Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Domináak (tizenegyedik rész)

-itt maradsz, most elmegyek és leellenőrzöm, elég tisztára nyaltad-e a szobákban és az udvaron lábaim nyomát. Ha csak egy sárdarabot is találok... tudod mennyire elverlek ugye kicsi kis rabszolgám?

-tudom Úrnőm, elmodta, hogy mi jár, ha rossz munkát végzek!

Azzal kivonult Vanda Úrnő az istállóból, ám Dávid mellettem maradt a rejtélyes táskával, amit az Úrnő hozatott. Szerintem, olyan húsz perc telt el, mire visszaért a Dominám.

-na te mihaszna, semmirekellő rabszolga! Két helyen is találtam sárdarabot! Érted?! Kétszer is vétkeztél! Ez felháborító! És ezért úgy, de úgy elverlek, ahogy még soha senki sem! Megértetted te disznó?

El voltam képedve, mivel, biztosra emlékeztem, ahogy minden lábnyomát eltüntettem a nyelvemmel. Hol véthettem? Nem jött, hogy elhigyjem, hogy hibáztam, mert mindig is megbízható voltam a munka terén. És meg is voltam rémülve, mivel tudtam, hogy most aztán olyan verést kapok amit életem végéig megemlegetek!

-na vesd csak le szépen a ruháidat!

Kioldottam a bőrbilincseket, csóréra vetköztem, miközben a rémülettől alig tudtam jól mozogni. Majd visszatettem a bilincseket a végtagjaimra és vártam.

-Dávid kötözd ezt a rabszolgát az oszlopra, de szorosan ám, nehogy kiszabadítsa magát miközben agyonverem!

Dávid jó munkát végzett. Hihetetlenül szorosra húzta a bilincseket és erős kötelekkel az oszlopra feszítette a testemet. Közben az Úrnő odament az előre behozott táskához és kivett belőle egy több méter hosszú, sűrűn fonott bőrkorbácsot.
Körbejárt engem, miközben csattogtatott a levegőbe a korbáccsal. Nagyon erős hangja volt!

Tudod-e milyen korbács ez szolga? Nem tudom Úrnőm! –válaszoltam.

-büntető korbács. Ez nem arra való, hogy csak fájdalmat okozzon. Ezt nem játszadozásra és nem nevelésre készült. Arra sok más korbácsom van. Ez arra való, hogy megbüntessem vele a haszontalan, semmirekellő szolgáimat, mint amilyen te is vagy! Ez a korbács nem kímél senkit! Ilyennel verték az ókori és az amerikai rabszolgákat! Ennek aztán nyoma marad. Lehet, hogy örökre. Büszkén fogod örökké viselni Vanda Úrnőd korbácsának nyomait?

-tudtam, hogy erre jó szolgaként azt kellett volna mondanom, hogy büszkén fogom viselni a nyomokat, de annyira le voltam döbbenve azon, hogy mi vár rám, hogy nem jött ki egy hang sem a torkomon.

-elvitte a cica a nyelvedet? Jajj az nagyon jó, mert akkor legalább nem fogod összeharapdálni. Ugyanis nem teszek a szádba pecket. Ordítani fogsz, ahogy a torkodon kifér. Most megtudod, milyen erős hangszálaid vannak! Tudod szeretem hallani, amikor egy férfi ordít azért mert verem. Felizgulok attól, ha sikít egy férfi és kegyelemért esdekel. De csak ennyi. Csak felizgat. Kegyelem nem lesz. Arra ne is számíts!

Azzal a korbács végével, erotikusan végigsimitotta a hátamat, fenekemet. Más esetben örültem volna ennek, de most félelmemben nem éreztem jóformán semmit.

-szép a tested. A bőröd is szép. Elég hamvas. Kár, hogy fél óra múlva felismerhetetlen lesz. Mondjuk a segged már így is nagyon hurkás, de ne félj, most még durvább lesz az is, a hátad pedig úgy fog kinézni, mint egy szántóföld. Emlékszel még mit mondtam neked? Ha nem végzel jó munkát a sár eltakarításával, addig verlek, ameddig el nem ájulsz? És ameddig tiszta seb nem leszel?

-igen Úrnőm, nagyon jól emlékszem!

-akkor miért nem szedted jobba össze magadat? Miért hibáztál kétszer is?

Én arra emlékszem, hogy minden sárdarabot felnyaltam Úrnőm! –válaszoltam.

