A nő, aki először csak hallgatott.

Jól ismert hang, a diktafon gombja kattant, a felvétel indul.

- Hogy ki vagyok? Legkevésbé sem őrült, na de megőrülni, azt azért imádok! És igen, szenvedélyesen szeretem a nőket, az ellopott pillanatokat és az anális szexet. Na, nem azt a fajtát, amikor "csak úgy" seggbe dugsz egy nőt, az puritán.. nem, az nem én vagyok.. A művészi anál! Az már más, olyan, amitől több lesz a szex, kifinomultabb, érzékibb, romantikusabb, bensőségesebb.

Ránéztem, de nem reagált, ezért feltettem egy kérdést, mielőtt újra nekiduráltam volna magam:
- Nem erre számított?
- Folytassa, hallgatom. -mondta rezzenéstelenül.

Hallgat.. jellemző, hát persze, hiszen abban olyan könnyű profinak lenni.. -gondoltam magamban, aztán folytattam:
- Első gondolatom az, hogy maga próbálja a magabiztos nő látszatát kelteni, mint akit legkevésbé sem érdekel, amit mondok. Valójában, nem hinném, hogy nem figyel, ahogy azt sem, hogy ne érdekelné, amit hall. Szerintem, nagyon is érdekli! Csak éppenséggel jól játssza a szerepét, pont úgy viselkedik, mint egy vérbeli nő.

Még mindig nem reagált, ezért folytattam:
- Akkor felteszek egy kérdést: Hogyan viselkedik egy vérbeli nő? A vérbeli nő, nos.. remekül hallgat, ez az egyik legerősebb fegyvere! Ennek bizonyára van evolúciós oka is, később kifejtem, de előbb egy költői: Miért gerjed az összes nő a határozott férfiakra? Mert azokat nem lehet elbizonytalanítani az ilyesfajta, válasz nélküli elbizonytalanító hozzáállással. Férfiként gyakran érzem, hogy a nőkkel kapcsolatos életem nem más, mint egy nagy teszt.
- Mégpedig? -szegezte hozzám kérdését.
- A nők folyton-folyvást tesztelnek, mindig jön valami "agyturkász" piszkálódás, amivel kapcsolatban az az ember érzése, hogy az egész nem másra megy ki, minthogy megpróbálják kibillenteni a férfit a nyugalmából.. valahogy, állandóan a határokat keresik, úgy értem a férfi határait. De várjon, kifejtem az evolúciós okot. Miért fontos ez? Azért, hogy a nők biztonságban érezhessék magukat, és a határokon belül szabadon lavírozhassanak. Úgy vélem, a nők többségének kellenek a határok. Határok, de nem korlátok! Vékony a jég, mert a szabadság illúziója végig fent kell maradjon. Nézze, leszarom a feminizmust, a nők is tudják, hogy az esetek több mint 90%-ban fizikailag ők a gyengébbik nem, egy az egy ellen kiszolgáltatottak, bármi megtörténhet velük.. na, ezért kell tudnia egy nőnek, hogy hol a határ, hogy meddig mehet el a férfinél. Nyilván, van erre női magyarázat is, ami lehetséges, hogy szöges ellentéte az enyémnek, és meglehet, hogy a nők jelentős része teljesen mást lát ebbe, és az előbbiekben felvázoltakhoz képest totálisan eltérő okból igénylik a biztonságot, és az is lehet, hogy a bizonytalansági játszmákat is másért művelik, már amikor művelik.. de művelik, méghozzá kivétel nélkül. -tettem hozzá.

Mivel továbbra is mereven néz, ezért folytatom:
- Jól csinálja! Egyébként, nem unja még ezt a fapofát? -mosolyogva kérdem, majd folytatom - Feltételezem, van valami abban, amit mondtam. Máskülönben már itt hagyott volna. Tudja, nincs problémám azzal, ha egy nő hallgat. Volt, illetve van egy nő az életemben, ő mindenkinél szebben tud hallgatni. Tudja miért mondom ezt? Azért, mert érzem, hogy maga figyel rám, csakúgy mint a nő. Megfoghatatlan, de még telefonon is másként élem meg a csendet, amikor ő van a vonal túloldalán. És valami hasonlót érzek most is. Maga szépen hallgat, érzem, hogy érti miről beszélek, hogy befogad. És ez fontos.. nagyon-nagyon fontos és egyben szexi is. Tudja mi az, ami még szexi? Amikor egy nő mosolyog.. maga is megtehetné ám.. így is leteperném, úgy meg aztán pláne. Legyen szexi, adjon valamit magából..

BINGÓ! őrjöngök magamban, mert végre kaptam egy félmosolyt.

- Elbűvölő a mosolya.
- Igazán kedves! -köszönte meg, és közben pillantott rám úgy, ahogyan csak egy nő képes.
- Tudja, igazából fogalmam sincs arról, hogy mit gondol egy nő. Soha. Mindig csak találgatok, vagy bejön, vagy nem.. próbálok olvasni a jelekből. Nincs trükk, se titok. Ugyanakkor, azt is gondolom, hogy az emberek többsége befolyásolható, illetve, hogy befolyásolhatóAK. Azért tartom őket annak, mert nem tudják pontosan mit akarnak, ezért pedig hajlamosak túlgondolni dolgokat. Így hát, ha olyasvalamit vázolok fel, amivel csak részben értenek egyet, de magát a koncepciót kidolgozottnak vélik, akkor hajlamosak elfogadni még abban az esetben is, ha egyébként az elhangzottak jelentős részével egyáltalán nem tudnak azonosulni. Erről mindig az volt a véleményem, hogy megalkusznak, aztán rájöttem, hogy az emberek javának szüksége van arra, hogy valaki vezesse őket. És az mindegy, hogy hová vezeti őket, csak az számít, hogy vezesse őket valaki, méghozzá az a valaki, akit ők fogadtak el vezetőjüknek. -fejtegettem véleményem.
- És hol jön képbe maga? -kérdezte.
- Ha arra gondol, hogy ambícióm lenne kéretlenül bárkinek is megmondani, hogy mit csináljon, akkor sehol. Mindenki döntse el maga, hogy mit akar. Idővel úgyis letisztul a kép.. a pakliban persze benne van, hogy már túl későn dönt valaki, de akkor már úgyis mindegy. Azért pedig nem kár, aki még magának sem meri bevallani, hogy milyen szándékai vannak. -feleltem.
- És ha tetszik a nő?
- Ez most valami beugratós kérdés? -kérdeztem vissza azonnal, a kérdést illető csipetnyi gyanúval a hangomban.
- Nem az. Nagyon olcsó trükk, hogy úgy csinál, mintha semmi és senki sem érdekelné.
- Nézze, ha valaki érdekel, akkor az itt ül velem szemben. -jelentettem ki, miközben erős szemkontaktust tartottam vele.
- És, ha én csak a barátja szeretnék lenni? -kérdezte, közben előredőlt és erősen tartotta a szemkontaktust.
- Kösz nem! -közöltem, mélyen a tekintetében elveszve.
- Jó, mert nem a barátja akarok lenni. -felelte, majd egy kósza pillantást vetett az ágyékomra.
- Ok.
- OK? Egy okéval elintézi? -kérdez vissza úgy, mint aki kissé dühösnek tűnik.
- Már mindketten tudjuk, mit akarunk a másiktól. Minek bonyolítanám? Egyébként kér teát, meginnék egyet..
- Kérek. -mondta.


-folytatása következik-