A vonatút (2.)

Nagyon érdekes és bensőséges beszélgetés alakult Lucával a sok órás várakozás, majd a hazáig tartó út alatt. Egyikünk sem akart aludni, bár mindketten nagyon fáradtak voltunk az átbeszélgetett éjszaka után. Szóba kerültek jövőbeli tervek és régi történetek egyaránt, én pedig meséltem neki a BDSM-érdeklődésemről is. A korábbi kapcsolatainkról volt szó, amikor előhoztam a témát az egyik exem miatt, és láthatóan érdekelte Lucát. Hallott már a BDSM-ről, de a tudása elég felületes volt, pontosabban olyan, mint bárkié, aki csak filmekből vagy bulvárhírekből ismerte a ezt a világot. Szóval hosszan beszélgettünk erről a témáról is, ő pedig rácsodálkozott, hogy mennyivel összetettebb ez, mint eddig gondolta.
Nem sokkal elmúlt hajnal 4 óra, mire a vonat Budapestre ért, az eső még szemerkélt, a felhők miatt még alig kezdett világosodni. Luca visszaöltözött, bár nem száradtak meg a ruhái, ezért a pulóveremet neki is adtam, és megbeszéltünk, hogy majd összefutunk valahol, hogy vissza tudja adni.
- Te merre mész? - kérdeztem, amikor leszálltunk a Déli pályaudvaron.
- Jó kérdés, fogalmam sincs, hogy jutok haza ilyenkor. Mindjárt megnézem az útvonaltervezőt. Te hogy mész?
- Csak haza kell sétálnom, itt lakom pár saroknyira - válaszoltam neki, és közben kiderült, hogy több, mint 1 órát kell utaznia, vagyis inkább várnia az első villamosra. Említette, hogy a 2. kerületben laknak, annak is külső részén.
- Figyelj, Luca, lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de nyugodtan feljöhetsz hozzám aludni pár órát, mielőtt hazamennél. Nem sok értelme van most ennyit várnod.
Én sem tudom, hogy mire számítottam, amikor megkérdeztem, de Luca némi hezitálás után igent mondott. Elindultunk a Németvölgyi úton, és kb. 10 perc után megérkeztünk a lakásomhoz, amit akkor béreltem. Hazafelé gyalogolva már kevesebbet beszéltünk, mindketten arra vágytunk, hogy lefekhessünk és alhassunk végre. Amikor felértünk, gyorsan körbemutattam, hogy mi merre van a lakásban, Luca kitette a még nedves ruháit, amíg megágyaztam, aztán le is feküdtünk. Lucának átadtam az ágyamat, én pedig kimentem a nappaliba a kanapéra aludni. Lefekvés után az éjszakán kezdtem gondolkozni, de az izgatottság ellenére szinte azonnal elnyomott az álom.
Arra ébredtem, érzésre csak pár pillanatnak tűnő alvás után, pedig a napsütés alapján már délelőtt volt, hogy a fürdőszobából hangokat hallok, valaki épp zuhanyzik. Kellett pár pillanat, mire összeraktam, hogy mi történik, miért a nappaliban ébredtem. Ahogy felkeltem, és a konyhába indultam, megláttam az előszobában Luca fekete Converse cipőjét, és ráterítve a fehér bokazokniját. Már a vonaton felizgatott, hogy az ölembe tette a lábait, és masszíroztam azokat, de persze kínzó érzés volt, hogy nem szagolhattam meg, és nem érhettem hozzájuk a számmal.
Arra gondoltam, hogy amíg hallom, hogy zuhanyzik, bele tudok szagolni a zoknijába, anélkül, hogy észrevenne bármit. Odamentem hát az előszobába, lehajoltam a cipőjéhez, és amikor felemeltem a zokniját, hirtelen kivágódott a fürdőszoba ajtaja, és pont eltaláltva a fejemet és a jobb karomat.
- Úristen, bocsánat - mondta meglepetten Luca. - Hát te meg mit csinálsz itt? Engem kukkolsz? - tette hozzá még meglepettebben, amikor realizálta, hogy az ajtó előtt térdelek.
- Dehogy! - vágtam rá. Én… ööö… nem… - hebegtem utána.
- Hát akkor? A zoknim van a kezedben? - kérdezte, és innentől nem is tudtam volna tagadni.
- Azt hittem zuhanyozol. - próbáltam kitérni.
- Azt akartam, de hiába folyatom a csapot, nem jön melegvíz. Szóval? Mit csinálsz, mi ez az egész?
- Luca, én… Tudod, meséltem neked az érdeklődésemről, a fétisekről… És hogy én… - sóhajtottam - Szóval… - és bevallottam Lucának.
Nagyon megalázó volt ezt elmondani, de sokkal jobban féltem attól, hogy Luca mit gondol, és hogy a nagyon jól induló ismerkedést ezzel teljesen elrontom. Luca meghallgatott, de nem nagyon reagált semmit, ami csak fokozta a rossz érzést bennem. Aztán le akart zuhanyozni, ezért megnéztem, mi lehetett a probléma, kiderült, hogy valószínűleg áramszünet volt, mert a kazán lekapcsolódott, ezért nem volt melegvíz.
Miután végzett, már felöltözve jött ki a fürdőből, gyorsan összekapta a cuccait, mert sietnie kellett. Kinyitottam a kulccsal az ajtót, amíg belebújt a cipőjébe.
- Luca, nagyon örülök, hogy találkoztunk, nagyon jól éreztem magam veled tegnap este, és ne haragudj a ma reggeli miatt.
- Dani, köszönöm, hogy feljöhettem hozzád, életmentő volt, és én is jól éreztem magam, jót beszélgettünk, és örülök, hogy nem egyedül kellett töltenem az éjszakát a vonaton. Hát, akkor én megyek.
Egy kicsit kínos pillanat következett, ahogy ott álltunk egymással szemben, mert nem tudtam, hogy búcsúzzak el: puszival vagy csak megfordul, és elmegy. Végül ő törte meg a pillanatot:
- Na, és… Hogy köszönnek el a szolgák? - kérdezte mosolyogva.
- Hát… akartam válaszolni, de végül nem fejeztem be, csak letérdeltem Luca elé, és megcsókoltam a kissé felém nyújtott cipőjét. Még mielőtt felálltam volna, Luca kinyitotta az ajtót, és elment.
folyt.köv.