egy este, egy éjszaka...és vége

a cipőm sarka kopogott az utca kövén, ahogy sétáltam haza egy újabb szörnyű randiról...

a fejemben pedig csak úgy cikáztak a képek...egy este tele vággyal és szenvedéllyel

csalódottság, rosszul megválogatott szavak sora kavarog bennem

...
Mikor ajtót nyitott és beléptem, kedvesen fogadott. Csak úgy, mint máskor. Pimasz mosolya levett a lábamról. Borostája és laza öltözéke most is teli találat.
-Nagyon csinos vagy. - közölte visszafogottan és mégis valamiféle dallamossággal a hangjában.
Lesütött szemmel, zavarban köszöntem meg bókját. Egy pohár pezsgővel kínált és hellyel. Éreztem ahogy keresztbe tett lábaimat fürkészi. Szinte felszaladt a szeme a harisnyámon...
Persze a félhomály és Mozart nem maradhatott el. Tudta, hogy szeretem a komoly zenét, így ebben a hangulatban fogadott. Ahogy közelebb csúszott a fekete bőrkanapén, végig simította térdemet, majd felcsúsztatta tenyerét a combomig. Belekortyolt a pezsgőjébe, majd hirtelen megragadott hajamba túrva és megcsókolt. Még éreztem a pezsgő ízét és a hideg puhasággal játszott a számban. Aztán egyre vadabbul. Imádtam a csókját. Határozottan tette magáévá az ajkaim. Ahogy az arcomat fogta és nem engedett míg Ő nem akarta abbahagyni, mint mindig, ezzel is érzékeltette dominanciáját.
-Meg akarlak baszni!- hangzott el hirtelen, pedig alig húzta ki nyelvét a számból.
Egy zavart mosoly volt válaszom. S Ő mit sem törődve ezzel, megfogta a kezem és hálószobája felé vezetett. Az ágyra lökött és rám szólt... - A jókislány pózt!
Feltérdeltem, a popsimat felé toltam és a könyökömön támaszkodtam. Nem néztem hátra. A hajam az arcomba lógott. A félhomályban semmit sem láttam. Az egyre erősödő zene miatt nem hallottam szinte semmit. Közelebb lépett és megsimogatta a fenekem, amit még épphogy takart a rövid ruha, amit ma estére választottam. Egy sötétzöld kis nyári ruha fekete áttetsző harisnyával és magassarkúval.
Egyszer csak hallottam ahogy a nadrágja csatja a földön koppant. Már csattant is az első ütés. Egy határozott, de nem durva ütés a fenekemen. Felhajtotta a szoknyát és lehúzta a harisnyát róla. A bugyimmal nem törődött túlságosan. Félre húzta és éreztem, ahogy lassan kezd belém hatolni. Annyira szűk voltam, hogy a kezdetben finom sóhajokból egyre hangosabb állatias felmordulások lettek.
-Finom kis segged van, édesem!- és ezzel megint ráütött egyet és folytatta a behatolást. Próbáltam ellenkezni, ösztönösen. Ilyenkor kicsit lassított és a hátamat simogatta. Nyugtatott és biztatott.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj. De ezt most nem hagyhatom abba. Maradj így. - utasított finoman.
Fülemben a cselló játékával, szívemmel a torkomban, végül teljesen bennem volt és lassan de ütemesen baszni kezdte a szűk popsimat. Rá-rácsapott néha miközben a derekamat szorított, hogy mind gyorsabban húzhasson a farkára. Nyögéseim pedig csak egyre jobban feltüzelték Őt és mikor éreztem hogy szinte teljesen rám hajolva élvez belém, teljesen elengedtem magam...

...
most mégis a cipőm sarka kopog a kövön és azon gondolkozom, miért kellett ennek megint így történnie....
Ő rám förmedt, majd magam mögött hagytam, a kocsiajtót élesen becsapva...átszelve a Hősök terét...egy újabb csalódással magamban, most már csak vágyakozva az este után

egy este Pesten....egy éjszaka Kelenföldön...ennyi maradt.