Bocsáss meg Uram...

Vártam és vártam. Órákig. Kezdetben türelemmel. Hamarosan átgondolja és rájön hogy nem hagyhatja. Eltelt egy óra. Kevésnek bizonyult. Közben próbáltam nem folyton csak rá gondolni és nem izgulni a döntése miatt. De aztán eltelt a második óra. Aggodalommal töltött el. Csak az Ő szavára vártam. Hogy azt mondja: jöjjön ide hozzám! Térdeljen elém és tegye a két tenyerét nyitva a térdeimre. S amint megtettem, Ő ráütött előbb az egyikre majd a másikra. A hosszú pálcájával. Felnézek rá, de látom, hogy rosszallóan néz vissza rám. Tudom. Le kell sütnöm a szemem. Tudni akartam, elhúzhatom-e a kezeim. De ez egyértelmű "nem" volt a részéről. Ezért meg se mozdultam. Nagyon fájt a két ütés helye, de csak épphogy megsimítottam a fájdalom helyét és már igazítottam is vissza az ujjakat alap pozícióba. Várt. Türelmesen. Tudta, hogy szoknom kell. Még sosem kaptam ilyen büntetést. Mindkét tenyerem a térdén, az ujjaim lazán fölfelé. Nem kell kinyújtanom, így jobban fájt. Újabb ütések. A szemem lesütve, de az arcomat nem hajtottam le. Aztán a harmadik és negyedik következett gyors egymásutánban. Majd megállt. Egy könnycseppet törölt le az arcomról.
- Ne sírj, legközelebb ne légy engedetlen és szemtelen. A sírás nem megoldás.- közölte velem szárazon.
- Igen, Uram- feleltem szinte suttogva.
-Állj fel és fordulj meg előttem.- utasított.
Tettem, ahogy kérte egy szó nélkül. Enyhén felé toltam a fenekem, ő pedig lazán lehúzta a bugyimat. Tudtam, hogy most sem jutalom következik. A térdére fektetett. Elhelyezkedtem. Majd egyik tenyerével végig simított a csupasz fenekemen. Hihettem volna, hogy törődni akar velem, hogy szeretne most valami finomat és örömtelit okozni. De nem hittem. Ekkor jött az első ütés. A bal oldalra. Nem túl nagyot, de határozott csapást mért a fenekemre. Hagyta, hogy érezzem még kicsit a csípést. Megsimogatta a helyét. Aztán újabbat ütött a jobb oldalra is. Itt is megsimogatta.
-Mit gondolsz, megérdemled, hogy kapj még?- kérdezte nyersen.
-Nem tudom, Uram.- feleltem bizonytalan, elhaló hangon.
Alig fejeztem be rövidke válaszomat és újabb csattanást hallottam. De ekkor már szinte önkívületben. És akkor érezni kezdte a nedvességem az ujjain. Nem tehettem róla. Ez volt a gyengém. És Ő ezt pontosan tudta. Csak talán nem számított rá ilyen hamar. Még egy hatalmasat ütött a kerek, feszes meztelen fenekemre, majd felállított a térdéből, de újra visszaültetett térdelő pozícióba. Ekkor megláttam a szemében a tüzet. És alig eszméltem rá, hogy mi történik, hatalmas, merev szerszáma már az arcomba is meredt. Nem várt egy pillanatot sem. A számba nyomta azonnal. Párszor becsúsztatta, hintázott a tökéletes feneke, a számban ki-be járt a férfiassága. Az önkívület megint hatalmába kerített. A hajamba túrva, hátra fogva azt, nyomta Uram a farkát a nyálas számba. De nem hagyta sokáig, hogy élvezzem ezt a pózt. Kihúzta a számból, felhúzott magához, felkapott, majd a felhoz tolt. A levegőben a fenekem, mélyen belém hatolt. Olyan lazán csúszott belém a tocsogó nedvességemnek köszönhetően, hogy azonnal tövig szaladt a kemény farok bennem. Eszméletlenül gyorsan kezdett magáévá tenni, szinte meg is feledkezett magáról. De aztán a végső pillanatban megszólalt: -Élvezz nekem édes kis szukám! Ebben a pillanatban átadtam magam az érzésnek és vele együtt élveztem el, ahogy még soha senkivel...