Az inas

Alig tudtam a munkámra koncentrálni napközben, folyamatosan az esti program járt az eszemben. Ritka az ilyen alkalom, hogy Lia felhív magához, ennek mindig valamilyen különleges oka van. Próbáltam kitalálni, mi lehet a mostani, de igazából semmire se jutottam. Csak fantáziálgattam…
Ahogy eljött a munkaidő vége, hazamentem, lemosakodtam, átöltöztem, és frissen, tiszta ruhában indultam el Liához. Rövid, pár kilóméteres autózás után meg is érkeztem. Kicsit korán jöttem, de mivel tudom, mennyire gyűlöli, ha késem, nem kockáztattam. Inkább 10-15 percet ülök a kocsiban, minthogy valami miatt ne érjek oda addigra, amit ő mond. Most is ez volt a helyzet, gond nélküli volt az utazás, úgyhogy a kocsiban maradva vártam meg az időpontot. Egy perccel előtte kiszálltam, majd az órámat figyelve másodpercre pontosan akkor, amikor kérte, megnyomtam a csengőt. A gépbe nem szólt senki, csak kattant a zár, én pedig benyitottam. Lifttel fel a negyedikre, majd a félhomályos lépcsőházban villany kapcsolása nélkül a sokat sejtető sötétbarna ajtóhoz léptem. Bekopogtam. Hallottam, hogy a zár nyílik, de a kilincshez nem nyúltak. Pár másodperc múlva résnyire kinyílt az ajtó. Bátortalanul kintebb nyitottam, majd beléptem a szintén félhomályban úszó lakásba. Az ajtó mögött várt Lia. Nagyon körbe se mertem nézni, lesütött szemmel köszöntem neki
- Tisztelettel üdvözlöm, Lia kisasszony!
- Szia! Zárd be az ajtót!
- Értettem, Lia kisasszony.
Tudtam, hogy nagyon nem szereti, ha az utasításait nem követi az egyetértésem, úgyhogy ez sose szokott elmaradni. becsuktam az ajtót, majd be is zártam kulcsra.
Utána kicsit meglepődtem, mert valami olyasmire utasított, amit eddig sose kért. Utalt már rá, de most várta tőlem el először. Szólt, hogy vetkőzzek le, és természetesen tegyem fel a nevemmel díszített rózsaszín farokketrecet, és kijelentette, hogy ma hosszú napom lesz, ugyanis az egész lakást ki fogom takarítani. Pár szóban közölte csak, hogy a tisztítószereket hol találom, illetve hogy a porszívót felejtsem el, az túl hangos. Utána tudomást se vett rólam, az egyetemi beadandóján kezdett dolgozni.
Ahogy kívánta, abban a sorrendben haladtam, először elmosogattam az edényeit, majd söpörtem, felmostam, és letöröltem a port a szekrényekről. Ahogy Lia parancsolta, minden egyes elvégzett munkafolyamat után elé térdeltem, és jelentettem, hogy készen vagyok. Ő megnézte, és értékelte a munkám. A mosogatást, söprést, felmosást nem tette szóvá, ebből gondoltam, hogy megfelelőnek találta a munkámat. A portörlésnél viszont két nagy pofont lekevert, majd a portörlő seprőt a képembe vágva kiáltott rám határozottan, hogy e téren van még hova fejlődnöm. Újból végig töröltem mindent, ezután már nem kaptam pofont.
Utána következett a wc pucolás. Külön kihangsúlyozta Lia, hogy ez biztos tetszik nekem, ugyanis mutatok rokonvonásokat a wcjével.
- Néha tudsz ilyen hasznos lenni, mint ez a wc csésze, de azért még edzened kell, hogy elérd ezt a szintet.
- Természetesen, Lia kisasszony.
Félrehúzta a száját, rám nézett, majd megkérdezte:
- Természetesen? Tudod egyáltalán, hogy mire értettem ezt?
Kissé zavarba jöttem, ugyanis csak reflexből helyeseltem, nem igazán értettem, hogy gondolta.
- Hogy nem vagyok értékesebb az Ön wcjénél, Lia kisasszony?
