D/s történet

Nikának hívnak...
Nem túl rég, pár hónapja egy fagyos délelőtti napon magassarkúban indultam el otthonról. Tudtam én, hogy nem az időjárásnak megfelelő lábbelit választottam, de ez tetszett. Alig értem el a buszmegállóig, amikor a jeges úton elcsúsztam, elestem és segítségemre sietett egy magas határozott úriember, akivel látásból ismerősek voltunk, bár egymás nevét nem tudtuk. Felsegített, aggódva kérdezte, hogy nem történt - e bajom? Szerencsére nem.. Nagyon komoly arccal jegyezte meg:
"hogy ha hozzá tartoznék, most elfenekelne a meggondolatlanságomért", iszonyatosan elpirultam a mondatától, ami nem kerülte el a figyelmét.
Miután kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak, meghívott egy kávéra, majd telefonszámot cseréltünk.....

Ebben a nem túl szerencsés helyzetben ismertem meg Tamást, aki az Uram lett röviddel az eset után.

Egy ideje szétszórt vagyok, én ennek nevezem, Uram lustaságnak tudja be. Tegnapi telefonbeszélgetésünk alatt, a hangja nagyon szigorúan csengett, csak hebegni - habogni tudtam, annyira meg voltam szeppenve, és még igaza is volt, mint mindig. Ígérte, hogy a következő találkozásunkkor, ami ma délután kettőkor lesz, nagyon meg fog büntetni.
Ez a tizedik találkozásunk, eddig enyhébb büntetéssel jutalmazta a vétségeket amit elkövettem, ebben most nem reménykedtem, mert tudtam, hogy mennyit hibáztam, felsorolni is sok.

“ Nem feküdtem le a megszabott időben,
többször kihagytam a mozgást,
olvasás is el - el maradott,
nem figyeltem magamra,
ráadásul egy nem megengedett masztizásom is volt a számlámon,
és még sorolhatnám “

Nevelésem az én érdekemben történik, hogy jobb lehessek önmagamtól, ami jelenleg vagyok. Uram nagyon sok időt fordít a fejlődésemre, én igyekszem, de rengeteget hibázok.

Mától szabadságon vagyok. Korán keltem, gyorsan elmentem vásárolni, majd nekiálltam Uram kedvenc ételének elkészítéséhez, engedékenységében bízva. Mindenképp kedveskedni akartam Neki, még süteményt is sütöttem.
Miután megterítettem a konyhában kettő személyre, elmentem rendbe tenni magamat.

Azt az utasítást kaptam Uramtól, hogy fekete melltartó, fekete bugyi, és egy kis fekete szoknya lehet rajtam, én ezt még egy combfixszel kiegészítettem, mert nem szeretem ha látja Uram a combjaimat, elégedetlen vagyok velük.
Miután a készülődéssel végeztem és a lakásban is minden rendben találtam, már nem volt mit tennem, növekedett bennem az izgalommal teli félelem, hogy mi fog rám várni ma.

Két óra előtt tizenöt perccel megszólalt a telefonom, Uram hívott:
- Most bemész a hálószobába, felteszed a bimbóidra a láncos mellcsipeszt, és
letérdelsz felfelé a sarokba, tarkóra tett kezekkel vársz az érkezésemig
- dörrent a hangja a telefonban.
- Igenis Uram
Válaszoltam megszeppenve a szigorú utasítására, majd megszakadt a vonal, letette.

Letettem a telefont és késedelem nélkül indultam a hálószobába, tettem ahogy Uram utasított.
Elővettem gyorsan a láncos csipesz, amit múlt alkalomkor kaptam Tőle, és magamra tettem, most van rajtam először, borzasztóan szorította a bimbóimat.
A percek lassan teltek, milliónyi gondolattal fejemben térdeltem, melleimen csipeszekkel, ami nem túl kényelmes volt. Nem láthatta Uram, de mozdulni sem mertem.

Egyszer csak hallottam, hogy a kulcs fordul a zárban, megérkezett Uram, legszívesebben elé siettem volna, de nem tehetem, várakoztam némán. Hallatszott ahogy az előszobába teszi le a táskáját, kabátját veszi le, akassza a fogasra.
Az izgalom növekedett bennem. Konyhába ment, körbenézett, majd minden megszemlélt a lakásban. Nagyon kényes a rendre, tisztaságra, ezt megköveteli, reménykedtem, hogy ebben kivetnivalót nem talált, pont elég volt a rovásomon így is.

