Egy csodálatos pár nap 1. rész

Legelső kalandom Eniddel nagyon élvezetesre sikerült, éreztem, hogy őt akarom továbbra is a prédája szeretnék lenni. Ő a macska, aki játszik a prédájával, a kis egérrel. Az első találkozásunk után pár hétre egy e-mailt kaptam tőle, melyben kifejezte, hogy mennyire élvezte, hogy szadizhatot velem, és szeretné a mi kis játékunk tovább fejleszteni. A levelében állt, hogy hívjam fel, de, a szerintem ez nem kérés volt, hanem parancs. Így hát felhívtam. A telefon kicsörgött, majd kis vártatva meg szólalt benne egy ismerős hang, mely Istennőm mennyei hangja volt.
- Szia Enid megkaptam az e-mailed.
- Szia alattvalóm! Örülök neki, mondhatom, nem számítottam rá, hogy hívsz. Kellemes csalódtam benned.
- Köszönöm Úrnőm.
- Helyes, akkor most péntek délután 16:00-ra el jössz értem autóval, és teszünk egy kis kirándulást az erdőbe. Van ott egy kis vadászház, oda megyünk. Csak mi ketten és az erdő.
- Értettem Enid, úrnő!
- Helyes, ezt már szeretem. Csak a holmidat hozd, azt is a hátsó ülésre pakolva. Pénteken várlak.
Letette a telefont, én pedig folytattam a szokásos napi rutinomat. Munka, ott a szokásos hülyeségek, amik igazából pitiáner dolgok, és persze, az örökös stressz. Majd eljött péntek délután. Korábban mentem el a munkahelyemről, hűen Enidnek tett ígéretemnek. Hazamentem, magamhoz össze szedtem a szolga felszerelést. Került az utazó táskába testhám, két fajta maszk, bilincsek a combra és a bokára, illetve a kedvencem, a karkötözők. Na meg persze nyaköv is, hiszen minden szolgának kell.
Lementem a parkolóba, beraktam a táskámat a hátsó ülésre, és elmentem úrnőmért. Enid egy régi társasházban lakott, nem messze a főiskolától, ahol anno először találkoztunk. Megérkeztem, majd felhívtam:
- Úrnőm, megérkeztem.-mondtam
- Jó fiú, gyere fel, itt lakom a második emeleten, a 2/b-ben.
- Értettem, máris megyek.
Kiszálltam az autóból, bezártam, majd elindultim fel a lépcsőkön. Megérkeztem az ajtóhoz, és becsengettem. Kisvártatva cipő kopogást halottam a járó lapon, majd kinyílt az ajtó.
- Szia! kerülj beljebb.
- Szia! Örömmel.
Bementem, és az ajtó becsukódott. Ő ott állt, lovagló csizmában fehér feszes nadrágban és egy fekete topban. Mint az előző esetből már megtanultam, Enidet illik megfelelően köszönteni, ezért azonnal négykéz lábra ereszkedtem, és megcsókoltam mindkét lábát. Ő láthatóan élvezte, hogy szolgája, ilyen gyorsan tanul, ezért most nem volt fenyítés. tisztára nyaltam mindkét csizmáját, majd utasított, hogy álljak fel. Felálltam, meg simította az arcom, majd hirtelen lekevert egyet.
- Csak azért kaptad, hogy el ne bízd mag. Megértetted?
- Igen úrnőm.
- Helyes, akkor told le a nadrágod, had lássam a kis bohócot! Ó nézd csak, szabadon van. Nem baj, mindjárt elzárjuk. Bár ez olyan kicsike, hogy semmire se jó.
Enid elment, majd egy fém erényövvel és sokasítóval tért vissza. A farkamat meg síkosította, majd ráhelyezte az erényövet és le lakatolta. A kulcsát pedig szokás szerint a nyakláncára fűzte.
- Nos akkor mehetünk?
- Igen Enid Úrnő.
- Jó, akkor hozd a csomagjaimat, nehogy már én is cipeljem azokat! - mutatott rá két nagy bőröndre. – Itt egy ilyen szép szál legény, és szegény törékeny nő cipelje azokat is.
- Természetesen úrnőm viszem őket.
