Megismerkedés adventben… (6)

Gunyoros arccal körbe járt, végigmért, simogatott mindenhol, s végül mikor már megfogdosta a golyóimat, lógó farkamat is, megszólalt:
- Nem egészen erre számítottam köcsög.
- Hanem Uram? – játszottam az érdeklődőt.
- Azt hittem, akihez ilyen sok, jó kiállású srác jár, az ki tudja azokat valamivel elégíteni. De ezzel, biztosan nem! – sértegetett Alfréd s a lógó, pettyüdt farkamra mutatott.
- Erről is Ön tehet Uram… - kezdtem halkan, majd így folytattam: - Nem hoz izgalomba, ezért nem áll fel. – jelentettem ki mélán.
Alfréd még jobban feldühödött s már mind a két kezével felváltva csapdosta az arcomat, csak úgy csattantak a pofonjai a közben ezt sziszegte:
- Meglátom még ma, hogy mi hoz izgalomba, ne félj, te k ö c s ö g! – hallottam s már abbahagyta a pofozásomat s láttam, majd megfullad a dühétől és a visszatartott nyálától, amivel hamarosan le fog köpni.
Gyorsan, felemelt fejjel, büszkén megszólaltam, mielőtt köphetett volna le:
- Meg ne próbáld Alfréd Uram! Ha megteszed, azonnal Frédi leszel és megtudod, hol lakik a jó Isten! Isten engem úgy segéljen! – dörrentem rá.
Alfréd meghökkent egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Majd felcsattant:
- Már megint tegezni mersz engem te k ö c s ö g? Nem fogod még egyszer megtenni, azt garantálom, mert a bőrödből szíjat hasítok! – fröcsögte dühvel.
Én nem szóltam semmit, csak hitetlenkedve ingattam a fejemet és néztem rá. Pont rá, az arcába bele.
Alfrédnak ez már sok volt. Oda lépett szorosan elém és a hajamnál fogva felrántott maga elé állásba, majd mind a két kezével megmarkolta egy-egy mellbimbómat és megszorította, utána erősen csavargatni kezdte ide-oda, míg nem sziszegtem már a fájdalomtól.
- Aki sértegetni tud, az tűrni is tudjon, megértetted? Ez csak a bevezetés még… – kezdte lihegve s így folytatta:
- Tudom, te nem dohányzol, de a barátod igen, hiszen többször is láttam az ablakban amint dohányzott. Azt is hallottam többször, hogy emiatt veszekedtetek, mert te nem szereted a dohányfüstöt. Most szeretni fogod! – jelentette ki és ott hagyott állva, kiment s hamarosan visszatért egy cigis dobozzal, gyufával s egy hamutálcával.
- Feküdj hanyatt itt, előttem a szőnyegen! – parancsolta és rágyújtott egy cigire, élvezettel megszívta, majd újra, míg már hosszabb parázs volt a cigije végén.
Ekkor előrébb hajolt, mind a két lábát feltette a mellkasomra és a cigi végéről a parazsat ügyesen a testemre, pontosabban a hasam aljára pöckölte. Mivel csak megrándultam, de nem szólaltam meg, ezért újra többször is megszívta a cigijét és mikor újra hosszabb lett a parázs azon, újra lepöckölte, de már nem a hasamra, hanem az alá, a fanszőrzetemre.
Látszólag fel sem vettem, ezért újra kezdte a szívásokat nagy slukkal, majd most már úgy célzott, hogy a hasamon fekvő farkam bőrre kerüljön/essen a cigijéről a parázs.
Ekkor már jobban megrázkódtam a parázs melegtől a farkam bőrén, de még mindig nem szisszentem fel.
Közben köhögni viszont elkezdtem, mert Alfréd a fürtöt felülről az arcomba fújta, így hirtelen nem kaptam tiszta levegőt. Köhögésemre reagálva Alfréd először csak mosolygott, majd már teli szájjal nevetett is.