Belépett a hálószobába, mellém lépett, hajamat hátrahúzta, ellenőrizte a melleimen a csipeszt, meg is szorította. A nem várt fájdalomtól felszisszentem. “ Helyes “ mondta, majd ellépett mellőlem, hallottam, hogy nadrágszíját nyitja ki, majd húzza ki a nadrágjából, most már tudtam, hogy mivel fog megbüntetni, megborzongtam. Feszülten hallgatóztam, mozdulni sem mertem, már fájtak a térdeim. Bűntudat és szégyenérzet tombolt a lelkemben, hogy Uramnak meg kellett büntetni engem. Szívesebben térdeltem volna a lábai előtt, akár csendben, némán, csak érezhessem azt, hogy minden rendben van.

Csend következett.. Éreztem, hogy Uram minden figyelme rajtam van, így telt el vagy két perc.

- Gyere ide Nika, állj elém - szólt szigorúan.
Nehezen felálltam, a fotelben ült, elé léptem, megálltam terpeszállásban, tarkóra tett kezekkel, kihúzott háttal, lesütött szemekkel, ahogy Ő elvárja. Kissé reszkettem, izgatott a helyzet, de egyben félelem is volt bennem.

- Ugye tudod Nika, hogy most nagyon el fogom verni a fenekedet? Milyen viselkedést
mutattál az utóbbi időben? Szabályokat azért hozom, hogy be legyenek tartva,
hogyan merészelsz engedetlen lenni?! Mi az, hogy nem figyelsz magadra?
Engedélyem nélkül masztizol? Szégyelld magadat Nika!
Szidott Uram és én megszeppenve álltam előtte, igaza volt, szólni sem tudtam.

- Nézz rám! -
Dörrent szigorúan a hangja, én rá emeltem a tekintetemet, alig bírtam tartani a szemkontaktust, ilyen szigorúan még soha nem nézett rám, majdnem sírva fakadtam. Abban a pillanatban rossz kislánynak éreztem magamat lelkileg, aki vétett, és a büntetésére várt. Uram felállt a fotelból, nagyon közel lépett hozzám, megfogta a csipeszeket összetartó láncot, és felfelé húzta melleimet. Nagyon fájt, - au - nyöszörögtem, könnyek szöktek a szemembe, de nem mozdultam:

- Ma megmutatom neked Nika, hogy mi jár nálam az engedetlenségért!
- Uram, hibáztam sokat, megérdemlem a büntetésemet, bármi is lesz az
Szólaltam meg bűntudattal telt halk hangon, nyöszörögve, majd lesütöttem a szemeimet, reszketve vártam, hogy mi fog történni:
- Én is így gondolom Nika, nagyon is megérdemled!
Uram elengedte a láncot, ami a melleimet kötötte össze egy - egy csipesszel, majd ellépett mellőlem, az ágyhoz ment, leült terpeszülésben:

- Tedd le a kezeidet, állj ide elém - mutatott a szőnyegre. Elé álltam újra.
- vedd le a combharisnyát, erre nem kaptál engedélyt! Nem érdekel, hogy mennyire
szégyelled a combjaidat, előttem ezt nem teheted.
Szól szigorúan, én elvörösödtem, de nem mertem ellenkezni Vele, gyorsan levettem magamról, kezemben szorongattam.

Álltam Uram előtte fekete melltartóban, melleimen csipesszel, fekete bugyiban, és egy aprócska fekete szoknyában megszeppenve, izgatottan, hogy mi vár rám.

A térdére mutatott, rá kellett feküdnöm. Felső testem az ágyon feküdt, a lábaim az Ő két lába között a földön helyezkedett el. Elhelyezett, hogy a fenekem épp a legjobb szögben álljon a kezének.
Felhajtotta a szoknyámat, megsimogatta bugyin keresztül a fenekemet, ez nagyon jól esett. Benyúlt a lábam közé, félrehúzta a bugyimat, érintette a csiklómat, majd mélyen, határozottan a hüvelyembe mártotta az ujjait. Élvezettel felnyögtem, fenekemet amennyire csak tudtam kitoltam, vágytam rá, hogy folytassa az izgatásomat, de elvette a kezét. Éreztem a nedveimet a bugyimon keresztül, érintése nyomán.

