II. A dominancia és szubmisszivitás kialakulása a személyiség fejlődésben

Cikk sorozatom második részében egy elég nagy szeletet fogok kihasítani a BDSM világából.
Nyilván sokunkban megfogalmazódott az a kérdés, hogy "De mégis miért vagyok Dom(ina)?" "Vagy miért lett belőlem sub?" "Miért élvezem ezt, vagy azt az oldat?"
Ezekre a kérdésekre próbálok most választ találni lelkünk boncolgatásával.
Ezek az érzések mind mélyről jönnek, nem tudatosak. A tudat alattink részei.

Korábbi cikkben már írtam a személyiségünk hármas felépítéséről. Írtam, hogy a tudat alattink, az ösztönös énünk, mely felelős a vágyainkért, érzelmeinkért.
Ösztönünknek 2 része van. Amolyan Jin és Jang. Két ellentétes pólus, melyek kiegészítik és ellensúlyozzák egymást. Erosz a teremtő, alkotó, fejlesztő, egységesítő ösztönünk, mely felelős nemi vágyainkért is. Thanathosz a pusztító, romboló, szétszakító ösztönrészünk. Mindenkiben megtalálható mindkét oldal, de egyénenként változik, hogy melyik és mennyivel erősebb. Ez a különbség határozza meg, hogy egy adott eseményre adott ösztönös reakciónk milyen irányú lesz.

Tekintsük át elejétől fogva fejlődésünk menetét, és a dominanciához való viszonyunk alakulását.
-Személyiségünk fejlődésének első szakasza, az orális szakasz. Felfedezzük az anyai mellet, hozzá kötünk mindent, a táplálkozást, az örömszerzést. Kezdetben ez jelenti számunkra a világot.

- Következik az orál-szadisztikus szakasz. Ebben az időszakban kezdünk ráébredni, hogy a szánk segítségével fel tudjuk fedezni az egész világot. Az e fajta örömszerzés kezd elszakadni az anyai melltől, minden tárgyat szájba akarunk venni, felfedezni az ízét, a felületét, a textúráját, a keménységét. Rájövünk, hogy a táplálkozást sem kell szorosan az anyai mellhez kötni, s ahogy egyre inkább ismerünk meg más alternatívákat természetes módon kezdünk ambivalensé válni az anyai mellel kapcsolatban.

- Ez után következik a számunkra igazán fontos rész, az anális szakad. Miután az orál-szadisztikus szakaszunkban rájöttünk, hogy felfedezhetjük a világot, a saját testünket... ezek után rájövünk, hogy van valami amit képesek vagyunk irányítani. Első találkozásunk a dominanciával a végbélnyílásunkon keresztül érkezik. Rájövünk arra, hogy az ürítés kontrollálásával hatással lehetünk a világra.

