Krisztina első szerepjátéka 3

Kitalált!


Másnap reggel Ura ébreszti Krisztinát kezében a lány telefonja még mindig a pinkódot akarja megtudni. Ha a telefonom pinkódját akarod megtudni ki kell szedned belőlem, mert magamtól soha nem fogom elárulni! - mondja Kriszti dacosan. Az volt a lány elképzelése, hogy egy kicsit megkínoztatja magát, majd úgy tesz mintha már nem bírná tovább és feladná, a fickóknak sikerült volna megtörniük és elmondja nekik, amiért gyötörték. De nem ezt történt. Persze ezt Krisztina is pontosan jól tudja, hiszen át beszéltek mindent. Minden ami történik vele az a lány kérésére és a beleegyezésével történik. Mi a fene ütött beléd? Na jó 2 perced van, hogy meggondold magad és megmond azt a rohadt pinkódot, ha nem nagyon megbánod! Megértetted?- mondja bühösen Ura. Letelt az idő, készülj a legrosszabbra! Ne számíts semmi jóra! Vissza sírod még te, hogy nem akkor mondtad el a pinkódot amikor még szépen kértem. Várj el kell mondanom valamit, most full őszinte leszek veled. Szándékosan dacolok veled. Azért csinálom, hogy kínozz meg, fájdalom okozással szedd ki amit tudni akarsz. Oké, hogy a pasim vagy akinek fontos vagyok és azt is tudom, hogy ez CSAK egy szerepjáték, de az Uram és parancsolóm is vagy egy személyben, akinek a szubjaként kötelességem teljesíteni az utasításait, és nincs apelláta az van amit Ő mond. Egy valódi emberrabló soha nem viselkedne, úgy az áldozatával, ahogy te velem. Egy igazi emberrabló erőszakkal is ki szedné belőlem, amit tudni akar, és nem, nem érdekelné, hogy nekem mennyire rossz, nem foglalkozna vele, hogy mennyire szenvedek csak azzal törődne, hogy minél előbb megtörjön és szóra bírjon. Félre ne értsd! Nem azt akarom, hogy addig kínozzatok, amíg bele nem halok csak azt, hogy legyél szadista és ne félj a megszokottnál keményebb kínzásnak alávetni. Ura tudja, hogy a lány ezt fogja mondani, hisz megbeszélték. Ekkor be jön 2 maszkos, akik megragadják. Az egyik az egyik a másik a másik karjánál fogva vonszolják Krisztinát a " kínzójamra " felé. Út közben a lány el gondolkodik azon mit is mondott, kezd belegondolni a szavai súlyába és abba, hogy mit tett mi lesz a meggondolatlan beszédének a következménye. Kriszti hátra fordítja fejét és az Ura szemébe néz, úgy kérleli, könyörög, hogy ne kínoztazzák meg. A 2 fickó megáll, rá néznek, Ő a lányra néz, de csak annyit mond " vigyétek ". Ott kap a lábára egy terjesztő rudat. A kezeit úgy, ahogy tegnap a feje fölötti gerendához rögzítik. A száját is jól tömjétek be!- jön a parancs. Ura a jobb kezével megszorítja Kriszitna állát, mélyen a lány szemébe nézve azt mondja: Ez után még azt a napot is megbánod, amikor megszülettél! Azt kívánod, majd bárcsak meg se fogantál volna! Sírva könyörögsz, majd a haláláért! Nem vágysz, majd semmi másra csak arra, hogy meghalj és végre megszűnjenek a fájdalmaid és a soha véget nem érőnek tűnő szenvedésed! Látja a szemében az ijedelmet. Krisztina tudta, hogy a vasárnap reggeli kínzás előtt Ura meg fogja félemlíteni, hiszen Ő maga akarta, hogy ez így legyen! Ez az félj csak, rettegj csak tőlem. Meg se próbáld vissza tartani, hugyozzd csak össze magad a félelemtől. Látni akarom, ahogycreszketsz, mutasd meg szépen mennyire félsz. Mondja a pasija Krisztinek, miközben egy sjambokot suhogtat előtte, de nem azzal kezdi a kínzást. Azzal, majd később kap, méghozzá nem is keveset. Fenyegeti meg a lányt. A bimbói 90 fokos csavargatásával kezdi, majd kap egy-egy fém fogazatú csipeszt és azzal folytatta a kínzást. A lánynak nagyon fáj, ahogy a csipesz mélyen bele már a mellébe. Úgy 15-20 perc elteltével már Kezdi a fájdalom elérni azt a határt, ami már elviselhetetlen, kezdenek potyogni Krisztina könnyei. Minél tovább csinálja Ura, annál intenzívebb a lány fájdalma és annál jobban sír. Ezt követően 2 hagyományos gyertyával folytatódik a kínzás. Ha Ura parafin gyertyát gyújtott volna és azt tart a melleihez, puncijához, akkor nem égetné annyira, mert annak alacsonyabb az égés hő foka, mint a normál viasznak. Így a lángok sem nyaldosnák olyan forrón Kriszti csupasz testét. Egy idő után ki veszi a szájpecket és azt kérdi Ura Krisztinát " feladod "? SOHA! - feleli. Elő kerül 3 korbács és úgy, ahogy tegnap teljes erőből ütlegelni kezdik a lányt. Nem kímélik, ma is ütik, ahol csak érik. Most is kemény ütéseket kap a melle, hasa, combja, háta, és a feneke. Kb fél óra korbácsolás után ismét megkérdi Ura Kriszitnát " Na fel adod végre vagy szenvedsz tovább "? Kriszti elgondolkodik rajta, hogy azt fogja mondani, hogy " tovább, még nem szenvedem eleget ". Mivel egy mazochistám ribanc, szereti, ha fáj. Aztán mégis azt mondta, hogy " Elég, feladom! Nem bírom tovább, már nem bírok ennél nagyobb fájdalmat elfiselni! Elmondja nekik, amiért annyit gyötörték és kínozták, ami miatt ennyit kellett szenvednie. Eloldozzák, azonnal össze esik, annyira nincs már ereje, fel állítják és vissza viszik a cellájában. Le kötözik az ágyhoz, majd magára hagyják. Percekkel később nyílik az ajtó és be lép rajta Ura, mellé ül, le veszi maszkját és el kezdi simogatni a lány arcát. Kár, hogy feladtad, most jött volna a sjambok. Azzal is szívesen adtam volna neked. Most, hogy magunk vagyunk, őszintén szólva jó, hogy meg adtad magad, nem szívesen kínoztalak volna az ájulásig. Majd el jött a délután, Krisztina és Ura el búcsúztak a 2 szadista pasitól és haza mentek.

Minden, ami történt vele az Krisztina kérése volt! Ő akarta, hogy ez így legyen, és minden az Ő beleegyezésével történt!

Vége!!!