Vészhelyzeti történet (1)

A vészhelyzet bejelentés másnapján egy közeli élelmiszer áruházba mentem, hogy kiegészítsem a tartalék termékek eddigi bevásárlását. Bent az áruházban nem voltak sokan, de kevesen sem. Mindenki elég távol állt már a másiktól, s tempósan haladtunk a pénztár előtti sorban is. Mikor kitoltam a kocsimat, ami azért nem volt teljesen megpakolva, mind többeknek, de nem is egy-két termék volt benne.
Megpillantottam a kasszasor előtt lévő egyik kis teázót, ahol a szokásos idős kiszolgáló néni helyett egy alig húszas évei elején járó, magas, vékony srác állt a pult mögött s hogy ne unatkozzon, éppen a mérlegen mért ki különféle teaféléket s bezacskózta azokat.
Beléptem, a sarokba állítottam a kocsimat s átnéztem a kitett napi tea ajánlatot, amik között érdekes is akadt: citromos-kender tea. Megkérdeztem a srácot, hogy cannabis is van-e benne, bár elmosolyodott, de megnyugtatott, hogy:
- Van, orvosi kender. Az is nyugtató hatású. – tette hozzá még mindig mosolyogva: – ebben a mai vészhelyzetben, pláne. – humorizált.
- Akkor jó, mert nagyon is izgatott vagyok. – csatlakoztam én is. – Főleg most, hogy így felizgatott valami… - tettem még sejtelmesen hozzá.
- Miért, történt valami ott bent? – érdeklődött s az áruház belsejére mutatott ki a srác.
- Még nem, de remélem fog. Bent. – jelentettem ki határozottan.
A srác közben elkezdte készíteni a teámat. Vizet tett fel a forralóba, kimérte egy dobozból a teafüvet. Odakészítette a porcelán tálcát, arra egy csészealjat, rá csészét, majd egy kis tányérkára édes kekszet is.
A srác főleg az utolsó szóra kapta fel a fejét, és rám nézett hátra.
- Ha még meg sem történt a dolog, akkor mitől ideges? – értetlenkedett.
- Azért vagyok ideges, mert nem tudom még, hogy meg fog-e történni, de szeretném, nagyon szeretném, ha megtörténne. – jelentettem ki határozottan s közben végig stíröltem a srácot, amit észre is vett. A kezem is felemeltem s mutattam mögé s mondtam újra:
- Ott bent, nem ott bent. – ismételtem, s most magam mögé mutattam.
A srác elpirult, elfordult s tett-vett tovább, de észrevettem kizökkent nyugalmából, mert remegett keze-lába. Jól láthatóan. Még a forró vizet is mellé öntötte a kis kancsóba, így vehetett egy másikat s kezdhette újra beletölteni a vizet. Végre sikerült. Mindent elrendezett s kilépett a pult mögül, pár lépést tett felém s letette az asztalomra a tálcát a teával.
- Bocs, valamit elhagytam. – pirult el újfent s visszalépett a pulthoz, kivett egy csoki darabot, kis tányérkára tette s kihozva letette a tálcára. – Így már jó, teljes a kínálat. – mondta remegő hangon.
Én felnéztem rá, majd újra végignéztem őt tetőtől talpig s visszaemeltem a tekintetemet a teste közepéig. Megakadt a szemem, mert igencsak határozottan nagy „csomagot” láttam a nadrágjában feszülni.
- Igen látom, hogy „kész”, teljes a kínálat. – somolyogtam.
A srác még jobban elvörösödött s iparkodott vissza a pult mögé, annak védelmébe. Én meg megint mögé mutatva megkérdeztem:
- Selyem? Kínai selyem? – érdeklődtem pikírten.
A srác értetlenül nézett rám. Megismételte:
- Kínai? Én?
- Nem, nem, dehogy. Nem Önre értettem, hogy kínai? Azt látom, hogy nem, Ön européer. Én a függönyre céloztam, arról kérdeztem, hogy kínai-e?
