Esti kaland hazafelé… (1)

Egyik este hazafelé menve felszálltam a csuklós buszra és a középső forgó előtti ülésre, az ablak mellé ültem. Nem voltak sokan, eléggé hézagosan ültek, főleg a busz elejében. Hátul alig pár ember volt csak. Kibámultam az ablakon, nézve az esti forgalmat, mikor a szemem sarkában változást észleltem. Odanéztem.
A következő megállóban felszállt egy srác, aki oda állt a forgóba s a korláthoz támaszkodott. Húszas évei végén járhatott, jó magas srác volt, 190 cm feletti magassággal, de vékony testalkattal, amit a nőies szabású trecskója láttatni engedett. Háromszögekből készült, többféle anyagból, színnel, s mintával. A jobb oldalán a háromszög alja szinte a csizmáját érte, de a baloldalán a derekát alig takarta. A nadrágja megfakult, vörös színű volt a sok mosástól már. A csizmája azonban a ma divatos anyagú s szabású. A színe elénk sárga s ez kelthette fel a figyelmemet a szemem sarkában, ahogy feltűnt.
De a leg feltűnőbb nem ez volt rajta, hanem a haja. Raszta hajat viselt, hosszú copfba fonva s a vége a derekát verdeste. (Jó súlya lehetett.)
Mikor ránéztem, összevillant a szemünk s láttam ő is alaposan végignézett engem. Mikor végzett a „vizsgálatommal”, elmosolyodott s rám kacsintott.
Egy pillanatra nem tudtam mire vélni ezt, majd magam is elmosolyodtam s visszakacsintottam rá.
Jó darabig utaztunk s néha-néha néztünk csak rá a másikra.
Az egyik odanézéskor láttam, hogy a srác az órájára néz feltűnően, majd az egyik kezével a menést utánozza, miközben a másik kezével az első után”megy”.
Elnevettem magamat ezt látva, majd én is mutattam ugyanezt Neki.
Ő is rám nevetett s intett a fejével, majd az ajtóhoz sétált s jelzett, hogy leszáll. Komótosan felálltam s én is odamentem az ajtóhoz, majd utána leszálltam. A megállóban nem volt senki, a busz elment s akkor a srác hozzám fordult s megkérdezte:
- Ráér? Nem siet ezek szerint? – szólalt meg.
- Igen, ráérek, mert? – kérdeztem vissza.
- Sajna én nem erre lakom s Ön? – folytatta a kérdezést.
- Én sem. – vallottam be sajnálkozva. – Én ide megyek, egy előadásra, de hanyagolható. – folytattam.
- Én meg a konditerembe készültem. – mondta a srác, de hozzátette: - Nem csak konditerem az, de van szaunája és uszodája is.
- Az jó, mert éppen n uszodából jövök, így van nálam úszócucc. – nevettem el magamat.
- Hajrá, akkor bejön? – csillant fel a szeme a srácnak.
- Nem hagynám ki a világ minden kincséért sem, hogy lássam milyen az alakod teljes valóságában s azt sem, hogy mit teszel a hajkoronáddal a vízben s főleg utána? – cukkoltam a srácot mosolyogva.
- Hát az nagy szám, tényleg. – erősítette meg. – Súlyos s sok idő kell, míg megszárad. – tette még hozzá.
- Idő az van. – erősítettem meg én is.
- Akkor mehetünk be? – állt meg a srác már a sportterem ajtajában.
- Igen, gyerünk! – válaszoltam s intettem menjen előre, mert ismerős itt.
Be is mentünk, majd a srác befizetett mindkettőnket s elvezetett az öltözőbe, ahol átöltöztünk s beléptünk a konditerembe. Ott már sokan edzettek a különféle gépeket. Megállapodtunk, hogy egy órát tart az edzésünk, s majd a szaunába találkozunk utána.