- Hülye – csattant is a pofon az arcomon – Egyrészt te sose tudsz ilyen kemény lenni. Csinálhatok veled bármit, olyan kis szerencsétlen vagy, hogy a puha farkad sose tud igazán bekeményedni. Másrészt pedig sokkal gyorsabban nyeli el, amit bele engedek. Belepisilek, lehúzom, és el is tűnt minden, de ha a te szádba eresztem a pisimet, te csak kapálózol, fuldokolsz… Annyit se érsz, mint a wc…
- Igen, Lia kisasszony, így, hogy mondja, maximálisan egyet tudok érteni Önnel.
- Mondjad ki, hogy mi az, amivel egyetértesz!
- Egyetértek Önnel abban, hogy értéktelen vagyok. Még a wcjét is többre tartja nálam, Hölgyem, teljesen jogosan. Nem tudok eléggé bekeményedni, nem tudom elég gyorsan az Ön arany nedűjét inni. Olyan szánalmas vagyok, hogy még ezt a szerepet se tudom megfelelően betölteni.
- Pontosan. Most pedig tünés kitakarítani!
Végig ott ált felettem, ameddig pucoltam a wct. Gyakran elmosolyodott, nyilván szórakoztatta a látványom, ahogy egy szál farokketrecben a wc előtt gubbasztva egy kis kefével takarítom. Egyáltalán nem volt koszos, de mivel alaposnak kellett lennem, sokáig takarítottam, hogy mindenhol csillogjon. Amikor végeztem, Lia is vetett rá pár pillantást. Mivel nem tett semmit se szóvá, gondoltam, hogy meg volt elégedve.
- Szépen dolgoztál. Most a jutalmad, hogy a kedvencedet, a cipőpucolást is elvégezheted.
A cipősszekrénye elé vezetett, és levette a polcról azokat, amiket mostanában hordott. Jó idő volt már egy ideje, úgyhogy csak nyitottak voltak. Pici lapostalpú divatpapucs, telitalpas magassarkú, tűsarkú szandál, csinos nyári darabok.
- És hogy biztos szépen dolgozz, a legcélszerűbb szerszámmal fogsz dolgozni, a nyelveddel! Mindegyik kiválasztott szandit tökéletesen tisztára fogod nyalni. A felső részüket, talpukat, sarkukat, mindet. Minden apró koszt lenyalsz róluk, és lenyelsz. Értetted?
- Igen, Lia Kisasszony, értettem. Nyalom, nyelem. Igenis.
Ismét leült, de úgy, hogy jól lásson. Mosolyogva nézte, ahogy dolgozom.
Gyakran nyalatta velem piszkosan a lábait, cipőit, szeretett így alázni. Tudta, hogy ilyenkor ha lehet, még mélyebre taszít lelkileg, ugyanis nem csak megalázkodok előtte, de teljesen ki is szolgáltatom neki magam. Ahogy most is, fogalmam se volt róla, hol volt ezekkel a cipőkben, mibe lépett. Nem kérdezhettem, nem finnyáskodhattam, egyszerűen nyaltam. A pici papuccsal végeztem a leggyorsabban, azon nem volt semmi komoly, csak egy kis finomszemű por. A talpának elég fura íze volt, nem tudtam eldönteni, hogy mi. A telitalpúval viszont küzdenem kellett, a talpára rá volt száradva pár apró szösz, azokaz nem tudtam a nyelvemmel lepiszkálni. Lia jót nevetett rajta, ahogy a fogammal vakartam le, majd le is ellenőrizte, hogy nem-e köpök ki valamit. Mindent le kellett nyelvem, amit a lábbelikről lejöttek. Nem is trükköztem, ami a parancs volt, azt tettem. Lenyeltem mindet.
Szigorú tekintete előtt el is végeztem a feladatot. Körülbelül 25-30 percembe telt, mire az összes szandált szó szerint fényesre nyaltam. Lia utasítására a pólót, amit levettem magamról, azt használtam törlőrongyként. Kicsit sajnáltam, mert vajszínű póló volt, és a nyálas talpak letörlése azért itt-ott meglátszott rajtuk, de tisztában voltam azzal, hogy ez Lia kisasszonyt a legkevésbé se érdekli.