- Következik a nagy lépés, ahol elindulunk választott utunkon, az anál-szadisztikus szakasz. Ekkor alakul ki a bilizés szokása, a szobatisztaság. Ilyenkor kezdünk el életükben először dönteni, és döntésünkkel hatást gyakorolni a körülöttünk lévő világra. Ekkor két fontos dolog közötti viszony határozza meg további utunkat. Egyiket mélyen magunkban kell keresni, a tudat alattiban rejtőző ösztöneinkben. Másik pedig a környezetünk hatása. Ha a környezetünk hatalmas felhajtást csinál a szobatisztaságunk kérdéséből, állandóan arról beszél, elvárja a teljesítményt, vagy éppen aránytalanul nagy örömmel fogadja a teljesítményt... az az állapot rögzül bennünk, hogy ha megfelelünk a környezetünk elvárásainak az nekünk jó. A dominanciával való kapcsolatunk aképp fog indulni, hogy függőnek érezzük magunkat a környezettől vagy másoktól. Ha az Erósz erősebb bennünk, ezt pozitívan fogjuk értékelni és a későbbiekben hajlamosak leszünk az empátiára, a közösségben működésre. Örömet fog okozni, ha tettünkkel részei lehetünk valami nagyobb egésznek. Ha a Thanathosz erősebb, akkor az elvárásoknak való megfelelésből kifolyólag alacsonyabb szintre minősítjük saját igényeinket. Életünk során hajlamosak leszünk akár önkéntelenül is felvenni az alárendelt szerepet. Választásink során mindig azt a lehetőséget részesítjük előnyben, ahol kibújhatunk a döntési helyzetek alól.
Ha a környezetünk semlegesen viszonyul a bilivel való kapcsolatunkhoz, s sikerélményeinknek velünk örülnek, de érzékeltetik annak természetességét, akkor önállóan tudjuk megtapasztalni a hatalommal, irányítással járó elégedettség érzést. Ennél fogva az rögzül bennünk, hogy döntéseinkkel önmagunknak okozunk örömet és elégedettséget. Ha az Erósz erősebb bennünk, a továbbiakban nagy önbizalommal fogjuk kezelni a helyzeteket. Többnyire keresni fogjuk az olyan szituációkat, ahol döntést hozhatunk, irányíthatjuk a saját sorsunkat.
Ha a Tahanthosz erősebb, abban az esetben megerősödik bennünk a felsőbbrendűség érzése. Úgy érezzük képesek vagyunk mindig jól dönteni. Szélsőséges esetben késztetést érezhetünk arra, hogy mások helyett is döntéseket hozzunk, s biztosak vagyunk benne, hogy abban az esetben is tökéletes döntést fogunk hozni.

- Ez után következik egy nagyon érdekes időszak, a fallikus szakasz. Itt fejlődik ki igazán a végleges személyiségünk. Ebben az időszakban jelenik meg az Ödipusz komplexus. Felfedezzük a két nem közötti különbséget. Vonzódni kezdünk a velünk ellenkező nemű szülőnkhöz és féltékenyek leszünk a velünk megegyező szülőnkre. Szexuális és szociális fejlődésünk szempontjából ez igen fontos. Ilyenkor alakul ki bennünk az idealizált nő és az idealizált férfi képe. Egynemű házasság, vagy csonka család esetén, ebben az időszakban fontos, hagy legalább a szoros baráti körből gyakran legyen a közelünkben más nemű egyed, hogy ki tudjon alakulni róla az adott nem idealizált képe. Ebben az időben alakul ki a felettes énünk. Ilyenkor kapjuk meg környezetünktől azt a szabály rendszert, amiben további életünket kell majd élnünk, s ilyenkor alakítjuk ki saját magunkra értényes szabályrendszerünket. Megfigyeljük mindkét nem viselkedését, tulajdonságait, képet alkotunk. Ha több domináns férfi él a környezetünkben, akkor alapvetőnek fogjuk tekinteni, hogy a férfinek van döntő szerepe. Ha a környezetünkben élő nők dominánsabbak, akkor ezt fogjuk alapvetésnek tekinteni. Az Ödipusz komplexus lecsengésével, az ellenkező nemű szülő iránti vonzalmunkat felváltja, a megegyező nemű szülővel való azonosulás. Ekkor a korábban megfigyelt és rögzült viselkedés formát fogjuk felvenni. Tehát ha kisfiúként az apánk egy tutyimutyi senkiházi szánalmas papucs volt, az anyánk pedig egy talpra esett, vezetésre termett, magabiztos amazon, akkor fel fogjuk venni, a tutyimutyi, szánalmas, senkiházi attitűdöt, mert ezt a viselkedés mintát kaptuk.
Vegyük a nem ennyire tipikus felállásokat. Ha mindkét szülőnk lúzer, mi pedig előző életszakaszunkból alárendelt önképet hozunk magunkkal, valószínűleg komoly mentális problémáink, önértékelési avarunk, depresszióra való hajlamunk lesz. Hajlamosak leszünk önmagunkat a társadalom legaljának tekinteni. Önkéntelenül keresni fogjuk a számunkra nem előnyös helyzeteket, és el fogjuk fogadni mások irányítását.
Ha kifejezetten domináns önképet hozunk magunkkal, akkor ugyan ebben a helyzetben még jobban meg fog erősödni a dominanciára való hajlamunk, igényünk. Úgy érezzük, hogy a lúzer szüleink helyett is nekünk kell meghoznunk a döntéseket. Kora éretté válunk, túl korán növünk fel, nem fogjuk megtalálni a hangot a saját korosztályunkkal, vagy éppen irányítani fogjuk őket.
Az a verzió, hogy a környezetünkben mindenki domináns jellemzőket mutasson elég ritka. Nem életképes egy olyan közösség ahol, mindenki domináns, mert a nagy hatalmi harcban végül senki sem tesz semmit. Ez az egyik legrosszabb verzió, ilyen helyzetben egy gyermek pszichéjében komoly zavarok támadhatnak. Vagy elvállalja az alárendelt szerepét, és feláldozza életét, vágyait, gondolatait, jövőjét a domináns szülők oltárán. Vagy felveszi az egresszív attitűdöt és szociopata lesz.

