álmok, álmok, álmok...

Megint itt vagy.

Előtte térdelve.
Számtalanszor elképzelted és most az arcodat simogatja, a meztelen tested méregeti, vizsgálja. Kiszolgáltattad magad neki.
...

Minden sóhajra emlékezve küzdesz a könnyeiddel, mikor rá gondolsz. Nem enged tovább. Megálljt parancsolt és tudod, hogy nem enged. Leküzdi az irántad való vágyakozását és a hiányt. Ő az erősebb.
{fel kell adnom valaha? FEL KELL ADNOM?? nem akarom feladni. nem tudom.}
...

A farka lüktet a szádban. Annyira hatalmas. Alig bírod lenyelni. A könnyed is kicsordul, de megpróbálod! Azt akarod, hogy minél jobban élvezze! Azt várja tőled, hogy mindent megtegyél. S egyszer csak érzed a melegséget a szádban. Egy laza mozdulattal rántja ki a szádból a tökéletes Farkát. Az álladnál fogva irányítja magára a pillantásod. Egy másodpercre sem hagyja, hogy önmagad vezérelte gondolataid, tetteid legyenek. Rá figyelsz és Ő rád figyel.
...

Nem akar elmúlni. Lázálomként gyötör, újra és újra.
[kérem, Uram!...]


---Van még mit tanulnod! Le sem tagadhatod, mennyire ki vagy éhezve. A szeretetre. Az odafigyelésre. A törődésre. Semmit sem fogsz elérni ha görcsösen kívánod. Engedd el és akkor talán a tiéd lesz. Ha jó kislány leszel!----


[csak Önre vágyom...]


Leszállt a gépe, bejelentkezett a hotelszobába. Rá gondolt. A gondolataikra. A vágyaikra. Az összhangra, ami köztük volt. És mégsem. Szereti? NEM! Dehogy!

Hiányzik...de olyan sok baj volt vele! Könyörög, még mindig. De hát csak ezért nem kaphat meg. Túl késő. Nem tett meg mindent. Kislány. Nem tudja, mi kell egy Igazi Férfinak! Bár a fantáziája lenyűgöző. De talán csak ennyi.
[majd elmúlik...]

...

Megint felébredt. Az éjszaka kellős közepén. Zokogásban tört ki. Még a kutya is felébredt. Megint vele álmodott.
Uram, ez fáj.
Kibírod. Ezt akarom. Meglesz a jutalmad!
Nem szólt semmit. Csak tűrt.
Jó kislány! Szeretem, ha csöndben vagy. És teszed, amit mondok. Így kell viselkedned! Ilyennek kell lenned! Megértetted?
Nem felelt.
Megértetted?
Még mindig nem felelt.
Megragadta az arcát és közelebb húzta. Ha kérdezlek, válaszolsz! Megértetted?
Nyelt egyet. Majd elmosolyodott és kinyújtotta a nyelvét.
Most ne. Nem akarom, hogy kislány légy. Légy az a Nő, akit kívánok! Aki kell nekem.
Elengedte. Lefejtette a kötelékeit.
Megsimogatta a béklyók helyét. Fájt. Térdelve maradt. Csak egyet tehetett. A lábaihoz csúszott és átkarolta őket.
Megsimogatta a fejét. Egy szó nélkül felemelte és az ágyba vitte.

Lehúzta róla a bugyiját, fölé magasodott és szépen lassan de határozottan a lányba csúszott. Most erre volt szükségük. Kontaktusra. Gyengédségre. Finom szeretkezés, lágy megfürdetés, aztán egymáshoz bújás. Mindig levezették vad kéjelgéseiket. Finoman. Lassan. Szeretkezve.

[sosem fogom elfelejteni...Uram!]