A birkózó barátnő, aki helyre teszi a pasiját 1.

Az egyetemen ismertem meg ezt a csoda szép fiatal lányt. Hosszú két kontyba fogott szőkés barna haja volt, olyan 1,70 magas, gyönyörű kék szeme ami intelligenciát sugárzott, szép közepes feszes mellei és hihetetlenül izmos, kerek feneke, és szokatlanul izmosak voltak a karjai is, de úgy, hogy megőrizte a nőiességét, nem rontott az összképen. Én a sarokban ültem filozofáltam az élet nagy kérdésein, amire úgy sincsen válasz, amikor egy kedves, de határozott női hang szólt meg felettem. - Szia! Volna még itt egy szabad hely? Felnéztem és megláttam Őt, szép színes világos virágmintás blúzban, vörös harisnyában és fekete harisnyában, balerina cipőben. Ízlésesen volt kisminkelve, de smink nélkül is gyönyörű nő volt, igazi Királylány. Legszívesebben ott helyben elborultam volna és csókolgatni kezdtem volna a lábait miközben szerelmet vallok neki és azt mondom, hogy az tetszem amit csak szeretnél.
Több sem kellett felpattantam és hellyel kínáltam. - Köszönöm. Rám mosolygott, majd helyet foglalt mellettem. Én megszólalni nem bírtam közben. Kellemes parfüm illata volt olyan amit órákig elszagolgattam volna rajta. Ő elkezdte kipakolni a füzeteit, könyveit, rólam tudomást sem véve, én persze le sem bírtam róla venni a szemem. Majd odafordult hozzám és azt kérdezte egy mosollyal megint:
– Az előző órán sajnos nem tudtam itt lenni, tudod edzésem volt. Kölcsön tudnád adni a füzetedet a szünetben, hogy lemásoljam azt a pár oldalt? - mindent ezt valami határozottsággal tette még is olyan vonzóan, hogy csak hebegni habogni tudtam. - Hogy a.. a.. füzetem? Ja igen! Persz... Persze. Ismét elmosolyodott. - Köszi - válaszolta majd tovább lapozgatta a füzetét. Összeszedve minden bátorságomat úgy döntöttem megszólítom:
– És amúgy milyen edzésre jársz, ha nem túl indiszkrét?
– Birkózom - mondta miközben tovább olvasgatott
Én hirtelen sokkot kaptam ettől, te jó ég ilyen szép csaj birkózik, biztos azért ilyen izmos is. Szívesen birkóznék vele, persze máshogy, gondoltam magamban.
– Hű, az izgalmasan hangzik!
– Igen az. – letette a füzetet majd felém fordult. – Szereted te is a küzdősportokat? – volt a hangjába valami csábító, valami aminek férfi nem tud ellenállni, de valami baljós is, de úgy volt baljós, hogy csak még izgatóbb legyen ahogy mondta.
– Igen – válaszoltam izgatottan
– Remek – elmosolyodott, de most úgy mint aki nagyon-nagyon boldog, majd tovább lapozgatott.
Vajon mit akart ezzel a kérdéssel? Megint összeakartam szedni a bátorságom, hogy visszakérdezzek, de ekkor megjelent a professzor és elkezdődött az óra, mi hátul ültünk a sarokban és lekapcsolták a villanyt a kivetítéshez. Ekkor „véletlenül” kieset a toll a lány kezéből éppen elém gurult a pad alatt. Rám nézett a lány mosolygott, én pedig tudtam mi a teendő, lehajoltam a pad alá és nyúltam a toll felé, hogy felvegyem ennek a kis tündérnek. Ekkor fentről behajolt ő is a pad alá és suttogó hangon oda szólt: – Bocsi leeset az egyik balerina cipő a lábamról ott van oldaldalt nem messze tőled. Ha számodra nem gond feltennéd a lábamra? Lesápadtam, hogy most ez komoly? Álmodom?!
– Öhh… hogy.. visszatenni hát… ha neked nem gond per.. persze, örömmel.
– Gondoltam – majd mosolygott tovább. Majd visszahajolt figyelni az órát.
Elkezdtem kutakodni és megtaláltam az egyik cipőjét, a harisnyás lábai keresztben voltak biztos hintáztatta a cipőt azért eshetett le. Felvettem a cipőjét majd közelebb hajoltam a lábfejéhez. Mielőtt visszateszem muszáj beleszagolnom a cipőjébe. Csak óvatosan ne vegye észre. Bele is szippantottam. Kellemes lányos lábszagos illata volt, ekkor vettem csak észre hogy figyel engem felülről és látja mit csinálok, vajon észrevette?