Úrnőm megvizsgálta még egyszer a mai munkáimat. A szobák tisztaságát, a mosdót, a cipellőit. Alaposan átnézte, majd leült egy fotelbe és flegmán közölte, hogy munkámmal meg van elégedve annyira, hogy megengedi, hogy a talpnyalója legyek. Viszont más nem. Emlékeztetett rá, hogy most tiszta mocsok a szám, most kizárólag bokától lefele érhetek hozzá.
- Köszönöm szépen a dicséretet és a lehetőséget, hogy ilyen mocskos szájjal is a talpnyalója lehetek, Lia Kisasszony.
- De csak a talpnyalóm! Franc se tudja, miket nyaltál be a szandikáimról, most biztosan nem fogsz sehol máshol hozzámérni. A talpam viszont úgyis koszos egy kicsit, azt jobban összemocskolni úgyse tudod, úgyhogy tegyed csak azt, amiben a legjobb vagy. Ami vagy.
- Igen, Lia Kisasszony. Egy talpnyaló vagyok, az Ön talpnyalója, Kisasszony, a legnemesebb tett számomra, ha nyalhatom a talpát!
Lia elé másztam négykézláb, arcommal a talpai elé fordultam. Mezitláb volt otthon már egy ideje, és annak ellenére, hogy a lakásban tisztaság volt, a talpa azért egy kicsit beszürkült. Talán az erkélyre ment ki így, nem tudom, de nyilván nem voltam abban a helyzetben, hogy erről faggassam. Boldog voltam, hogy végre arra utasít, amit a legjobban szeretek és ami a legmegtisztelőbb feladatom, hát tettem is a dolgom szó nélkül.
Mesés lábikói voltak Liának, a talpa, a lábujjai mérete, arányossága olyan volt, aminél szebbet festeni se lehetett volna. Annak ellenére, hogy gyakran járt nyitott lábbelikben, sehol se volt rajta keményedés. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy rendszeresen kenette velem a talpait lábkrémmel. Ezért lehetett az, hogy ugyan volt egy kis piszok a talpán, de az ennek ellenére puha volt. A nyelvem hegyével éreztem, hogy bárhova húzom, mindenhol bársonyos. Őrjítő volt a talpának az illata is, az íze is, nagyon kellemetlen volt már a farokketrec. Ha nem lett volna rajtam, már merevedtem volna, így csak egy kis merev gombóc volt a férfiasságom, bezárva a gravírozott rózsaszín műanyag ketrecbe. Viszont ezzel is pontosan úgy voltam, ahogy minden más „kényelmetlenséggel”. Tűrtem. Mivel Lia megengedte, hogy a talpnyalója legyek. Mivel megengedte, hogy a csicskája legyek. Hogy takaríthatok nála, hogy a szandáljait nyalogathattam. Ezek után a minimum minimuma, hogy ilyenekért nem szólok. Ha enged élvezni, az hatalmas öröm. Ha nem, akkor tudomásul veszem, hogy majd otthon, egyedül. Ha rajtam hagyja a ketrecet, akkor pedig azt veszem tudomásul, hogy egy ideig akkor nem. Az Ő döntése, az ő szeszélyes óhaja, nekem ebbe semmi beleszólásom nincs.
Az idő teljesen elveszítette a jelentőségét. Fogalmam sincs, mennyi ideje nyalhattam a csodás talpakat, néha-néha, pár pillanatra kijózanodva a varázslatos kábulatból csak annyit vettem észre, hogy egyre tisztábbak a lábikók. Ilyenkor az egyik lábával ellökte az arcomat, majd a talpacskáit maga felé fordítva megnézte Lia, hogy állok. Hosszú, kéjhullámokkal teli nyalakodás után úgy gondolta, hogy kész. A talpai és lábujjai tocsogtak a nyáltól, de tiszták lettek. A por is eltűnt róluk, és az izzadtságtól is felfrissültek. Ahogy a cipőknél, most is a pólómat kérte Lia, hogy megtörölhesse a nyálas talpait. Mivel már megbarátkoztam a gondolattal, hogy foltos felsőben fogok hazamenni, így még saját magamban se keseregtem, csak tettem, ami a parancs. A pólómért szaladtam, majd óvatosan, lassan, alaposan végig töröltem mindkét lábát. A talpakat, lábujjacskákat, azok közeit, mindent szárazra.