- Elmondom mi fog történni - a keze a fenekemet simogatta ahogy beszél - száz
ütést kapsz tenyérrel a fenekedre, majd öt ütést a csupasz puncidra szíjjal a
maszti miatt, és még ötvenet szíjjal a fenekedre. A száz ütést számolod
hangosan, a többit nem kell. Megértetted Nika?
- Igen Uram, megértettem - válaszoltam reszketéssel a hangomban.

Felemelkedett a keze a fenekemről, elkezdődött a büntetésem első része:
1, 2 ,3, 4 ,5 6, mondtam sorban a számokat, ütések a bugyin keresztül érkeztek a fenekemre, csíptek, de jól viseltem. Huszadik ütés után már fáj, ficánkoltam, már amennyire tudtam, mert a lábaimat leszorította. Huszonkettő, huszonhárom, egyre hangosabban mondtam ki a soron következő számot. A fenekem már égett nagyon, szinte mindenhol, alapos munkát végzett Uram. A harmincadik ütés után megállt annyira, hogy a bugyimat lehúzta a térdemig, ami később le is esett, majd tovább folytatta a fenekelésemet, meztelen fenekemen már sokkal jobban fájtak az ütései. A fenekem alsó részét célozta, ahol a comb és a fenék találkozik. Ötven, mondtam ki a számokat sorban, markoltam az ágyneműt, és potyogtak a könnyeim, iszonyatosan égett a fenekem. Könyörtelenül jöttek az ütések, nem kímélt Uram, soha nem kaptam még ki komolyabban. Nyolcvanadik ütésnél már egyre érthetetlenebb volt a szám, amit a sírás mellet igyekeztem kimondani. Száz...

Uram keze megállt, simogatta a fenekemet, amin lángoló érzés volt, dicsért, hogy jól viseltem eddig a büntetésemet. Megvárta, hogy csituljon a sírásom, közben a keze ismét benyúlt a lábaim közé, hallottam a hangján, hogy mosolyog:
- Nedves a puncid Nika, kedvemre van, hogy felizgat a büntetésed téged.
Majd felállított a térdéről, Ő is felállt és utasított, hogy feküdjek hanyatt az ágyon, felhúzott szétterpesztett lábakkal, karjaim a fejem felett kinyújtva.

Reszkettem, de tettem amit Uram mondott. Meg kellett emelnem a fenekemet, ami alá egy párna került, így kiemelkedett a puncim. Amikor végzett az ölem beállításával, megszemlélt, majd kézbe vette a szíjat, ami eddig a fotelon pihent, féltem, tudtam, hogy ez nagyon fog fájni
.
- Ha összezárod a lábaidat, vagy elfordulsz, az az ütés nem fog számítani, meg
fogjuk ismételni.
- Uram kérlek inkább köss ki, hogy ne mozduljak el - sírtam el magamat.
- Nem Nika, ezt az öt ütést ki fogod bírni, mert tudod, hogy megérdemled.

Szipogva szétnyitottam jobban a lábaimat, behunytam a szememet, és jött az első ütés. - auíí -
Iszonyatos fájdalmat okozott a szeméremdombomon, azonnal a kezeimet vonyítva szorítottam a puncimra, majd ahogy rápillantottam Uram szigorú arcára, fejem fölé emeltem vissza a kezeimet. Jött a következő ütés, majd a többi sorban, lábaim reszkettek sírtam folyamatosan, de már nem mozdultam el.
Akartam, hogy legyen már vége. Nagyon megbántam az engedetlenséget, ígértem magamban, hogy soha többé nem leszek rossz
.
Mikor az ötödik ütés is megtörtént, Uram mellém feküdt hűvös kezét a forró szeméremdombomra helyzete, jól esett nagyon. Vigasztalt amíg a könnyeim el nem apadtak, közben dicsért, hogy jól viseltem, de még hátra van ötven ütés szíjjal a fenekemre:

- Mielőtt folytatnám a büntetésedet, leveszem a csipeszeket a melleidről.
Ahogy levette a csipesz az egyik mellemről és megindult benne a vérkeringés, elemi erővel öntötte el fájdalomformájában a bimbómat. A második csipesz levételekor belekapaszkodtam a csuklójába, de elég volt egy pillantása, és azonnal el is engedtem. Levétel után Uram megmorzsolta a bimbóimat, egyiket a másik után. Sírtam... Sokkal rosszabb volt a levétele, mint mikor magam rátettem.
Már azt sem tudtam, hogy mi fáj jobban, a fenekem, vagy a puncim, vagy a mellbimbóim.

