Esti kaland hazafelé… (2)

Már csak kint, a konditerem előtt mondta a srác:
- Ha nem sietnél és még volna időd, akkor szívesen látnálak nálam, otthon s akkor megismerhetnéd, közelről is azt a Valakit, már ha én vagyok az.  - cukkolt már Ő is engem.
- Igen, ráérek s természetesen megyek. Mindent megteszek, hogy megismerjelek Téged. – erősítettem meg.
- Rendben, gyere! Remélem domináns vagy, mert én ugyan switch vagyok, de szeretek a másik oldalon lenni, alávetettként is.
Míg az esti, menetrendszerinti buszhoz mentünk, amit elértünk, majd mikor már leszállva a buszról a lakása felé ballagtunk, kifaggattam, hogy mit szeret, mire vágyik, de arról is, hogy mik a tabui. Megtudtam, hogy analitásra nem vágyik, még azt sem szereti, ha az ánuszrózsája körül matatnak, s nem mazoista sem, így a fájdalom nem vonzza, de persze eltűri, ha büntetik, amit megérdemelt. A hajával sem szereti, ha foglalkoznak: nem húzkodható, csavargatható, ki- vagy befonható, viszont nagyon szeret mezítelenül lenni, akár egész nap is otthon, vagy kint a szabadban, ha megteheti. Ezért aztán éjszaka sem visel semmilyen ruhát magán, szeret nem egyedül aludni, s azt sem bánja, ha az éjszaka – akár többször is – felzavarják, mert foglalkoznak vele, a testével. Nem szégyenlős.
Mindezek ismeretében nem is ütköztem meg azon, hogy amint hazaértünk s beléptünk a lakásába, már az előszobában mindent lekapkodott, leszórt magáról s tök mezítelenül rohant már be a konyhába készíteni nekünk valami vacsit. Visszaszólt kétértelműen:
- Nyugodtan követhetsz, ha akarsz! 
Magam is levettem sok mindent magamról, de azért egy boxer s izompóló maradt rajtam. Utána léptem a konyhába s rászóltam, mikor láttam, mit csinál:
- Legalább, amíg kuktáskodsz, végy valamit magad elé! Egy kötényt! – utasítottam.
Durcásan rám nézett s ezért folytattam:
- Igen, izgató vagy így, főleg hogy a raszta hajad alól éppen csak ki- kivillannak a feszes, gömbölyű s kicsit szőrös popóid, vagy így, dühösen felém jőve, elől a nagyon is kívánatos farkad a nagyon szépen lógó golyóiddal, de ezeket majd az evés után szeretném látni, de nem csak látni.Mondom, de nem csak látni, hanem kézbe venni, azokkal játszani is! Megértve? – néztem rá s mivel egészen közel jött hozzám, elkaptam a közelebb lévő csuklóját, magamhoz rántottam, kicsavarva a kezét megfordítottam s a másik kezemmel egy sorozatot kapott a tenyeremmel a popóira.
- Aúúúú! – kiáltott fel a srác. - Ennyire azért nem kell kedvelned!  - kifogásolta.
- Engedj, nem lesz kaja! – szólt rám s ment vissza a tűzhelyhez, de közben vett elő egy kötényt, amit maga elé kötött, majd körbeforgott azzal.
- Ez már jó? – kérdezte meg incselkedve, mivel a kötényen a hatalmas pisai ferdetorony képe volt, épp ott, ahol „kellett” s jól mutatott rajta. 
Elnevettek magamat, mert tényleg jól mutatott ebben.
- Az olasz pasimtól kaptam, Enricótól. – magyarázta meg.
- Mást nem kaptál tőle? – incselkedtem vele viccelődve s meglepődtem a válaszán:
- Sajnos, igen. – felelte s folytatta: - Hosszú ideig, a szakításunk után, depressziós voltam s csak nagyon nehezen keveredtem ki abból, de ma már jól vagyok, hála Viviennek. – válaszolta.
- Ki az a Vivien? – rökönyödtem meg. – Egy csaj? – érdeklődtem.
S mintha csak erre várt volna, megszólalt mögöttem egy hang.
- Én vagyok Vivien!
