Vészhelyzeti történet (2)

Megállapodtunk abban, hogy eljön most hozzám, ott cseveghetünk és bemutatót is tudok tartani a bdsm-ről és válaszolok kérdéseire, ezért megkérdeztem:
- Rendben, akkor érdekel a dolog. Mi a neved? A valódi?
- Péter vagyok. - válaszolta.
- Akkor Pierre szolga leszel. – állapítottam meg s adtam nevet Neki.
- Igenis, Uram. Pierre szolga leszek. – válaszolta.
Gyalog mentünk s közben beszélgettünk. Hamarosan megérkeztünk hozzám. Belépve a házba Péter körülnézett s megkérdezte:
- Ide hozod haza a subjaidat?
- Igen, azaz nem, nem ide, hanem oda…. – válaszoltam s mutattam magunk alá.
Péter értetlenkedett ezen, ezért rákiáltottam:
- Kuss! Vetkőzz! Mindent le magadról! Rögvest és főleg gyorsan! – utasítottam sürgetően.
Péter rám nézett csodálkozva, majd lassan kezdett vetkőzni. Levette a blézerét, majd az ingét is, letolta, majd kilépett a nadrágjából s feltárult a szép formás, izmos s főleg szőrös lába.
- Tovább! – sürgettem, mert mihamarabb látni akartam teljes pucérságában.
Péter tétovázott, látszott igen zavarban van. Megkérdezte:
- Ezt is? – hitetlenkedett s a boxerére mutatott.
- Igen, azt is, de azonnal, mert megbüntetlek, ha még tétlenkedsz! – ígértem meg.
- Mit csinálsz? M e g b ü n t e t s z ? E n g e m? Itt s most? – hitetlenkedett tovább.
Én pedig odaléptem a fiókos szekrényhez s az egyik fiókját kihúzva, elővettem egy lovaglópálcát s lendületből végigvágtam Péter, az Pierre boxerében dudorodó popóján.
- Auuu! – kiáltott fel Pierre. – Ez fájt! – állapította meg. – Kapok még Tőled? – érdeklődött.
- Igen, nem is keveset, ha még sokáig húzod az időt. Boxert le! – üvöltöttem rá és hozzátettem: - Itt nem tegezhetsz Pierre szolga! A szolga sohasem tegezheti az Urát! Megértetted? – néztem rá s ütöttem még egyet a lovaglópálcával a popójára is, meg egyet a pucér combjára, csak úgy csattant.
- Jaj, ez is fájt s csípett is! – kiáltott újra Péter.
- Gatya le már! – unszoltam s mivel láttam meg van dermedve, nem fog mozdulni s nem akartam becsíkozni a combjait, így magam nyúltam oda s rántottam le a boxerét.
Szó szerint. De nem csak azt, hanem a már mereven álló farkát is a boxer gumijával, ami lehúzódott, majd visszacsapódott a hasára.
- Auuu! – kiáltott újra fel Péter s odakapott a farkához.
Én nem kértem bocsánatot, mert egy dom azt sohasem teszi, de hátrébb léptem s élvezettel néztem végig, s stíröltem a pucér testet. Volt is mit nézni azon.
Mikor végre magamhoz tértem, rákiáltottam:
- Térdre, pontosabban négykézlábra! Úgy indulj előttem! – s mutattam merre menjen.
Odavezettem a pinceajtóhoz, majd kinyitva mutattam másszon le a lépcsőfokokon. Ment is, de mikor belépett a lenti pincébe, megállt. Felemelkedett térdelésbe és ámulva nézett körbe.
- Ez mi? Kínzókamra? – kérdezte meg izgatottan.
- Igen, az! Ráhibáztál. – válaszoltam nevetve.
- Itt szoktad a szolgáidat szolgálatra kötelezni, használni? – bizonytalankodotts bámult tovább körbe.
- Itt bizony. Mindent megtehetek, amit csak akarok, vagyis amiben előre megállapodtunk! – helyesbítettem magamat.
- De hiszen velem semmiben sem állapodtál meg! – kiáltott fel Péter.