Amikor alábbhagyott a sírásom és már csak hüppögtem, Uram újra utasított:
- Feküdj hasra Mónika az ágy szélére és a párnát tedd a hasad alá, hogy jól
kiemelkedjen a feneked, a szoknyádat hajtsd fel.
Tettem amit mondott Uram...

Amikor elhelyezkedtem, ágyneműt markolva vártam büntetésem utolsó részének elkezdését.
Nem kellett sokat várnom, pár pillanat múlva le is sújtott a szíj, égő érzést okozott a fenekemen, most nem kellett számolnom, csak elviselnem. Ötödik után már egybefüggően zokogtam, iszonyatos fájdalom volt, úgy éreztem, hogy a cafatokban lóg a fenekemen a bőr. Egy ütés a combomat találta el, pokoli fájdalmat okozva, visítva fordultam az oldalamra, Uram azonnal szólt, hogy “ vissza!” Reszketve vissza helyezkedtem a kijelölt pózba, a következő ütés nagyon nagy volt, tudtam, hogy azért, mert elfordultam. Egymás után jöttek az ütések, számolni nem voltam képes őket, azt hittem, hogy soha nem lesz vége.
Egyszer csak vége lett, nem jött több ütés, zokogtam.

Uram simogatta a hátamat, amíg csillapodott a zokogásom, majd a fenekemet, és a combom közét érintette.
Zokogás átment szipogásba, szipogás lassan egyre nagyobb sóhajtásban, ahogy Uram értő ujjai érintették a csiklómat, majd egyszer csak összerándultam, és reszketve élveztem el az ujjain.
Amikor már képes voltam felnézni, Uram mosolygós arcát láttam magam előtt, már nem volt olyan szigorú a tekintete, mint érkezésekor. Szégyen érzés öntött el, hogy Uramnak meg kellett, hogy büntessen, de a lelkem felszabadult, valahogy könnyebb lett, nem volt már bennem bűntudat.

Felálltam az ágyról, majd Uram elé térdeltem:
- Köszönöm Uram a büntetésemet, megérdemeltem, tanulok belőle.
- Remélem is Nika, mert legközelebb ennyi vétség után, ennek a dupláját kapod meg.

Tudtam, hogy nem viccel, most már megértettem, hogy mi jár az engedetlenségért.
Megsimogatta a fejemet, majd a kezemet fogva felállított, magához húzott és megölelt.
Az ölelése nekem akkor, és mindig hatalmas biztonság érzést jelent, érzem azt, hogy itthon vagyok.
Uram kibontakozott az ölelésből és elküldött, hogy tegyem rendbe az arcomat, majd menjünk enni, mert már bizony nagyon éhes, és különben is, az Ő kedvencét készítettem el.

A fürdőszobában a nagy tükörben megszemléltem a fenekemet, ami csúnyán hurkás volt, több helyen be is lilult. Érintése nagyon fájdalmas volt, éreztem, hogy pár napig az ülés, de még a bugyi kényelmetlenséget fog okozni számomra.
Régebben azt képzeltem, hogy subnak lenni könnyű, most megértettem azt, hogy subbáválás egy folyamat, aminek én az elején vagyok. Olyan subbá szeretnék válni, akire az Uram büszke, hogy vagyok Neki.
Aznap az éjjelt is velem töltötte Uram, volt rá alkalmam, hogy ki mutathassam Neki a hálámat, amiért nevelésemre ennyi időt fordít.
Fojt köv.

Kedves olvasóim kezdő történetíró vagyok, ambícióm meg van hozzá, a tudásom még kevés,sokat tanultam a " tanáromtól", de nem eleget, tanulásból sosem elég.
Szívesen, sőt hálásan fogadok jó tanácsokat, tanításokat, segítséget pld tagolásban, stb - ben.
Nika