M naplója - A látogató

Kórházban vagyok kivizsgáláson egy négyágyas, büdös szobában.
Egy hetes tortúra, második napja.

Azt hittem belehalok az unalomba, és akkor ma délelőtt felrobbant bennem egy bomba.
Itt egyébként semmit sem lehet csinálni. Szerencsére behoztam a laptopom, legalább szórakozni tudok egy kicsit. Sok év után újra felmentem a pixire. Semmi sem változott. Pont olyan embertelen, sekélyes és primitív, mint régen. Vajon én is ennyire egyszerű vagyok? Ebbe rossz belegondolni is. Ellenállhatatlan, leg-leg-leg dominák és bárkinek IS benyaló, talpnyaló senkik. Taszít ez az egész, közben érzem, én is egyre lejjebb süllyedek. Mit keresek én itt?
Mert kurvára unatkozom. Se bogyó, se barinők, se suli.

A doki azt mondta, nem halogathatom tovább a kivizsgálást. Nem is érdekelt volna, de az egyre erősebb fájdalom állandósult. Minden reggel hánytam magamtól, annyira hisztiztem a fájdalomtól.

Baszki, egy óra alatt kaptam 50 levelet. De milyen leveleket? Egyszerű, sablonos förmedvényeket. Én ezt akarom, én erre vágyom, úrnőm, istennőm, mistress így meg úgy. Okádok ettől.

Éppen ebben a kurva szar hangulatban voltam, amikor jön a nővér. Egészen fiatal lányka, tuti kis segge van. Nagyon megbasznám. Nem is, először is jól megtépném a fenséges hullámos fekete haját, aztán beszorítanám a lábaim közé, hogy nyaljon. Nyaljon, ameddig csak akarom. Aztán csak utána dugnám meg. Igen, ez egészen jó sorrend. Kár, hogy most még ehhez sincs semmi hangulatom. Na szóval jön a nővér, és mondja, hogy látogatóm van. Gondoltam végre! Betti legalább nem felejtett el. Mondtam, hogy okés, jöjjön.
Azt hittem elsüllyedek szégyenemben! Nem Betti volt! Hanem S.!
WTF??? Az órán keresztül néz rajtam, hiába nézek rá úgy, mint a messiásra, kiküld a teremből, ha kések.
Erre most idejön. Úgy nézek ki, mint a saját anyám, nem is a nagyanyám. Nem tudom, mit csináljak?!
Köszön és mosolyog. Mi van a kezében baszki? Virág és csoki! A kedvenc virágom és az a csoki, amiből nem ehetek, mert jól befulladok tőle. Most akkor ismer vagy nem? Honnan igen és honnan nem?
Még gyengébbnek érzem magam. Csak arra tudok gondolni, hogy ez szándékos. Direkt olyan helyzetben jelentkezik, amikor kiszolgáltatott vagyok. Mindennek. Neki is.
Megköszönöm a kedvességét. Elkezd beszélni. Hogy jól ismeri az osztályos főorvost, és intézkedett. Átköltözhetek egy VIP kórterembe, ahol egyedül leszek, kiemelten figyelnek majd rám, és a vizsgálatokat is gyorsabban elvégzik majd. Két nap és otthon vagyok.
Ki ez a faszi? Szóhoz sem jutok. Érzem, hogy elérzékenyülök. Kész vagyok ettől az embertől.
S. az első, aki majdnem ismeretlenül segít nekem.
- Miért? – kérdezem.
- Kedves M, azért, mert maga figyel a legjobban az órámon. Továbbá azért is, mert bűntudatom van, hogy kiküldtem a késése miatt. Túl szigorú voltam. Bocsánatot is kérek ezért. Megbocsát?
- Ööö, persze. Természetesen Tanár Úr.


Mégis észrevett. Sőt, bejött hozzám. Vajon honnan tudta, hogy itt vagyok. Nem is érdekel. Bejött!
Már nem is zavar, hogy így nézek ki. Érzem a szemében, a hangjában a melegséget és az önzetlenséget.
(Hirtelen elöntött valami olyan vágy, amit nem tudtam kezelni. Lehet, hogy nem is vágy. Nem tudom. Egészen különös érzés. El is vörösödtem ettől.)
- Köszönöm, hogy meglátogatott. Fáradt vagyok.
- Elnézést, persze. Megyek is. Viszlát hamarosan.
Egy pillanat alatt megfordult, és elment.
Most kellene 2-3 bogyó. Kurvára nem akarok ilyet érezni.

Jön a kis ribanc nővérkém egy tiszta, gurulós ággyal, és azt mondja bájosan, cinkosan rámkacsint:
- Költözünk!
Mosolygok. A lelkem is.
Holnap el is kapom ezt a kis feketét.

Folytatása következik.