A cigit persze csak szívta s újra-újra a farkamra pöccentette a hamut.
Már nem sok volt a cigijéből, mikor jól megszívta, majd a felparázsló cigit lassan elvette a szájától és közelítette a testemhez.
Eddig nem, de most megijedtem, bár iparkodtam nem kimutatni.
A cigi csak közeledett, közeledett, majd már éreztem is a melegét a jobb mellbimbómnál.
Szerencsém volt, mert Alfréd keze megremegett s a parázs nem ért a mellbimbómhoz, de nem sokkal mellette a szőrös mellemre esett. Kicsit égetett, de nem volt vészes s a szőr is sokat tompított az érzésen. (A bűzön már nem tudott, amit az égett/megperzselődött szőr keltett.)
Én is, majd Alfréd is elnevette magát. Fintorgott a bűztől s így eloltotta a hamutálban a cigijét és gyorsan ablakot nyitott, de volt rá gondja, hogy egy takarót dobjon rám.
Pár percig szellőztetett, majd becsukta az ablakot s így szólt:
- Folytathatjuk? – nézett rám levéve a takarót.
Eléggé kétértelmű volt a kérdés maga is, de a tekintete hozzá még inkább.
Elmosolyodtam s csak annyit mondtam:
- Ha még mindig Alfréd az Úr neve, akkor tegye, amit kíván, vagy pontosabban meg akar még tenni….. – de megakadtam itt.
Alfréd rám nézett cinkosan és sürgetett a folytatásra:
- S ha már nem? – kérdezte s várta válaszomat:
- Akkor már csak Frédi lehet, aki volt, de akkor fordul a kocka. – jelentettem kihatározottan.
Alfréd/Frédi kicsit habozott s újra megszólalt:
- Én dönthetem el, vagy Ön már döntött? – kérdezte cukkolva, kicsit bizonytalanul.
- Miért kérdezi? Bizonytalan abban, hogy mit szeretne, vagy? – cukkoltam már én is Őt vissza, mosolyogva.
- Nem, én tudom. Tudom, még mit szeretnék tenni ööööö, csak azt nem tudom, hogy tehetem-e? – kezdte továbbra is bizonytalanul.
- Ha tudja, tegye! Külön írásbeli engedélyt is írjak, Uram? – cukkoltam tovább Alfrédot.
- Nem, nem, nem kérek, köszönöm, illetve valamit még is kérek: - Mivel bizonytalan vagyok a határokba, meddig mehetek el, ha erre nézve adna útmutatást! – felelte már határozottan.
- Ha az elégséges, hogy szólok, vagy jelzem, ha a határ közelében jár, az elég Önnek, Uram? – néztem rá s kérdeztem meg.
- Tökéletesen. – válaszolta, majd már határozottan elment s visszajőve egy lovaglópálcát hozott a kezében, amivel visszaülve a főnöki fotelba, végig ütögette a testemet mindenhol, különösen a mellkasomon, hasamon, belső combjaimon és végül a farkamat és a golyóimat sem kihagyva.
Kicsit a vége felé már próbáltam elhúzódni a csapásai alól, de a számat összeszorítva tartottam.
Ekkor Alfréd intett, hogy tápászkodjam fel, pontosabban forduljak meg, térdelésbe s a hajamba kapaszkodva odahúzott az ölébe. Ahogy közeledtem észrevettem, hogy az ő szerszámja már szinte teljesen merev, előre áll s kis csepp is van a farka végén.
Mg mindig fogta a hajamat, de úgy irányított, hogy odaérve bekapjam a farkát és már a két kezével az ütemet is diktálta, ahogy húzkodta a fejemet s a számat a farkán.
Jó sokáig tartott, míg szoptam Őt s közben egyre növelte az ütemet, majd visszafogott, leállított s újra kezdte a szopatásomat. Végre megrándult a teste s valami sósat éreztem a számban.
(folyt. köv.)