A kis ribanc édes büntetése 2:)

Kezed fenekem simogatja,ám puncimhoz érve minduntalan visszafordul,és lemondó kis sóhajom eredménye tenyered újbóli...és újbóli...és újbóli csattanása. Egy idő után a simogatást is felváltja csattogó tenyered. Miután kissé kipirosítottad fenekem,ujjaid puncimhoz közelítenek,és felsóhajtok,amint megérzem a vágyott érintést. A sürgető vágy hatására kis terpeszbe állok,hogy könnyebben hozzám férj.
Kiosztasz egy újabb ütést,de ujjaid immár hüvelyembe tévednek.
-Nem mocorgunk,csak ha kérem!
-Hmm...
-Igen?
-Igen...Gazdám!-mondom akadozva,két sóhaj között.
Gazdám ujjai ki-be járnak puncimban,másik kezed pedig csattog fenekemen.
-Állj fel!-Az ujjaid okozta hiánytól kissé csalódottan egyenesedek fel. Szembe fordulok veled,és ajkaim rögtön találkoznak nedveimtől csillogó ujjaiddal. Így a sokadik találkozás után már természetes ez a mozzanat.
Felveszed az asztalról a binder csipeszeket. Erre rémület költözik tekintetembe,és amint közelíted az egyiket mellbimbómhoz,menekülnék,ám lábaid nem engednek.
-Ne...-mondom kérlelő arccal.
- Csak megpróbáljuk. Ha nagyon nem bírod akkor rögtön elteszem.-Hevesen rázom fejem.
-Én már próbáltam. Nagyon fáj. Kérlek Gazdám...!-Pillantásod gátat szab a szóáradatnak,így csak könyörgő,rémült pillantásomban bízhatok.
A csipesz màr vészesen közelít mellbimbómhoz,de én el-elhúzom felsőtestem.
-Mondtam,hogy ne mocorogj!
-De Gazdám...-próbálom újra.-Nem szeretném...
Ám mire kimondom,már mellbimbóm szorítja a csipesz...vagyis amennyire ujjaid engedik. Még nem engedted el,de nem is szeretném.
Arcomon tükröződik a csipesz által kiváltott fájdalom. A csipesz fogai satuba fogják mellbimbóm,és az a szorítás... Végül pár másodperc után eltűnik ez az eszköz,amit puncimon annyira szeretek😊
-Hmm...próbáljunk mást.-A csipesz újfent közelít.-És ha nem bimbóidra tesszük,hanem a bimbóudvarra?
-Nem tudom.
-Na nézzük. Szerintem így nem lesz olyan kellemetlen.-Így most bimbóim körülötti rész az "áldozat"...és valóban,így elviselhetőbb😊 Mosolyra húzódik ajkam,amit Gazdám rögtön észre is vesz.
-Látom így már jobb. Akkor maradhat is.
-Azért ez is eléggé szorít,de kicsit tényleg enyhébb.
A másik csipesz is elfoglalja helyét mellemen.
-Így ni! A következőnél már mellbimbóidon is kibírod.-Kétkedőn nézek rád.
-Nem hiszem.
-Majd meglátjuk. De most...
Megfogod vállaim,ezzel jelezve,hogy lépjek kicsit hátrébb. "Tetszenek ezek a csipeszek"-nézegetem őket.
Gazdám is ellép az asztaltól,és a fenekeléshez használatos eszközök között válogat. Érdeklődve figyelem melyikre esik választásod. Végül kezedbe veszed a korbácsot.
Mögém lépsz,végighúzva a korbács szálait oldalamon,hátamon.
-Erre most nem lesz szükség.-Leveszed a bilincset.-Hajolj előre,és fogd meg az asztal sarkait!
Felveszel két kisebb kötelet,és csuklóimat az asztal sarkaihoz rögzíted.
Ezzel végezve mögém lépsz,és hallom a korbács suhogását,majd a következő pillanatban érzem is fenekemen azt a csípős érzést. Ez nem olyan kisebb ütés,mint amit megszoktam tőled. Még 1-2-3 ilyen nagyobb ütés,és el is hagyja számat az első aúú. A korbács szálai újra és újra fenekembe marnak.
...Leteszed a korbácsot,és kezedbe veszed a pálcát. Ez kevésbé tetszik,mint a korbács.
-Aúú!-sikítok fel amint lecsap a pálca. A megszokott kis szünet egy-egy ütés után most elmarad,és már jön is a következő.
-Aúú!...Aúú!...Aúú!-Már nagyon fáj fenekem,szeretném ha vége lenne. A tizedik ütés után megsimogatod sajgó,égő hátsóm.
-Szereted a nyomokat,igaz?😊-kérdezed.
-Igen,Gazdám!
-Hát,most varázsoltunk egy-két csíkot fenekedre. Szép csíkos lett😊-mondod,és máris megérzem hozzám nyomódó férfiasságod.
-Úgy hívogat ez a popsi,azt hiszem szeretné,ha megdugnám. Mit szólsz kis ribancom?-kérdezed fenekem simogatva.
Nem válaszolok,hisz magam sem vagyok biztos benne,hogy szeretném-e. Te szeretnéd,én pedig örömet szeretnék okozni neked,így...az,hogy te élvezed,az nekem elég ahhoz,hogy ne legyen olyan kellemetlen. Na jó,néha még kicsit én is élvezem😊
Hajamba markolsz,és kicsit megrántod fejem,miközben fülemhez hajolsz.
..választ vársz a kérdésedre.
-Nem tudom,Gazdám!-válaszolom az igazsághoz híven.
-Nem? Hmm...-ezzel visszanyomsz az asztalra.-Hát akkor...-és már érzem is,ahogy farkad benyomul popsimba. Amint megérzem a feszítő érzést,fel akarnék emelkedni az asztalról,ám kezed hátamra téve visszanyomsz,és kis ideig csak lassú mozgással mozogsz bennem,hogy szokjam az érzést,majd lassú mozgásod felváltja a gyorsabb,vadabb dugás. Hamarosan megszokom az érzést,már nem feszít,és immár én is élvezem,ahogy ki-be jár bennem farkad. Érzem már nagyon közel jársz,és még pár lökés után,szétárad bennem forró spermád.