Hát nem! Hibáztál! És ha én megigérek valamit, akkor azt meg is teszem! Tényleg sajnálom, hogy szét fogom verni a szép bőrödet, de hát következetesnek kell lennem. Ami jár, az jár! Csak azon gondolkodom, hogy mennyire verjelek el? Elég lesz az, hogy csak addig verjelek, ameddig elájulsz? Vagy utána locsoltassalak fel és megint addig verjelek tovább, ameddig ismét elájulsz? Hiszen két sárdarabot találtam, nem egyet! Tehát, ha következetes vagyok, akkor kétszer kell ájulásig verjelek. Igen, ez jó ötlet, tehát kétszer kell elájulnod a kedves büntető korbácsomtól. Kiváncsi vagy, milyen egy igazi rabszolga megverése? Kiváncsi vagy arra, hogy mit éltek át a valódi rabszolgák, amikor megkorbácsolták őket?

-annyira azért nem-válaszoltam
-á, még van kedved pofázni is! Mindjárt elmegy tőle a kedved ne félj! Na de sokat dumálok. Inkább elkezdem a büntetésedet. Először fogsz kapni 10 gyengébb ütést, majd utána felkapcsolok a magassabb szintre és teljes erőből korbácsollak tovább. Megértetted?

-igen Úrnőm!

Az első ütés a hátamat érte. Sikítottam a fájdalomtól! Annyira csípett, hogy azt hittem belehalok! És ez még csak a gyenge ütés volt! A következőt a fenekemre kaptam! Mit mondjak? Olyan szintű fájdalmat éreztem, amitől azonnal csillagokat láttam. Az így is hurkás fenekemen a korbács borzasztó fájdalmat okozott. De kaptam a következőt, szintén a fenekemre. Úgy elkezdtem ordítani, ahogy a torkomon kifért. De az Úrnőt ez egyáltalán nem zavarta.

-ez még csak gyöngéd simogatás szolga! Mit fogsz csinálni, amikor tényleg rád húzok?

Azzal a következő megint a hátamat érte. Teljesen le voltam döbbenve azon, hogy milyen erős ez a korbács. Azt én is éreztem, hogy visszafogottan ver az Úrnő, mégis nagy fájdalommal járt ez a gyengébb verés is. A következő hármat a fenekemre kaptam. Az erős korbács csíkjait jól éreztem elejétől végig. A hátamra kettőt kaptam, majd a következőt a fenekemre.

-na most jön az utolsó gyenge ütés. Hova kéred szolga?

-a fenekemre Úrnőm.

Jól van szolga, azzal kaptam egy nagyot a fenekemre. Csakhogy ez már sokkal erősebb volt mint az eddigiek! Felsíkitottam a fájdalomtól és behúzott fenékkel, órdítottam legalább egy percet.

-mit ordítasz szolga? Még ez sem volt teljes erőből! Nagyobb volt mint a többi, de korántsem akkora, mint amekkorák most jönnek.

Meg voltam rémülve attól, ami most fog következni! Az eddigi 10 ütés csíkjait most is élesen éreztem, jól kiemelkedtek az előbbi ütések közül. Hát akkor mi lesz innentől kezdve. Vártam az első igazán kemény ütést és azért imádkoztam, hogy minél hamarabb elájuljak a kegyetlen korbácsolás alatt. De nem jött a következő ütés. Csend volt. Ott állt a hátamnál az Úrnő és valamire várt, mer nem mozdult és nem is ütött. Eltelt így néhány perc.

-Dávid, oldozd ki ezt a rémült gyáva férget! Hallottam az Úrnő hagját.

Nem értettem mi történik, főleg azt nem, hogy miért oldoz ki Dávid.

-térdelj elém! Hangzott a következő parancs.

Na az a helyzet, hogy valójában jó munkát végeztél, nem találtam sárdarabot, ezért nem verlek félig agyon, csak vicceltem az előbb. –azzal felnevetett az Úrnő. Nagyon meg voltál ám rémülve, hallod-e?

Nem jött, hogy elhigyjem, vége van a kínzásomnak és nem lesznek maradandó sérüléseim.
Aztán még csak annyit mondott Vanda Úrnő:
-ne félj annyira tőlem szolga, megegyeztünk Patríciával, hogy nem okozhatok maradandó sérülést. De azért holnap a nadrágodban el foglak verni ezzel a korbáccsal. Nem fog felhasadni a bőröd, de azért lesznek kék csíkjaid!Folyt.köv.