M naplója - Silent Mistress

Ma reggel pakolás közben megtaláltam a naplóm.

Elolvastam. Pár hónap telt csak el azóta. Nem ismerek magamra. Ezt én írtam? Én gondoltam?

Annyira elegem van a költözésből. Írok bele.

A suliban halasztok a betegségem miatt. Nem tudom, visszamegyek-e egyáltalán. Elvesztettem minden ambíciómat.

Kurva vagyok. A legrosszabb. Egyáltalán nem élvezem. Bogyózok, cuccozok. Önpusztítok.
Nincs érzés, nincs pihenés, nincs alvás. Csak rémálmok.

Mindenkit utálok. Senki sem érdemli meg a szeretetem. Én magam sem. Gonoszként élek, de még ezt sem élvezem.
Hajnalban, amikor sötétben ülök az ágyban, elgondolkodom. Hova vezet ez az út? Vezet valahova? Persze tudom a választ. Mégsem tudok változni, változtatni. Magamat is gyűlölöm.
Arra sem emlékszem, mi történt tegnap. Vagy igen? Nem is érdekel. Betti azóta is minden nap felhív. Elmondja, hogy ébredjek végre fel, ez nem mehet így tovább. Fogalmam sincs, miért hívogat még. Soha nem szólok bele a telefonba. Lehet, hogy nem is tudok már beszélni? Kit érdekel. Nincs is szükségem rá.

Silent Mistress. Egy ideje csak így ismernek.
Elbaszott egy világ. Emberek fizetnek azért, hogy véresre verjem őket. Még csak nem is tudják, hogy mennyire nem érdekel mit akarnak. Mindenkivel ugyanazt teszem. Pontosan ugyanazt. Mint egy robot.

Délelőtt és délután beengedek a lakásomba egy-egy idegent. Érkezés előtt felveszem a latex cuccom, kikészítem a kendőt, a szigetelőszalagot, a kötelet, a korbácsot. A nagy ebédlőasztalt pedig letakarom a fekete fóliával.
Minden nap ugyanolyan. Teljes üresség. Lehet, hogy levegőt sem kellene vennem. Leülök a székre és várok a csengő hangjára.
Tegnap is megszólalt. Az első csöngetés.
Rezzenéstelen arccal várom a következő jelet.
Kettő csöngetés. Tehát készen áll a szarházi.
Ajtót nyitok, ott áll háttal nekem. A nadrágja már kigombolva, majdnem lecsúszik róla. Magas és kövér.
- Ez is egy munka.
Ezt mondogattam magamban.
Kivettem a pénzt a kezéből. Megszámoltam. Stimmel.
Szó nélkül bekötöttem a szemét. A szigetelő szalaggal pedig a száját ragasztottam le.
- Jól sikerült.
Fasza lesz, amikor lerántom majd.
Hátrahúztam a kezét és betereltem a lakásba. Odavezettem az asztalhoz. A fejét erőből lenyomtam, odakenődött az asztalra. A hasa alig fért el a kövér disznónak.
A kezeit lelógattam az asztal lábaihoz. Módszeresen odakötöztem.
Lehúztam a farmert, a lábait szétrugdostam, és azokat is az asztallábakhoz rögzítettem. Jó szorosan.
Régebben ilyenkor elindult bennem valami, de már arra sem emlékszem, mi volt ez.
Lerángattam a hatalmas alsóját is. Szőrös pattanásos, sebes, hájas. A korábbi kezelések nyomai még nem gyógyultak meg teljesen.
Közben szuszog, alig kap levegőt. Jól odaszorítottam az asztallapra. De hát nem is azért jött, hogy kellemesen érezze magát. Nyáladzik, habzik a szája, mint a veszett rókának. Kurvára nem érdekel.
A fejét a bal kezemmel oldalra fordítom és leszorítom. A korbáccsal pedig egy suhintással kipróbálom a fülén. A szokásos hangok. A csattanás után a nyögés.
Valami dereng még, hogy mit váltott ki belőlem ez a helyzet, ez a hang, réges-régen. De már nem tudom pontosan felidézni. Nem is nagyon akarom.
Megfizette, hogy elverjem. Az elsőtől az utolsóig megkapja. Számolom magamban. Negyvenkilenc, ötven.
Kész.
A látvány ismét eszembe juttat régen elfelejtett emlékeket. Volt, amikor élveztem ezt. Ebben egészen biztos vagyok.
Letöröltem a fenekét. Nedvedzett, vérzett. Ahogy töröltem, folyamatosan sziszegett a fájdalomtól.
Aztán eloldoztam. Szembe állítottam velem, a ragasztó szalagot egy hirtelen mozdulattal letéptem a szájáról. Meg sem mukkant.
Aztán hagytam, hogy rendbe tegye magát. Olyan szerencsétlennek láttam.

Majdnem annyira, mint amilyennek magamat éreztem.
Levettem a kendőt. Most kinyithatja a szemét, és láthat.
Láthatja ki az, aki így megalázta, megverte. Egy üres tekintetű, néma Mistress, aki igazából azért ilyen lelketlen, mert már elhagyta az élet.
Kitoltam az ajtóm.


Utálom a költözést. Újra elolvastam a korábbi bejegyzéseim. Hangokat hallok a fejemben. Egészen tompán, messziről.
S. hangját hallom. Nem értem pontosan, mit mond.

Folytatása következik.