Felvettem a két nagy bőröndöt, Enid magához vette a táskáját. Ellenőrizte, hogy elzárt e mindent, villanyt lekapcsolata e. Miután végzett, ki lépet a lakásából, majd bezárta azt. Lementünk az utcára, az autómhoz. Bepakoltam a bőröndöket a hátsó ülésre, majd Enidnek kinyitottam az ajtó, hogy beszállhasson. Beszálltam én is, majd elindultunk. Kérdéssel fordultam Enidhez:
- Merre megyünk Úrnőm?
- Menjél ki a városból 6-os utón majd, utána lesz egy elágazás a 449-es útra.
- Értettem.
Közben ő a rádión keresgélt valami zenét, meg is találta a kedvencét, a retro zenét. Útközben elmesélte, hogy milyen volt a hete, és én, mint figyelmes szolga, illedelmesen meghallgattam. Arról nem volt tudomásom, hogy valamit nem mesélt el. Megérkeztünk a kereszteződéséhez, majd a én a kapott utasításnak megfelelően lefordultam. Enid újabb instrukciókat adott:
- 5 km után lesz egy bekötő út, kanyarodja oda be, légyszíves.
Bólintottam, majd adott helyen bekanyarodtam, és mentem addig, amíg az út olyan helyre nem vitt, ahol senki se láthatott minket. Valahogy sejtettem, hogy nem akarja, hogy tudjam az úti célunkat.
- Jó, itt állj meg, és szállj ki.
Megálltam, megállítottam az autót, majd kinyitottam az ajtót Úrnőm számára. Ő kiszállt, kinyújtóztatta magát, majd benyúlt a táskájáért. Kivette azt, majd ragasztószalagot vett elő belőle.
- Fordulj meg, és tedd a kezeidet hátra, hogy megbírjalak kötözni!
- Igen is Enid Úrnő!
Engedelmeskedtem, és Ő jó alaposon összekötözte a csuklóimat, majd a felkarjaimat is. Végezetül pedig a törzsemhez kötözte a karjaimat. Majd újra belenyúlt a táskájába. egy pár comb harisnyát, harisnya nadrágot és egy tisztasági betétet vett elő.
- Tudod, kicsi szolgám, tudom, hogy rajongsz a harisnyákért. Ezeket direkt neked hoztam. Az egyiket csak a te kedvért hordtam három napig, jó szagos, ezek a combfixek, pedig, nos… Jó bel izzadtam, és te leszel most a mosógépem. -Gonosz mosoly. - Mond, hogy ááá!
Kinyitottam a számát, és Ő mindkét combfixet a számba tuszkolta, majd a harisnya nadrágot is fejemre húzta. A számát körbe tekerte rakasztó szalaggal, esélyem se volt a mosási feladat kibújása alól. Majd jött a tisztasági betét, melyet szememre helyezett, és azt is szorosan körbe tekerte szigetelő szalaggal. Nem láttam semmit se, de Úrnőm gondosan szorgoskodott. Kinyitotta a kicsim csomagtartóját, majd segített a beszálásban, rám csukta a csomagtartó ajtaját, és ott voltam, egyedül a sötétben. Elindult a motor, mely oly ismerős számomra, és érzetem, ahogy elindulunk. Mentünk, zötykölődöttünk úttalan utakon, majd egyszer csak megálltunk. Leállt a motor, hallottam, ahogy a kocsi ajtaja kinyílik, és Enid kiszállt. Kinyitotta a hátsó ajtót, és keresett valamit. Miután megtalálta amit akart, becsukta az ajtót, majd kinyitotta a csomagtartó ajtaját is. Segített kiszállni, és éreztem, hogy a nyakamra nyakörv kerül, ahhoz pedig egy póráz.
- Na hogy utaztál, te szánalom?
- Mmmmppphhhfffff.
- Na mindegy, remélem a harisnyáim szép tiszták és illatosak lettek.
- Mmmpphhffmmpff.
- Na mindegy, ebből semmit se értettem. – Mondta, és gonosz módon kacagott.
Éreztem, ahogy Úrnőm vezet engem valamerre, de még nem tudtam, hogy hova is megyünk. Sötét volt, számban úrnőm harisnyái. Hallottam a szál hangját, madarak csicsergését. Egyszer csak megérkeztünk, és Enid megrántotta a pórázom végét, egészen közel kerültem hozzá. Éreztem az illatát, ő pedig a mellbimbóimat kezdte csavargatni. Közben elkezdte elmesélni, hogy miért is hozott ide.
