A kis ribanc édes büntetése :)

Végre eljött újra,újra találkozunk😊 Az ismét első találkozás óta izgatottan várom a következő alkalmat. Az az egy-két bünti amit begyűjtöttem,csak még izgalmasabbá teszi a találkozást.
...A szokásos hosszú út után,most is mint eddig mindig,már vársz rám. Fülig érő mosollyal szállok le a buszról ,ám a te arcod nem tükrözi a viszontlátás örömét,vagy csak jól leplezed.
-Szia!-köszöntessz ridegen.
Ennek hatására az én arcomról is lefagy a mosoly,ám nem gondolok úgy semmire,biztos csak rossz kedved van.
-Szia!
Ám mintha nem is hallanád,elindulsz az autó felé. Tanácstalanul követlek,ez nem vall rád. Némán tesszük meg az utat az autóig.
-Vedd le a kabátod!-Gyorsan megszabadulok a kabátomtól,és beszállok.
Hamarosan te is beszállsz,előveszed a nyakörvem,és becsatolod a nyakamon. Majd a már jól ismert bilincs is landol csuklóimon. Ezután meglátom kezedben a csipeszeket. Ez annyira nem tetszik,csak nem akarod most feltenni.
-Húzd fel a pulcsid.
-De...-kezdem,de nem tudom befejezni.
-Nincs semmi de. Azt mondtam húzd fel a pulcsid!
Félénken kémlelek ki az ablakon,de nem ellenkezem tovább. Felhúzom a pulcsim,te pedig mellbimbóimra helyezed a csipeszeket. Felszisszennek amikor a csipeszek bimbóimba marnak.
-Csend legyen!-nézel mélyen szemembe,lehúzod a pulcsimat,majd már megyünk is. Az úton nem szólsz hozzám,a megszokott kis érintések is elmaradnak,és még meg sem csókoltál,ami nem túl jó érzés. Gondolataimba merülve ülök melletted,amikor meghallom nyugodt,egyben határozott kérdésed.
-Tudod miért van mindez?
Rád pillantok.
-Nem,Gazdám-felelem.
-Nem? Azt hittem valamit jelent neked,hogy újra a Gazdád vagyok.
-Jelent.
-Valóban? Mit mondtál a legutóbbi találkozásunk alatt? Erre pár hétre rá leszopsz egy vadidegen férfit.
-Nem volt vadidegen-vágom közbe halkan.
-Nem ez a lényeg!-Megszeppenve hallgatlak.-Valamit megbeszéltünk a "kapcsolat" elején. Csak az engedélyemmel. És ha megkérdeztél volna előtte,talán tudtam volna rád hatni,és nem csinálsz ilyen nagy butaságot,amivel csak bajt okozol magadnak.
-Igen,tudom. Lehet nem kellett volna.
- Csak lehet?
-Igen. -Bővebb magyarázatot várnál,ám nem folytatom.
- Jó,ezt egyelőre hagyjuk. És az engedély kéréssel mi a helyzet?
Ebben a kérdésben nem értek veled egyet,és ezt a tudtodra is adom.
-De hisz ez még az előtt történt,hogy...
-Igen,előtte történt,de mennyire mondtad,hogy szeretnéd újra?
-Azt komolyan gondoltam. De akkor sincs igazad.  Miért kellett volna az engedélyed,ha nem is úgy állt a dolog köztünk?-fakadok ki.-Azt hiszem bizonyítottam már,hogy mennyire szeretném...?
-Na mostmár elég kis szukám!-mondod ellentmondást nem tűrő hangon.
Dacosan meredek előre. Lenne még mondanivalóm,de inkább csendben maradok.
-Igazad van néhány dologban-érdeklődve hallgatlak-,de ilyen hangot nem üthetsz meg velem. Abban megegyezhetünk,hogy ez büntetést érdemel...?-kérdezed.
Továbbra is némaságba burkolózok. A csipeszek is szorítanak,fájnak,pláne a sok réteg ruha alatt.