- Végül, hogy lezárjuk lelkünk fejlődésének történetét, következik a genitális szakasz, a kamaszkor. Ekkor fedezzük fel a szexualitást, a valódi vágyat az ellenkező nem iránt. Ekkor kezdjük gyakorlatba ültetni az eddig megtanult dolgokat. Próbáljuk megalkotni önmagunk valódi képét és elhelyezni a társadalomban.

Ha szerencsés fiúk vagyunk, kaptunk egy szociálisan érzékeny, vagy egy mérsékelten domináns tudat alattit és egy domináns férfi képet, akkor tökéletesen be tudunk illeszkedni a vanilla társadalomba. Megfelelünk a felettes énünk által támasztott társadalmi konvencióknak és a tudat alattink is eképp funkcionál.

Ha erősen domináns tudat alattink van, és domináns férfi képünk, akkor is be tudunk illeszkedni a társadalomba, bár akkor a felettes énünk el fogja fojtani a konvenciókon túl mutató dominanciát. Gyöngébb jellemű partner esetén elő törhet, vagy bármi más hatására... ekkor elkezdünk vonzódni a DS iránt, amit vagy elfolytunk, vagy Dom lesz belőlünk és keresünk egy szófogadó sublányt magunknak.

Ha a papucs férfikép mellé hozunk magunkkal egy szociálisan érzékeny, vagy alárendelt tudat alattit, akkor vagy élni fogjuk a szánalmas papucsférjek semmitmondó mindennapjait, vagy elkezdünk érdeklődni a DS iránt és boldogok leszünk egy domina keze alatt, mert nem kényszerülünk döntések meghozatalára és tetteinkkel örömet okozhatunk valaki másnak.

Ha az az érdekes felállás alakul ki, hogy kaptunk egy domináns férfi képet, aminek természetesen meg akarunk felelni, de e mellett rendelkezünk egy alárendelt tudat alattira, akkor a tudat alattinkból érkező vágyat, hogy átadjuk a staféta botot, elnyomjuk, elfojtjuk. Éljük kényszerből az elvárt magabiztos, irányító férfi szerepét, holott legbelül csak gyűlik a feszültség, hogy ki akarunk szállni. Egyszer csak kidurran a lufi, és mivel nem vagyunk hajlandóak eldobni a rólunk kialakított képet, titkos DS kapcsolatba menekülünk, hogy kiélhessük a vágyunkat.

Van még egy verzió, amikor a papucs férfikép mellett, erős domináns tudat alattink van. Ekkor válhatunk olyan önbizalom hiányos lelki sérült idegronccsá, aki civilben éli a közönséges szürke hétköznapokat, szegényes, vagy nem létező térsasági élettel. Inkognitóban, esetleg otthon az élettársával, vagy titkos DS kapcsolatban éli ki az elfojtott uralkodási vágyát.


Amiket leírtam keményen sarkított példák. A pszichológiában semmi sem fehér, vagy fekete. Minden egyes ember más és más, ezernyi árnyalattal, a variációk végtelen sokszínűségével. Mégis, ha ismerjük a végleteket, el tudjuk magunkat helyezni valahol, valamelyik skálán, valamely halmazban, vagy épp halmazok metszéspontjában.