Hogyan lettem csicska! 44. rész

Majd vártuk a következő nyertest, én térdelve, nyálasan és megalázva, de annál nagyobb örömmel, hogy ezt megélhetem. Soha nem hittem volna, hogy ez ennyire izgató tud lenni egy ember számára. Folyt. köv.

Ahogy térdeltem, kaptam a Gazdámtól egy pofont, mondván, hogy nézek ki. Felállt, majd behozta a tegnapi alsógatyáját és azzal letörölte az arcomat, természetesen kifordítva. Ezellen próbáltam ellenkezni, de a barátai lefogtak, majd a Gazdám az engedetlenségem miatt adott még vagy 5-6 pofont.
Majd ezután a fejemre húzta a boxert és így kellett lennem egész este. Mint egy rossz buzi, úgy térdeltem ott.
Nagy örömrivalgás, megvan a következő nyertes, a gazdám volt az. Rögtön azt parancsolta, hogy nyalogassam az alsógatyáját, persze belülről. Nem mertem már ellenkezni, így is zsibbadt az arcom, meg ennyi fiú ellen nem volt esélyem.
Elkezdtem nyalogatni a boxert, de előtte szagolgattam. Nem is volt olyan rossz illata. A Gazdám ezt észrevette, majd a hátamra parancsolt, rahúzta az arcomra a boxert, majd az egyik lábát a hasamra, a másik lábát az arcomra tette. Kicsit félrecsúszott a boxer, úgyhogy igaz, hogy nem engedte meg, de próbáltam nyalogatni a talpát. Izzadt volt, mert nem fürdött, csak azelőtt nap. Kicsit sós íze volt, de úgy finom igazán.
A zsebkednőt le kellett cserélni a fütyimről, mert tiszta előváladékos volt már. Nagyon bevoltam izgulva, szerintem elég lett volna fél perc, hogy elélvezzek. Ahogy rátettem az új zsebkendőt a fütyimre, a Gazdám vállakozott rá, hogy ráteszi a gumit.
Kicsit féltem, de volt is rá okom, mert meghúzta a gumit és úgy engedte rá a fütyimre. Irgalmatlanul fájt, ahogy rácsapódott.
Fel is szisszentem, mire csak annyi volt a válasz, hogy lesz ez még fájdalmasabb is.
Olyan 11 óra körül lehetett. Hoztam mindenkinek még egy üveg italt. Bár mondjuk úgy, hogy már nem voltak szomjasak. Mindenki egybedobálta a zokniját, majd belekellett fúrnom a fejem. Aztán kifordították őket és eldobáltak, amit vissza kellett hoznom.
Fájt a térdem a sok térdeléstől, de siettem visszahozni a zoknikat, amennyire tudtam.
A csapat olyan éjfél körül távozott. Mindenki lábára nekem kellett ráhúzni a zoknit és a cipőt is. Majd cipőcsókkal elköszönni Tőlük.
Ahogy záródott az ajtó, visszamásztam az ajtószárfáig, majd megálltam. Ugye a szabály az, hogy csak hívásra mehetek be, addig ott az ajtóban kell térdelnem.
A Gazdám behívott, majd parancsolt, hogy pakoljak el mindent, mosogassak el és másszak vissza a lábai elé. Ezzel a paranccsal indultam a dolgomra és vártam, hogy mi lesz a folytatás, ha végzek mindezzel. Folyt. köv.