-Tőlem játszhatod a durcás kis ribancot-küldessz felém egy kis mosolyt-,annál jobban fogom élvezni az estét.
Idő közben megérkezünk a szállásra,egészen mostanáig nem tudtam hol fogjuk tölteni az estét,de immár látom,oda jöttünk,ahol már párszor voltunk.
Kicsatolod a biztonsági öved,majd hajamba markolva közelebb húzol magadhoz. Másik kezeddel gyorsan kiszabadítasz az öv fogságából. Ugyanazzal a dacos pillantással fürkészem arcod,hátha le tudok róla olvasni valamit. Ebben a pillanatban megcsókolsz,vadul csapsz le ajkaimra. Csókod hatására feléled bennem a vágy.
...Rácsatolod a nyakörvre a pórázt,majd miután beértünk a szobába,hamar meg is szabadulsz tőle,akárcsak a bilincstől,és csak a nyakörv marad.
-Vedd le azt a pulcsit!-Megpróbálom úgy levenni,hogy ezzel a legkisebb fájdalmat okozzam magamnak. Így is elhagyja számat pár aúú 😊
Pulcsi,póló...de pillantásoddal jelzed,hogy az a melltartó sem kell. Állunk egymással szemben,zavarba ejtő pillantásod elől a földet pásztázom. A csipeszek után nyúlsz,majd húzni kezded,minek hatására újra rád emelem a tekintetem. Tekintetemben látszik,hogy ez nem igazán tetszik,a tiédből viszont tisztán kivehető mennyire élvezed a helyzetet. De amikor egy hirtelen mozdulattal lerántod a csipeszeket...na az még ennyire sem tetszik. Majd a csipeszek helyét felváltják ujjaid. Morzsolgatni kezded mellbimbóim,amivel most nem finomkodsz. Erősen fogod ujjaid között bimbóim. Ez idáig csak egyszer "sikerült" kicsordulni egy-két könnycseppnek,ám ezt most veled is átélem. Bár van különbség a két élmény között. Ezek mégha a fájdalom könnyei is,a jóleső fájdalomé. Bimbóimmal ujjaid közt közelebb vonsz magadhoz,és ajkaiddal rátalálsz ajkaimra. Ujjaid szorítása enyhül,és már csak gyengéden masszírozod melleim,sajgó bimbóim.
-Nyomás fürödni kis szukám!
Nem akarok elszakadni ajkaidtól,még kicsit élvezni szeretném csókod.
Nem tudom mi száll meg,de tőlem szokatlan módon,karod után nyúlok,és visszahúzlak magamhoz,és hevesen lecsapok ajkaidra. Ugyanolyan hévvel viszonzod csókom,élvezem kutató nyelved,hajamba markoló kezed. De ennek a csóknak is véget kell érnie egyszer.
Mosolyogva pillantok fel rád.
-Megyek.-Ezzel bemasírozok a fürdőbe.

...-Tíz perc. Hmm...-hallom Gazdám hangját,kilépve az ajtón.-Ilyen hamar még sosem láttalak viszont fürdés után. Csak nem sietsz valahova kis ribancom?😊-kérdezed mosollyal az arcodon,az asztalnak támaszkodva,karba font kézzel.
-Szeretném azt a büntetést,Gazdám!-válaszolol megállva előtted pár lépésre.
-Gyere közelebb!-Kis terpeszbe teszed lábaid,hogy be tudjak férkőzni közéjük.
-Fordulj meg,és hajolj előre!-Megfordulok,és engedelmesen felkínálom neked fenekem. Megérzem simogató kezed,minek hatására csak még jobban fellobban az a tűz,ami már eddig is lobogott,és aminek hatására szaporáztam teendőim a fürdőben.
-Szóval kéred a büntetésed?
-Igen,Gazdám!-Alighogy kimondom már csattan is tenyered fenekemen.
-Kérem a kezeid!-és újra kattan a bilincs.