M naplója - Újra álmodom

M naplója

A Prológust itt olvashatod:
https://hu.smpixie.com/cikk/11899-m-naploja-folytatasos-tortenet-prologus

Első fejezet – Újra álmodom

Fuck, szarul indult a nap.
A szokásos gyomorfájással kezdődött. El kellene mennem orvoshoz.
Reggel bementem a suliba, és szörnyű hírrel fogadott Betti. Meghalt a pszichológia tanárnőnk. Nem szeretem a női tanárokat, viszont az ő órái mindig is érdekeltek. A kedvenc tárgyam. Mi lesz most így? Ma délután is lesz egy előadásunk. Ki tartja majd?
Ilyen pocsék érzésekkel indult a napom. Gyorsan be is kaptam egy hangulatjavítót. Mostanában nem vagyok túl stabil, már nagyon hiányzik a kibaszott vadászat.
Passzoltam a délelőtti órákat, és csak délután mentem vissza az egyetemre.
Nagyon meglepődtem. Egy magas, vékony, sportos kispöcs halál pontosan érkezett az előadóba.
Láthatóan nem volt teljesen rendben. Még soha nem láttam, fogalmam sincs, honnan jött.
Bejött, levette a zakóját. Még vékonyabbnak tűnt. Akkor vettem észre, micsoda feneke van. De megkúrnám.

Bemutatkozott.
- S. vagyok.

Aztán beszélt a tanárnőről, hogy meghalt.
Ekkor váratlanul elsírta magát.
Hangosan zokogott, hosszan. Nem is láttam még így férfit sírni. Ennyire áthatóan. Ezek tuti basztak, azért rendült meg ennyire. Más oka nem lehet.
Azon vettem észre magam, hogy teljesen benedvesedtem. Ez hihetetlen. Felizgatott ez a pasi, ahogy sír.
Kurva élet, egy új fétis? Azonnal éreztem, hogy ez mennyire bejön nekem. Olyan elemi erővel tört fel, hogy nem fértem a bőrömbe. Legszívesebben odamentem volna S.-hez, elkaptam volna, és belenyomtam volna a fejét a lábaim közé, hogy levegőt se kapjon addig, amíg nem nyalt ki rendesen.

El is képzeltem ezt. Egészen jól nyalt ez az érzékeny kis köcsög. Fulladozott a végén rendesen, de bírta.

Aztán összeszedte magát, és elkezdte az órát. Tetszett, ahogy beszélt. Áradt belőle a nyugalom, a kiegyensúlyozottság. Ezt mindig is kedveltem. Az olyan embereket, akik egyben vannak.
De ez a sírás? Ez ott maradt bennem, egészen estig. Ezen rugóztam végig.
Eddig. Most viszont már érzem, hogy mit kezdek vele. Érzem, hogy beindult a vadászösztönöm. Levadászom ezt a jóseggű, hisztis pöcsöt.

Becsuktam a szemem és elképzeltem. Mi mindent fogok vele játszani. Nem érdekel van-e bárkije. Az enyém lesz. A kétoldalas szuperdildómmal szétkúrom a fenekét.

Annyira ráizgultam, hogy muszáj volt egy hangulatjavítóval elaludnom.
Éjszaka végre ismét álmodtam! Már nagyon régóta nem álmodom. Most újra!
Micsoda álom volt.

S. megérkezett hozzám, beengedtem. Láttam a szemében a szokásos félelmet, minden pöcs ilyen beszari. Imádom ezt az érzést.
Aztán persze tudta a dolgát. Jó kisfiu. Szó nélkül levetkőzött. Beállt a hálószoba közepébe a kampó alá.
Felemelte a két kezét a magasba, és várt. Én pedig szorosan összekötöztem és fellógattam. A lábait pedig terpesztő rúddal és bilinccsel szétfeszítettem és rögzítettem.
Készen állt a bevetésre. Imádom nézni, amikor retteg. Reszket, remeg. Be se kell kötnöm a szemét, mert nem meri kinyitni. Megtanulta a leckét. Ha kinyitja, mehet haza egy kurva nagy pofon kíséretében.
A bimbójával kezdtem, ahogy mindig. Addig harapdáltam, csipkedtem, amíg nem vérzett. Olyan érzékeny lett, hogy ezután már elég volt hozzáérnem. Nem csak én élveztem. Jól oda is basztam egyet az ágaskodó faszára.
Aztán végig a testét.
A nyakát.
A fülét.
A karjait.
A mellkasát.
Közben folyamatosan nyögött, vonaglott. De nem mert hangosan, mivel tudja, akkor jön a pecek, és az nem játék.
Végigharapdáltam az egész testét. Lassan, egészen lassan. Lihegtem az izgalomban.
Közben folyamatosan becézgettem, simogattam. Tudom, mennyire igényli ezt. Szentimentális kis töki.
Visszatértem a mellbimbójához.
Szemben állt velem. Jobb kezemben a kurva erős recés, karmos csipesz.
Befogtam a száját a bal kezemmel, és rákattintottam.
Hatalmasat rándult, hörgött, sikítozott.
Majd végre sírt! Patakokban folyt a könnye. Én pedig lenyaltam róla.
Hosszan zokogott, én pedig csak nyaltam-faltam. Tocsogott a pinám. Az ujjamat megmártottam és a száján szétkentem, aztán megcsókoltam.
Megrészegített ez az érzés.
Tovább feszítettem a csipeszt, a végső állásba. Folyt a vér, S. dobálta magát, szinte fulladozott a kíntól.
Én pedig közben a száját is véresre harapdálva élveztem el.

Erre ébredtem. Büdösen, izzadtan, zaklatottan. Kibaszott kiábrándító a valóság.
Bekaptam egy újabb tablettát és aludtam volna tovább. De nem ment.
Így elkezdtem újra naplót írni.

Folytatása következik.