...Visszaérve a fürdőből,még mindig várom szabadulásom az asztalra hasalva,és pilledten-nem mintha tudnék menni bárhová is😊
Gazdám mellém lép,és eloldozza kötelékeim.
Gazdám előtt állva izgatottan várom,hogy most mi fog következni.
-Hogy tetszett,kis szubocskám?😊-kérdezed a csipeszekkel játszva.
-Meg lehet szokni,Gazdám!-válaszolom mosolyogva,de kissé bizonytalanul.-Pláne ha ezzel örömet okozok neked.
Felveszel az asztalról két kis fém golyót,és két zsínór segítségével a csipeszek száraira erősíted,majd kis csókot nyomsz ajkaimra.
Hú,ez egészen új. Persze pornókban már láttam ilyet,és tetszett,de így magamon tapasztalva...sokkal kevésbé tetszik.
Amint a kis fém golyók húzzák melleim,felsikoltok,arcomon látszódnak a fájdalom jelei. Gazdám játékosan pöckölgeti a kis súlyokat,amivel felerősödik a fájdalom.
-Térdelj le!
Azon nyomban letérdelek.-Kezeid hátra!-és megérzem a bilincs jól ismert hűvösségét.
Elém lépsz,és immár farkaddal nézek szembe. Elmosolyodom.
-Mostmár nagyon vágyom ajkaid melegére kis szukám!-ezzel megragadod hajam,és minden további nélkül ráhúzod szám farkadra. Egészen torkomig hatolsz,és bár nem vagyok a mélytorok mestere...nagyon nem😊...megpróbálok lépést tartani veled. Gyorsan,vadul dugod szám,és csak úgy himbálóznak a kis golyóbisok.
Egy-két levegővétel során,egy-egy kisebb pofon a "jutalmam". De bevallom már tenyered csattanása is hiányzott arcomon. Majd folytatódik szám ütemes dugása,ès pár másodperc múlva érzem,amint torkom megtelik spermáddal...

Folyt. Köv.