M naplója (folytatásos történet) Prológus

Meghívó

Kedves Tanár Úr!
Az óráján mindig jól éreztem magam.
Szeretném megismerni a magánéletben is.
Várom holnapután este 8 órakor a törzshelyén a Kenguruban.
Kérem foglaljon asztalt, és öltözzön alkalomhoz illően.
Amennyiben nem tud, vagy nem akar találkozni velem, akkor kérem jelezze azt holnap délig emailben.

Köszönöm.
M.

Ezt a levelet egy borítékban kaptam M-től sok évvel ezelőtt.
Az egyetemen vizsgáztattam őt.
Szóbeli vizsga volt. A stílusa nem igazán tetszett. Nem tudtam pontosan mi ez az érzés, de nem tetszett. A tudása viszont elképesztő volt. A legjobbak közül.
Külsőre pedig egy igazi, feltűnő jelenség.
A tűsarkúban nálam is magasabb. Testhez álló fekete ruha, egyáltalán nem törékeny alkat. Magabiztos megjelenés. Állandó szemkontaktus.

A vizsga sikeres volt. Miután beírtam az indexébe a jegyet, egy borítékot adott át nekem. A lezárt borítékon ez állt:

Meghívó
Kérem, csak 1 óra múlva bontsa fel.
M.

A történetek M-ről, rólam, rólunk szólnak. M naplója alapján.

Mert elmentem a Kenguruba.

Este 8 órakor pontosan ott voltam a törzshelyemen. Délelőtt asztalt is foglaltam.
Sötétkék öltönyben, nyakkendőben. Ritkán öltözöm ki ennyire. Valamiért most mégis így volt kedvem.
Fél órát vártam rá.
Már belépéskor minden jelenlévő figyelmét felkeltette. A kisugárzásával, a megjelenésével. Egy fekete hosszú bőrkabátban volt, alatta fekete bőr miniszoknya, felül fekete bőrmellény. Hihetetlen magassarkú, combfix. A szoknya olyan rövid, hogy a combfix lényege egyértelmű volt, hivalkodó volt.

Odalépett az asztalhoz, a kezét nyújtotta és előre köszönt:
- Jó napot Tanár Úr!

Majd váratlanul közel hajolt hozzám, és az ajkamba harapott.
Olyan váratlanul, hogy nem volt lehetőségem kitérni előle.
Vagy talán nem is akartam? Volt egyáltalán választásom?
Ma már tudom a kérdésekre a választ.

Az este kellemesen telt, beszélgettünk, megittunk egy üveg vörösbort.
Annak ellenére, hogy végig zavarban voltam, jól éreztem magam.
Izgalomban.

M sokat beszélt és sokat kérdezett. Látszólag teljesen általános témákban.

A Kenguru korán zár. Mi voltunk az utolsó vendégek.
A kijáratnál már felkészültem a váratlanra. De nem jött semmi.
Azaz nem az jött, amire felkészültem.

- Ha készen állna rá Tanár Úr, akkor felvinném a lakásomra és megbasznám.
- Talán majd máskor.
- Köszönöm az estét, viszlát!

M meg sem várta, hogy elköszönjek. Hátat fordított és eltűnt az éjszakában.
Én pedig ott álltam megsemmisülten.
Még mindig éreztem a szám sarkában a vérem édes ízét.

Folytatása következik.