- Tudod kicsi szolgám, az a vadászház már régóta az enyém, örököltem. Csináltam pár átalakítást, csak azért, hogy itt kedvemre nevelhessem a szolgáimat. – Majd jól megcsavarta a bimbóimat. – Most eloldozlak és leveszem ezt a maszkot.
Először a kezeimet oldozta el, már jól esett, mert egy ideje már nagyon kényelmetlen helyzetben voltak. Leszedte az ideiglenes szem takarómat, a harisnyán keresztül egy ketrec félét vettem ki. Nem tudtam, hogy mi lehetett a szándéka vele. Levette a harisnyanadrágját a fejemről, majd a harisnyákat is a számból. A nyakörv az maradt.
- Nézze meg az ember, tisztanyál lett, dobhatom ki őket. Miről feledkeztél meg?! – Hatalmas pofon.
- Bocsánat Enid úrnő. – majd térdre ereszkedtem és csókolgattam a csizmáját.
- Jó szolga vagy te, csak néha emlékeztetni kell. Látod ezt kutya kennelt? Itt fogsz lakni ebben a pár napban. Most pedig vedd le a ruháidat.
- Értettem Enidúrnő. – válaszoltam és levetkőztem.
- Kell wc-re menned? – kérdezte együtt érzően
- Igen kellene Úrnőm.
- Akkor pisáld össze magad! - újabb hatalmas pofon. Most négykézláb bemész a ketrecedbe és megvársz amíg visszajövök.
Bemásztam a ketrecembe, a hotel szobámba és körbe néztem. Volt benne egy lefedett rész, ahol aludhatok, szalmával volt bélelve. Egyik sarokban egy vödör légmenetesen záródó fedéllel, nyilván ez lesz a wc. A kenel bejárata mellett két tál, úgy gondoltam, hogy ezekbe megy a víz és étel. Jó szellős volt, érezni lehetett a jó levegőt. Sokáig voltam a ketrecbe zárva, mivel nem volt órám, ezért nem is tudnám meg mondani, hogy meddig. Idővel lépések hangját hallottam meg, és tudva a dolgomat, térdelve és két karomat a lábamra téve tenyérrel felfelé, fejet lehajtva vártam az Úrnőmet. Enid megérkezett, egyik kezében egy táska, a másikban pedig egy lovagló pálca. Felemeltem a fejemet, és megláttam az Úrnőmet. Ugyan abban a ruhában volt, csak lengébben.
- Jó fiú - mondta elégedetten – most kapsz tőlem egy kis ajándékot. Kapsz egy kis táblát, melyen az áll, hogy Enid úrnő tulajdona.
- Köszönöm úrnőm.
- Helyes – majd a nyakörvemre csatlakoztatta. - Most egy kicsit leveszem a nyakörvet, amíg felöltöztetlek.
Majd levette, és neki állt a kidekorálásomhoz. Bilincsek kerültek a csuklóimra és a bokáimra, majd ezeket gondosan le is lakatolta. Bőr maszk került a fejemre, jó szorosan rám adta, majd erre is lakat került. Elő került egy testhám is, rám adta, így már kezdtem úgy kinézni, mint egy mindenre használható szolga. Majd végezetül láncok kerültek elő. A bokáimat összeláncolta egymással, akárcsak a csuklóimat. Majd egy hosszabb láncot a nyakörvemhez erősített, melyet hozzá csatolt a csuklóimon és a bokáimon levőkhöz is, így korlátozva a mozgásomat. Ezután a derekamra is lánc került, melyet a csuklóimnál hozzá rögzített a lánchoz, kezeimet ökölbe szoríttatta, majd mindkét öklömet szorosan összetekerte ragasztószalaggal, hogy még véletlenül se essek kísértésbe.
- Nyilván már rájöttél, hogy itt fogsz lakni, ha nálam vagy. Most elmegyek és eszek valamit, utána esetleg megkapod a maradékot. Utána pedig sétálunk egyet.
- Köszönöm úrnőm!