Másfél óra is lett, mire elértünk a szaunába, mert ittis, ott is leragadt beszélgetni s sporttársaival edzés közben.
Nem bántam, mert közben én nézelődhettem a jó alakú srácokat s csajokat edzésük közben, meg, ahogyan jártak-keltek körülöttem.
Mikor belépett a szaunába, ketten voltunk ott, még egy srác, aki már régebben bent volt, így csatakokban folyt már az izzadság róla. Nem sokáig maradt, így már csak ketten voltunk.
A srác megszólalt:
- Bocs, kicsit hosszabb lett, mint számítottam, de gondolom azért nem unatkozott. – kérdezte.
- Nem, volt mit nézzek. – válaszoltam nevetve.
- Igen, gondolom… - cöcögött a srác.
- Pár percig maradjunk, majd irány az uszoda, mert azt 22 órakor bezárják, de ez a rész éjfélig van nyitva. – közölte.
Hamarosan mentünk is át az uszodába, ahol egy hatalmas úszósapka alá gyömöszölte a haját, amit jól bekötött s úgy mentünk a vízbe. Leúsztunk jó pár hosszt oda-vissza.
Mikor kijöttünk a vízből a srác az itteni szaunába tért be, majd ott kicsavarta a vizet a raszta hajából és próbálta szárítani, így befonva. Nem sok sikerrel.
Így kiment, majd a hajszárítóval bűvészkedett tényleg sokáig, míg valahogy megszáradt a haja.
Én úgy ültem le, hogy lássam őt is a hajszárító alatt, de másokat is, ahogyan jönnek-mennek.
Ő is élvezetes látvány volt, izmos testtel, némi szőrzettel mindenhol a testén, de voltak azért mg páran, akikkel szívesen játszottam volna.
Míg néztem azon fantáziáltam, hogy mit szerethet, mik a vágyai s mit tennék, ha szabadon tehetnék Vele.
Az egyértelmű volt számomra, hogy nem csak sub, de switch is. S az is, hogy biztosan nem mazó! A fájdalmat eltűri, ha kell, de nem rajong azért. Viszont szívesen látnám felfüggesztve álló, vagy akár fejjel lefelé helyzetben s szívesen jártatnám a kezeimet a testén ilyenkor. 
Míg fantáziáltam Róla, elment mellettem egy kigyúrt testű, erősen tetovált bőrű srác, aki maga is magas volt, izmos s érdeklődő nézésemet észrevette, visszanézett rám, majd invitált a fejével a szauna felé.
Még a szauna ajtajából is visszanézett, hívott, de nem reagáltam erre sem.
Viszont a srác végzett a hajszárítással, eljött mellettem, de nem szólt hozzám. Bement az öltözőbe. Én pedig utána.
Egymás mellett öltöztünk s már majdnem készen voltunk, mikor megszólalt:
- Nem izgatott, vagy nem tetszett Sámson? – kérdezte meg halkan.
- Az ki? – néztem rá.
- Aki elment melletted, az a kigyúrt, kitetovált srác. Mi csak Sámsonnak becézzük. – válaszolta nevetve.
- Ja, nem. Köszi. Nem stílusom az ilyen. Nem is tetszik. Brrrr. – mondtam. – Van itt Valaki, aki igen. Ő igen! – cukkoltam a srácot.
Az elnézett mellettem, de nem válaszolt.
Már csak kint, a konditerem előtt. De, akkor igen.
- Ha nem sietnél és még volna időd, akkor szívesen látnálak nálam, otthon s akkor megismerhetnéd, közelről is azt a Valakit! Ha az én vagyok.  - cukkolt már Ő is engem.
- Igen, ráérek s természetesen megyek. – erősítettem meg.
- Rendben. Remélem domináns vagy, mert én ugyan switch, de szeretek a másik oldalon lenni, alávetettként is.
- Igen, domináns vagyok. – válaszoltam s mentünk hozzá.
(folyt. köv.)