Nem valentin (15. rész)

Ákosnak a lakás felé közeledve végig a meglepetésszerzésen járt az esze. Elhatározta, hogy amint nyílni látja az ajtót, nekiesik Lizának. Lesz, ami lesz.
Miután ismét áhítattal végighallgatta a lépcsőházban a nő magassarkújának kopogását, még izgatottabb lett.
A kulcs elfordult, az ajtó kinyílt, a férfi pedig vehemensen maga felé perdítette Lizát és vágyakkal telve megcsókolta.
A nő egy erőteljes pofonnal viszonozta a nyilvános tettet, amitől Ákos még elszántabbá vált. Szinte betolta a nőt vad csókjával a bejáraton, az ajtót becsapta, majd egy határozott mozdulattal odanyomta a nőt és a szakadt harisnya után nem sajnálva elkezdte letépni róla a ruhákat.
Liza próbált volna valamit mondani, de képtelen volt. A férfi megakadályozta őt akárhogy is próbálkozott. Ákos teljesen belefeledkezett önmagába.
- Anna! - Kiáltotta végre Liza.
A férfi lazábbra engedte ölelését. Lassan végignézett az összekócolt nőn. Látta a meglepetést a szemében és ettől elégedettség töltötte el. Ki is húzta magát és mosolyogva szemlélte az elszakított ruhából kivillanó melleket, majd mintha hozzájuk beszélne, megszólalt:
- Igazad van! Nem lenne szép kihagynunk.
Ákos elengedte Lizát, megigazgatta a nő haját, majd egy lépéssel elindult a szoba felé és közben kezet nyújtott a nőnek.
Liza kíváncsian és elégedetten fogta meg az erős kezet. A hálószobába érve látták Anna rémült tekintetében a nem rég ejtett könnyeket. Ákos ettől összezavarodott és elengedte Liza kezét. A nő érezte a férfi elbizonytalanodását, de pontosan tudta, hogy mi történt. A férfi elé lépett és így szólt:
- Gyere, vigasztaljuk meg! - és bátorítóan mosolygott.
Anna mintha megnémult volna csak nagyokat nyelt. Ákos bizonytalanul közeledett Lizával az ágy felé. A nő eloldotta a köteleket, Anna felült, felhúzta lábait és összekuporodott. A szabadság érzésétől a hangja is visszatért:
- Mit akarsz tőlünk? - kérdezte vádlón, de rémülten Lizát.
- Csak azt, hogy jól érezzük magunkat együtt.
Annát olyan komollyá és rideggé tette az elmúlt egy óra, mintha már semmi sem számítana az életében.
- Mire kell a kamera? - kérdezte kimérten és határozottan.
- Ja!? Az ott, a sarokban? Ugyan, hiszen évek óta nem működik. Az előző tulajdonosé volt. Minden rendben, Anna! Semmi okod félni, ez csak egy játék!
- Pisilek. - válaszolta a lány, majd lassan lemászott az ágyról és a fürdőszobába ment.
Liza szemével követte Anna mozgását. A lány félelme felizgatta. A férfi - még mindig kabátban - a szoba ajtajából figyelte a beszélgetést, mozdulni sem mert, még a kamerára sem pillantott fel.
Folyt.köv.