Majd Enid megfordult kiment a kennelből. Becsukta az ajtót, bezárta a lakatot, a kulcsokat gondosan eltette. Úrnőm elment, én pedig egyedül maradtam a ketrecemben, megkötözve. A kötelékeim miatt csak csoszogva tudtam menni, kicsi ketrecemben. A padlón szalma volt szét terítve, egyik sarkában egy hatalmas rongy darab leterítve. A kennel ajtaja mellett kettő tál, mind kettő üres egyelőre. Madarak csiripeltek, kellemes délutáni nyári szellő fújdogált. Igazán furcsán éreztem magamat, megkötözve, kint a szabadban, ahol bárki megláthatott volna. Hamarosan hangokra lettem figyelmes, gazdám hozta nekem a vacsorát, ami a maradék volt. Zörrentek a kulcsok, kattant a lakat és kinyílt az ajtó. Úrnőm leguggolt, a maradékot a tálamba öntötte, a másikba pedig egy flakonból vizet. Majd felállt, és hatalmast lekevert.
- Hozom a kaját, és megsem köszönöd, faszom?!
- Bocsánatáért esedezem úrnőm. És köszönöm az ennivalót és a vizet.
- Na azért, most zabálj te disznó!
Négy kézlábra ereszkedtem, és ettem akárcsak egy állat. Csak a szájamat használva kezeimet nem. Minden hol rizs és hús darabok, a földön, és az arcomon is.
- Tényleg egy kutya vagy. Nem ember, hanem egy szaros kutya. De mivel eltakarítottál mindent, ezért jutalmat érdemelsz. Tisztítsd le a cipőmet!
Engedelmes kutyaként, neki álltam nyalni a gazdim cipőjét, míg ő a napsütésben sütkérezett a kennel előtt. Majd megragadta a nyakörvem d-gyűrűjét, és oda vezetett a ház bejáratához. Megállt, rám nézet szép kék szemeivel, majd szépen leparancsolt a földre, a helyemre. Megsimogatta a fejemet, majd bement házba., de az ajtót nem csukta be. Nem néztem be, csak vártam. Enid ismét kijött, kezében szájpecekkel, pórázzal. Számba nyomta a szájpecket, a pórázt pedig a nyakörvemhez csatlakoztatta. Felvette a táskáját, majd felhúzott.
- Ezt a fejedelmi vacsorát most lesétáljuk, kicsi kutyám. De lehet, lesz még egyéb mozgás is benne. - majd a képembe nevetett.
A szájpecek miatt nem tudtam beszélni, csak mentem úrnőm után az úton az erdőben. Annyira elvoltam foglalva az új helyzet feldolgozásával, hogy el is feledkeztem Úrnőmről. Nem is vettem észre, hogy teljesen Átöltözött. Vizeshatású feszes nadrágot vett fel, hozzá edző cipőt, és hozzá illő toppot. Nagyon fenséges látvány volt, de nekem csak tabu. Mentünk az erdőben, mikor gyérebb területre értünk, majd Enid hirtelen megállt, és letette a táskáját. Megfordult, és láncaimat leoldotta, de a bilincsek maradtak. Oda vezetett két egymással párhuzamosan álló fához, majd megállított közöttük. Finoman letérdeltetett, majd visszament a táskájához. Nem néztem oda, nem tudtam, hogy mire készül. Enid a táskájánál felvette a felcsatolhatóját, és kivette a köteleket. Vissza sétált elém, majd kivette a számból a szájpecket, és elkezdte az arcomhoz dörzsölni a dilidót.
- Na mondjam, hogy mit kell csinálnod, vagy csinálod?
Elkezdtem eleinte csak a műheréket nyalogatni, majd magát a műfaszt is, végül elkezdtem szopni. Eleinte csak a hegyét, majd egyre mélyebben és mélyebben a kaptam be. Közben Enid a telefonjával videózott.
- Ez az, te kis ribanc, szopjad a faszomat… Úgy, úgy ügyes kislány… jó sok nyállal, úgy szeretem, hogy verjem beléd. Na elég volt a bohóc polírozásból, felállni.
- Igen úrnőm.
- Pecek vissza, pofa be. Kezek fel, lábakat szét.
Engedelmeskedtem, kezeimet a fához kötözte, és a lábaimat is a szájpecek is vissza került a helyére. Úgy néztem ki, mint egy szárnyait kiterjesztett sas. Körbejárt, és közben videózott a telefonjával, néha, meg-meg csavarta a mell bimbómat, néha belém karmolt vagy pedig a ketrecbe zárt farkamat markolta meg. Egy szer csak gondolt egyet és leguggolt velem szembe. A földről felvett egy fűszálat és azzal kezdte a ketrece zárt farkamat csikizni, izgatni. Éreztem, hogy ketrecem kezd egyre szorosabb lenni. Majd felállt, és fenekét az erényövemhez nyomta, tovább kínozva engem.