- Nem, mert még nem volt idő rá, de most lesz! – szögeztem le.
- Halljam a vágyaidat s részletezd a tabuidat is! – szólítottam fel Pierre szolgát.
- Hát, szeretnék sok mindent kipróbálni, mint azt is, meg azt is. – mutatott a pincében látható tárgyakra.
- Mást nem? – incselkedtem vele s a sarokba mentem, ahol elhúztam a függönyt s mögötte láthatóvá váltak még újabb eszközök is, egymás mellett, összetolva, de a falon különféle máseszközök is.
Péter felkiáltott a csodálkozástól.
- Ez igen! Van itt minden, amit szerettem volna látni valóságosan is, amit a filmekben már láttam. Mindent kipróbálhatok? – kérdezte izgatottan.
- Ha van annyi szabad időd, igen. S a bőröd, tested is bírni fogja egyszerre? – cukkoltam még.
- Remélem, igen. Kezdjük! – szólított fel Pierre szolga.
- Állj, várj! A tabuidat még nem soroltad el! Halljam! – figyelmeztettem.
- Tabuim? Nem is tudom. Talán ész szerű határok között, mindent megtehetsz. – engedélyezte Péter. – Ha valami nagyon nem tetszik, majd jelzem/szólok.
- Rendben. Akkor tíz pálcával kezdjük, mert megint tegeztél! – mondtam s a hajánál fogva lenyomtam magam elé s a lovaglópálcával kimértem mind a két zsemléjére 5-5 ütést. Nagyot csattant, de Pierre szolga nem sziszegett, ezért megdicsértem.
- Mivel is kezdjük? – tétováztam, mire Pierre megszólalt:
- Ha kérhetem Uram, akkor azzal, a falnak támasztott kerettel! – rebegte s mutatott az András keresztre.
- Rendben, jó, legyen! – egyeztem bele s utasítottam, hogy menjen oda s álljon elé.
Pierre felállt, s jól látszódott közben, hogy mereven áll a farka előre. Észre sem vette, peckesen odasétált az András kereszthez s viccesen bemutatkozott annak.
Én is odaléptem, feltetettem a kezeit a magasba Pierrel s odaadtam a csuklóbilincseket s a bokabilincseket, hogy tegye fel.
- Így, feltett kezekkel? – szemtelenkedett velem.
- Nem, hanem ahogyan tudod, de majd ösztökéllek, hogy gyors légy! – bíztattam őt s közben élvezettel csapkodtam meg az elérhető részeit: oldalát, popóit, talpait, de mg a vágatát is, ahogy lehajolva tette fel magának a bokabilincseket.
- Akkor ez meg van, Uram. – egyenesedett fel Pierre.
Én pedig felhúztam a magasba a kezeit, majd a karabinereket bekapcsoltam a csuklóinál és a bokáinál is. Még mielőtt hátrább léptem, hogy megnézzem magamnak a szép testét, ahogyan kifeszült, a gerincén végig is húztam az egyik kezemet, pontosabban pár ujjamat, amin a körmeimet is a bőréhez szorítottam.
Megrándult a teste és próbált eltekeredni, de nem ment.
Még benyúltam a lábai között s kihúztam a golyóit, mert a farka mereven állt, előre, az nem ment. Vettem pár facsipeszt a megcsipeszeztem a golyói bőrét több helyen is.
Majd hoztam egy erősebb bőr pertlit, azzal áttekertem a farka tövét s csomóra kötöttem a pertlit, amibe előtte egy S kampót is tettem. Most a lábai nagyujjaira tekertem vékonyabb pertliket, amiknek a másik végeit az S kampóhoz kötöttem, de úgy, hogy feszes legyen a pertli.
Pierre-nek kicsit be kellett hajlítani a lábait, térből, hogy a pertli le ne tépje a farok tövét.
Most hoztam egy vastagabb gyertyát, meggyújtottam s odatettem a tartójával Pierre mellé.
Pierre érdeklődően, bár kissé megrémülve nézte.
(folyt. köv.)