- Ah, vagy úgy! – kiáltott fel a srác megkönnyebbülten. – Nem tudom, a nagymamám szereltette fel, oda.
- A hölgy, aki máskor itt szokott lenni, akkor a nagyanyja? – kérdeztem meg.
Igen, Ő szokott itt lenni, Övé a teázó, de most egy ideig én fogom helyettesíteni Őt. – felelte a srác.
- Akkor jövök, máskor is, hogy fenntartsuk a „forgalmat”. – ígértem azonnal. – Megnézhetem? – kérdeztem meg a srácot, míg beleittam a teámba.
- Igen, nem, mit? – hebegett a srác megint fülig vörösödve.
- A függönyt. – nyomatékosítottam: - Bár mást is szívesen megtekintenék, ha meg akarja mutatni… - tettem mg hozzá célzottan, nyomatékkal.
- Tudja voltam régebben majd fél évig Kínában s minden érdekel, ami kínai, vagy onnan származik. Kár, hogy nem kínai Ön is, bár így is érdekel!  - nyomatékosítottam újra.
A srác megint nem tudta mit tegyen. Tétlábolt zavarában. Végre előre ment mellettem, s behúzta a kínai paravánt, ami elzárta a bejáratot.
Visszajőve, megállt mellettem s megkérdezte:
- Úgy is szünetem van, ilyenkor szoktam magam is teázni, megtehetem? Ideülhetek Önhöz a teámmal?
- Természetesen, megtisztelne. – válaszoltam.
A srác gyorsan elkészítette a magát, majd odahozta s leült mellém. Én is, Ő is lassan kortyoltuk a teáinkat. Forrók voltak, de nem csak a teák! 
Hamarosan már megindult a beszélgetésünk. Kezdetben Kínáról, a kínai utamról meséltetett, majd az ottani emberekről áttértünk az itteniekre, s már nem emberekről, de csak fiúkról beszélgettünk. Szóba került a bdsm is, meg a sub-dom téma. Nagyon érdeklődött, hogy már rég óta izgatja ez, de senkivel nem mert, még erről beszélni, bár az sm.pixie oldalt már megtalálta, elnézelődött ott, de több mindent nem ért még s jó lenne valakivel megbeszélni, aki tudna a kérdéseire válaszolni is.
Elmesélte nagy zavarában, hogy maga is a fiúkat stíröli itt, bár ritkán térnek be, de elmennek a teázó előtt. Majd arról kérdezett, hogy messze lakom-e innen.
- Nem, pár utcára csak. – válaszoltam. – Miért? – kérdeztem vissza.
- Mert, öööö, volna kis időm, ha ráérne.
- Igen, ráérek s szívesen is megválaszolom a kérdéseidet, de akár kis élő, bemutatót is tudok Neked tartani, ha van kedved hozzá és hozzám. – tettem még hozzá.
- Igen, nagyon is. Miben utazik? – kérdezte meg váratlanul.
- Miben? Gyalog jöttem. – válaszoltam.
- Ja, nem arra kérdeztem, hanem a bdsm-ben milyen fetishei vannak? – pontosított.
- Én dom vagyok, domináns. Azaz az uralkodó, aki a sub, szolga fölött uralkodik, annak parancsol.
- Jaj, de jó. Én sub szeretnék lenni. - válaszolta a srác.
- S mit szeret, mit tesz? – érdeklődött kíváncsian.
- Sok mindent szeretek, de olyant is teszek néha, ami nem a kedvencem, de a subnak igen. Ha szimpatikus s megkér arra.
- Mint például mire? – kérdezte izgatottan a srác.
- Például ponyplay, vagy láb fetish, prosztata masszázs stb. – vázoltam.
- Hu, de érdekesek. – lihegte.
- Akkor érdekel, rendben. Mi a neved? A valódi? – kérdeztem.
- Péter vagyok. - válaszolta.
- Akkor Pierre szolga leszel. – állapítottam meg s adtam nevet Neki.
- Igenis, Uram. Pierre szolga leszek. – válaszolta.
(folyt. köv)