- Nagyon tetszik ez a helyzet hm? Szeretnél itt helyben megdugni mi? Kár, hogy rajtad van ez a ketrec. Egyre szűkebb, egyre fájdalmasabb. Ahhhh, tudom mennyire szeretnéd a puncimat.
Megfordult és elkezdte a melleit, illetve a punciját simogatni, izgatni a ruháján keresztül. Szemében láttam a szenvedélyt, de tudtam, hogy csak játszik velem, mint macska az egérrel.
- De nem most! A neveletlen szolgája! Engem ne kapsz meg!!!
Majd, mint egy sértődött dáma, odament a táskájához, és egy korbácsot vett elő. Hátulról elkezdett korbácsolni, mind a fenekemet, mind a lapockámat. Záporoztak az ütések, éreztem a bőrszálak mind egyes csípését, éreztem a fájdalmat. Hol gyorsabban és kevésbé erősen, hol pedig lassan, de erősen sújtott le rám. Fájdalmamban üvöltöttem volna, de a szájpecek nem engedett. Minden ügyes ütésnél összerezzentem, de kitartottam érte. Végül mikor végzet a hátam és a seggem tiszta kék-zöld volt. Megsimogatta hátamat, majd a fejemet is.
- Jó szolga, tudtam, hogy kibírod. Cserébe, hogy ilyen ügyes voltál, nem kúrom szét a segged, ma. – Majd kajánnul felnevetett. – De viszont mást találtam ki neked.
Enid elment a fák közé, majd rövidesen egy nagy darab vastag faággal tért vissza Nem tudtam mi a szándéka vele, de Ő biztosan élvezni fogja. A táskájából ismét kötél került elő, ám ezúttal a farkamat vette kezelésbe. Az erényöv maradt, a kötelet a farkam tövénél kezdte rákötni, úgy, hogy maradjon egy jó hosszú darab belőle. Azt pedig jó alaposan rákötötte az ágra. Az ág az ne lógott lent volt a földön. Ezután Úrnőm eloldotta kötelékeimet, de a kezeimet hátul összekötötte. A felcsatolhatót és egyéb eszközeit elcsomagolta. Majd pedig a nyakörvemre póráz került, és elindultunk haza. A farkamhoz kötött ág nehéz volt, plusz még a súrlódás miatt nehezen is tudtam húzni. Minden lépés nehezemre esett, de Nikának láthatóan ez élvezetett okozott. Hosszú egy séta várt rám. Az út felénél Enid hátra fordult, és rám vigyorgott.
- Na mi van? Csak nem lelassultunk?
- Mmmmppphhffffhhhhnnnn.
- Szart se értek, de nem baj. Ezek szerint igen.
Táskájából elővette korbácsot, és hazáig azzal ösztökélt, de most már nem erősen, de azért éreztem. Majd miután visszaérkeztünk, leoldotta az ágat, és kivette a szájpecket a számból, az erényöv maradt.
- Ügyes fiú voltál ma.
Bólintottam.
- Ezért jutalmat érdemelsz, letérdelni.
Majd letérdeltetett, és elkezdte letolni feszes nadrágját, levenni a bugyiját. Megláttam Úrnőm szentélyét, ő pedig immáron megértően rám nézet.
- Ne csak bámulj!
Tudtam mi a teendőm, oda mentem és elkezdtem nyelvvel kényeztetni az úrnőmet. Ó sóhajtót, élvezte a dolgot, míg a nyelven a puncijában matatott.
- Ez az, jól csinálod kicsi szolgám, AHHHHH. Igen, igen. Ne hagyd abba, AHHHH Igen.
Nyaltam, nyaltam, Enid meg csak élvezkedett. Majd mikor már teljesen elégedett volt tenyerével rácsapott a fejemre.
- Na jó volt, de most elteszlek holnapra.
Ismét meglettem kötözve, és bezárva a helyemre, Enid pedig bement a házba, de bentről ismét sóhajokat hallottam, és tudtam, hogy az én kínom az Ő öröme.
Ez volt az első nap.
Folyt.köv.