát inkább hoztam neked még egy italt.

- Tessék, igyál!

- De sose leszek képes, hogy… hmm… hogy boldoggá tegyem őt. Ahogy teltek a hetek csak rosszabb lett, igyekeztünk, próbálkoztunk, de nem ment. Elkezdett sértegetni, hogy nem vagyok igazi férfi, és hogy hiba volt összeházasodnunk.

- És te? Te mit szeretnél? – kérdeztem tőled.

- Hát a probléma az, hogy… úristen, miért mondom ezt neked, ne haragudj, nem vagyok rá képes.

- Rendben, akkor ne mondd el! Gyere és mutasd meg!

Felálltam és elhagytam a kocsmát, te pedig egy pár lépéssel mögöttem követtél. Elvezettelek a házamba. – Ne haragudj a rendetlenségért, pár hónapja egyedül vagyok és nem vagyok túl jó a háztartás vezetésében – majd bevezettelek a hálószobámba.
Emlékszem az első pár erőlködésedre, ahogy boldoggá próbáltál tenni engem. Azok a durva érintések, belső vívódás, ahogy a szádba próbáltál venni. Szégyenkeztél a fiús tested és a péniszed miatt, de én láttam benned a potenciált. Nem is mentél vissza soha a feleségedhez.

Ennek már három éve… Mennyi mindenen mentünk azóta keresztül… Új ruhákat vásároltunk, megtanultál sminkelni, lézeres szőrtelenítésed volt, elkezdtél hormonokat szedni. Parókát hordtál amíg a hajad meg nem nőtt. Főzöl és mosol rám, arról nem is beszélve, hogy hány felejthetetlen órát töltöttünk a hálószobában, hogy a képességeid, és határaid kitágítsuk. Napról napra, hónapról hónapra változott a tested, a szokásaid, a viselkedésed és persze a vágy és képesség arra, hogy engem boldoggá tegyél.

Három év… Milyen remek 3 év… ( folyt. köv…)