– Pasik – halkan nevetgélt, de úgy mint akinek nagyon tetszik amit lát. Én tiszta vörös voltam. Azt se tudtam mit mondjak felakartam jönni onnan amilyen gyorsan csak lehet.
– Bocsi én… én csa…
Ő gyorsan a kezével megálljt parancsolj
– Ne magyarázkodj vágott közbe, ez csak természetes! Semmi baj! Folytasd csak nyugodtan amit csináltál.
– Komolyan?! Nem gond a számodra? – suttogtam vissza – Aranyos fiú vagy ezért megengedem, hogy maradj a pad alatt. – suttogta oda
– És nem mondom, hogy ez természetes. Pasi vagy! Szerintem a fiúnak lábaimnál a helye, te is erre vágysz én is így szeretem. – El kellene úgyis egy kiadós talpmasszázs, meg ha már ott vagy meg is puszilgathatnád a lábamat, én meg majd jegyzetelek addig kettőnk helyett. Majd óra vége előtt azért bukkanj elő.
– Értettem, amit csak szeretnél! Olyan szép vagy, amikor először megláttalak így köszöntettelek volna.
– Majd megbeszéljük – vágott közbe – most viszont te a dolgot.
Én elkezdtem csókolgatni a lábfejét, simogatni. Imádtam az illatot ami áradt belőle, meg amiket mondott a férfiakról, ez a lány. Milyen igaza van! Kis felsőbbrendű teremtés, én pedig alsóbbrendű vagyok. Majd elkezdtem masszírozni a puha lábacskáit. Ő pedig néha bekukkantott, instrukciókat adott, hogy csináljam, mennyire erősen. Végül pedig meg is dicsért: – Ügyes fiú, most kússz kicsit feljebb és feküdj a hátadra. Rá tette a harisnyás talpait a fejemre, de úgy hogy éppen tudjak lélegezni. – Majd szólok az óra vége felé amikor elő kell bukkannod, addig is lazíts kicsit, megérdemled ilyen masszázs után. Úgy is lett én teljesen legyőzve éreztem magamat, de imádtam az érzést, hogy végre egy nőnél van az irányítás. Majd egy olyan bő tizenöt perc múlva odahajolt.
– Most már előbukkanhatsz, hacsak nem szeretnéd, hogy még meglássák, hogy legyőzőt téged behódoltál egy nőnek. – halkan nevetgélt
Én elő jöttem a pad alól, még pár percig tartott az előadás, ő írt tovább mintha mi sem történt volna. És vége lett az előadásnak. Elkezdtek pakolni.
– Nos, azt hiszem az első randit ezek után ki is hagyhatjuk. – fordult hozzám a lány aki így helyre utasított
– Én is azt hiszem! Hogy szólíthatlak? Még a nevedet sem árultad el.
– Hölgyem, Úrnőm, Királylány illetve ezek a megszólítások tetszenek. Ha nem ketten vagyunk amúgy Rékának hívnak.
– Nagyon tetszik a neved.
– Ja igen és nagyon fontos, hogy magáz, ha ketten vagyunk és udvarolni akarsz. Ha csak hétköznapi beszélgetés zajlik akkor persze tegezhetsz mert úgy kényelmesebb. Én tegezni foglak mindig.
– Értettem, Hölgyem. Köszönöm! – el sem hittem milyen természetes jön belőlem ez az egész
– Én pedig szolgafiúnak, csicskámnak vagy ehhez hasonlónak szeretnélek hívni. Bár mondjuk a talpnyalóm is illene rád ahogy elnézlek. Van kifogásod ez ellen?
– Nem, nincsen! Sőt tetszik, hogy így hív Hölgyem.
– Gondoltam. Most pedig köves csicska és lefénymásoljuk a füzeteket. Aztán eltervezzük a nap további részét. Van még órád?
– Nincsen.
– Remek! Akkor kövess kis szolgafiúm…
– Amit csak szeretne, Hölgyem!
Azzal felállt és elindult előttem én pedig mögötte haladtam, érezve belül, hogy ez a lány hamarosan teljesen kontroll alá fog venni.
Folyt.köv.