Fantázia - Évforduló 1. rész

Fantázia - Évforduló

Mikor hazajössz én már otthon vagyok. Ülök a fotelben és olvasok. Hallom, hogy megjöttél, bejössz, csókkal köszöntjük egymást.
- Tudod milyen nap van ma? - kérdem.
Erre te sejtelmesen mosolyogsz és kibököd:
- Igen, az évfordulónk.
- Az bizony, ma ünneplünk. Tusolj le és öltözz át, a szobában az ágyon van amit előkészítettem. - felelek, majd újra a könyvbe merülök.
Izgatottan indulsz a szobába. Az ágyon egy fekete, csipkés fűzőt, egy tangát és bilincseket találsz. Az ágy előtt pedig egy szintén fekete, lakkozott magassarkút, a vékonyabb és magasabb fajtából. Örülsz, mert eltaláltam az ízlésed. Levetkőzöl és megfürdesz. Tusolás után felöltözöl a kitett ruhába. A fűzőbe belepréseled magad, segítség nélkül nem egyszerű, de megoldod. A tangát is felveszed. Egy picit kicsi rád, bevág. Lehet, hogy direkt? Elmosolyodsz. Tetszik a cipő is, bár járni nem lesz egyszerű benne. Felveszed és gyakorolsz egy kicsit benne, esetlennek érzed magad, de tetszik a magassarkú és hát én mondtam, hogy vedd fel, nincs apelláta. Jönnek a bilincsek, kezdesz jobban, de kellemesen izgulni. A bilincsek az én kedvenceim, már régi ismerősök vagytok. Nem sima karpereces, afféle rendőrségi bilincs, hanem mandzsetta típusú, vastag, rozsdamentes acélból és szépen krómozva. Felveszed őket, egyenként a csuklódra helyezed, majd egy kis lakattal le is zárod. Hidegek és van súlyuk is. Most jönnek a bokáid. Oda is a bilincseknek kicsivel nagyobb testvérei kerülnek, ugyan olyan kinézettel. Gondosan felteszed és lelakatolod. Szépen mutatnak a kezeden és a bokádon, önmagadnak is tetszel. Mintha valami extrém ékszer lenne. Bele is gondolsz, hogy ha lenne valami szolidabb verzió, még az utcára is felvennéd az egyiket a csuklódra. Felvillanyoz, szereted ezeket a játékszereket és szereted ha ezzel játszunk. Már kezded érezni az este ízét, hangolódsz az alázatosságra. Kibontod a hosszú hajad, szükség lesz még rá. Kijössz a szobából. Hallom, hogy közeledsz, de még olvasok. Megállsz előttem, megköszörülöd a torkod. Felnézek:
- Gyere ide - mondom határozottan. Ellenőrizem a felszerelésed egyenként, a lakattal megspékelt króm mandzsettáidat. Jól tartanak, lakatok is rendben. Bokádon is jól mutat, főleg a magassarkúval.
- Fordulj meg... forogj egy kicsit...lassan - mondom, ismét határozottan. Gyönyörködöm a látványban, jól nézel ki. Ahogy forogsz, botladozol a szokatlanul magas saroktól. Mosolygok, lesz ez még nehezebb.
- Állj meg, zárd össze a lábad - parancsolom. Előveszek egy rövid láncot. Forgatom a bokapereceidet, a két bilincsen lévő kampót egymás felé fordítom és a lánc segítségével egymáshoz kötözöm. Két kisebb lakattal rögzítem a láncot.
- Sétálj csak egy kicsit itt előttem - szúrom neked oda
Bajba vagy, nem lesz egyszerű. A lánc nem sokat enged, tipegsz csak centiről centire. Tetszik amit látok, jó lett a művem. Szeretem, ahogyan esetlenül lépkedsz, csetlesz, botlasz.
- Jó lesz ez, most jön majd a feladat - vigyorgok.
Folyt.köv.