Közben Lia csak a beadandóját olvasgatta. A talpnyalás alatt szinte ügyet se vetett rólam. Olyan érzésem volt, mintha levegőnek nézett volna. Kicsit aggódtam a vége fele, nehogy szóvá tegye, hogy talán lassult a tempó. Mivel először a szandijait, aztán a piszkos talpát nyaltam, a por eléggé elvette a nyálam. Nyeltem, próbáltam a lehető legkevesebb szemcsét hagyni a számban, de így is szinte mindenhol ropogtak a fogam alatt a porszemek. Éreztem, hogy tiszta maszat a szám, és száraz. Csak a nyelvemet tudtam benyálazni, a szám maradt olyan, amilyenné a por tette.
Miután végeztem a törléssel, Lia felállított. Látta a vörös farkamat a ketrecbe kínlódva, de csak mosolygott rajta.
- Te kis beteg csicska! Feláll a farkad arra, hogy előttem csúszol, mászol?
- Igen, Lia Kisasszony, élvezem a helyzetet, hogy megaláz, Kisasszony.
- Akkor van két perced. itt a kulcs! Ha két perc múlva itt állsz előttem ketrec nélkül merev farokkal, élvezhetsz!
- Köszönöm, nemes Lia Kisasszony, köszönöm!
Nem győztem hálálkodni. Mélyen meghajolva vetem el Lia kezéből a kulcsot, majd egyből irány a fürdőbe. A hideg víz kicsit megnyugtatta a bedurrant és befeszült farkamat, így lejött róla a ketrec. Félretettem, és nekiálltam masztizni, hogy ismét álljon. Olyan lelkiállapotban voltam, hogy másodpercek alatt ismét bemerevedett. Egyből mentem is ki, és Lia elé merev, immár szabad farokkal álltam.
- Te szerencsétlen, tiszta víz a pöcsöd! Add ide a törölközőt!
Naná, hogy a pólómra gondolt… Odaadtam neki, majd hanyagul megtörölte vele a farkamat, és rámarkolt. Nem finomkodott, nem kezdett kényeztetni, kapásból nekiállt lefejni. És igen, amilyen állapotban voltam, és amennyire képtelen voltam ellenállni neki, gyakorlatilag azonnal elspricceltem. Szép nagy adagot lőttem ki, és igazából akkor láttam, hogy Lia a pólómmal fogta fel az egészet.
Nem csak a cipőtalpak, a nyálas talpa, vagy a farkam lett belekenve, hanem konkrétan ráfejte a pöcsömet. Hatalmas adag sperma tapadt az oldalára és kezdett beleszivárogni. Majd azt is beletörölte, ami a farkam végén maradt, és flegmán hozzám vágta azzal, hogy öltözzek fel.
Kicsit a hajamba is kenődött, miközben felvettem, próbáltam úgy venni a többi ruhámat, hogy azok legalább ne legyenek spermásak. Gondoltam magamban, hogy a kocsiban úgyis leveszem, nehogy valamit összekenjek, és már kezdtem is volna elköszönni, amikor Lia közbevágott
- Jaj, majd elfelejtettem! Ma este be fogok menni az egyetemre kicsit dolgozni, de éjjel nagyon rossz onnan a tömegközlekedés. Elviszem a kocsidat, jó? Holnap eljöhetsz érte, akkor már nem fog kelleni.
- Természetesen, Lia Kisasszony, számomra megtiszteltetés, hogy segíthetek!

És ekkor tudatosult bennem, hogy ma este nagyjából két kilométert fogok a belvárosban koszos, beleszáradt spermás pólóban megtenni…