Mély, búgó hangja volt, s ahogy megfordultam, vagy inkább megpördültem, egy „valakit” láttam magam mögött, a szobából kilépve. Elsőre nem tudtam megállapítani, hogy fiú, avagy lány, mert bár szintén magas volt, mint a srác, vékony, hosszú lábai s combjai voltak, fekete harisnyát hordott, rajta babydollt viselt, magas sarkú cipővel, szintén hosszú, de gesztenye szőke a haja, ami a vállára hullott. „Istennői” alak és megjelenés, az biztos. Elámultam.
Hátraléptem, alaposan megnéztem, pontosabban végig stíröltem, majd megszólaltam:
- Megleptél, alaposan ugyan, de meg kell mondanom, csodás a megjelenésed. Elismerésem. – bókoltam Neki és viccesen a srácnak is, aki nézett minket.
Majd hirtelen elfintorodtam:
- Nem azért, de Te inkább a vacsinkra figyelt, mert leég! – figyelmeztettem a srácot s fintorogva mutattam az „okát”.
- Huh, tényleg, igaz! – kiáltott fel s már fordult is vissza s hamarosan hátraszólt:
- Teríthettek is! Akár kéz a kézben!  Vivien, kérdezd meg az Urat, hogy kér-e bort s ha igen, azt is végy elő és tégy poharakat is az asztalra!
Mi megtettük, amit kellett s hamarosan már asztalnál ülve ettünk.
A srác közben elmesélte találkozásunkat Viviennel, a konditeremben történteket és azzal zárta:
- Az Úr dom, engem fog kezelni, de ha akarsz, Te is beszállhatsz a játékba, de ne feledd, hogy Ő, nem én vagyok! Ő tényleg dom! Kemény, határozott s fantáziadús!
Vivien rám nézett, elmosolyodott s megkérdezte:
- Tud Uram, ilyen kislányokkal is bánni? Kedveli az ilyesmit? – incselkedett velem, míg rezegtette a szempilláit rám nézve.
- Nem gond. Szívesen teszem, ha tehetem.  - válaszoltam őszintén.
- S egyszerre tenné velünk, vagy? – érdeklődött a srác somolyogva.
- Nem! Csakis egymás után! – szögeztem le komolyan. – Először Te megkapod, amit érdemelsz a mai estéért, s amiért nem szóltál előre, hogy ilyen királynő is vár ránk itthon, majd kifaggatom a kisasszonyt, mint Téged hazafelé, hogy Ő mit szeret, mire vágyik, mik a tabui s csak utána döntök arról, hogy együtt, vagy külön-külön tovább.
Lassan befejeztük a vacsorát, gyorsan rendbetettük a konyhát, majd ki-ki eltűnt rövid időre a fürdőszobába s engem az egyik szoba sarkába álló füles fotelba ültettek s Vivien a szekrénysorra végig teagyertyákat tett s meggyújtotta azokat. A fotel mellé pedig egy szép, kovácsoltvas gyertyatartót állított s abba öt szál vastagabb gyertyát rendezett el, különböző színekben, amit szintén meggyújtott, majd kimenve leoltotta a villanyt.
Ahogy ott maradtam, lassan, halkan megszólalt valami andalító, olasz zene, ami fokozatosan hangosodott s izgatóvá vált…..
Ekkor nyílt az ajtó s azon először a srác kúszott be, lassan jött át a szobán elém, majd felkúszott a térdeimre s várta az elpáholását.
Meg is kapta, váltott kezekkel, alaposan, vagy ötvenet.
Már a vége felé sziszegett, de megszólalt:
- Uram! Ön mellett van egy kis szekreter, amiben sok minden eszköz található, használja azokat rajtam, rajtunk! Ha valamit nem talál, de szeretne, csak kérje, még mások is vannak ott, a sarokban, abban a ládában! – mutatott oda.
- Rendben, várj! – mondtam neki, majd a fiókokat végignéztem s az egyikben találtam is mogyorófa pálcákat, azokból válogattam s a kiválasztottal még megcsapdostam a srác popóit, míg szép rózsaszínre nem váltott s nem kezdtem hallani újra a halk sziszegését.
- Ennyi elég lesz bevezetésül s büntetésül! – állapítottam meg.
(folyt. köv.)