Egy képzelt látomás...4

Érzem simogató,markolászó érintésed,majd csattan tenyered fenekemen. Kissé felnyögök.
-Számold szépen!-mondod,és érkezik is az újabb tenyeres.
-Egy...-kezdem halkan.
-Hangosabban!-mondod egy újabb ütés kíséretében.
-Kettő...három...négy...-Így haladunk egészen a tizedikig. Most az ütéseket felváltja a simogatás.
-Kezd szép színe lenni,de még ráfér pár ütés,hogy kellően piros legyen.
Nem szólok,ezért hajamba markolva kérdezed.
-Mit szólsz,Trixi?
-Igen,Gazdám! Szeretném érezni még tenyered csattanását.
Elengedve hajam,tovább simogatod fenekem.
-Ahogy szeretnéd,kis ribanc-és már csattan is tenyered. "Húú,egyre erősebbek."
-Nem hallom!-juttatja eszembe Gazdám hangja,hogy számolnom kellene.
-Tizenegy...tizenkettő...Aúú! Tizenhárom...
-Trixi,hallani akarom. Hangosan,és érthetően számold!
Immár minden ütés után kell pár másodperc,de türelmesen vársz.
-Tizennégy...tizenöt...-A huszadiknál újra kicsit megállsz.
-Hogy tetszik,Trixi?
-Tetszik,Gazdám!
-Ennek örülök,mert nekem is tetszik-mondod,és simogató ujjaid puncimhoz tévednek.
-Óhh,nem is kérdés,hogy tetszik-e.-Ezzel két ujjad akadály nélkül furakszik hüvelyembe. Sóhajtozva,nyögdécselve élvezem,amint ujjaid járnak bennem.
-Na-na,nem élvezkedünk!-és egy nagyot sózol égő popsimra. Kihúzod puncimból ujjaid,és számhoz tartod. Habozás nélkül nyitom ajkaim,hogy megízleljem.
-Ügyes kis ribanc! Van még mit tanulnod,de majd a kezeim közt engedelmes kis szubocskává válsz.
Ujjaid eltűnnek ajkaim közül,és érkezik a következő ütés.
-Aúú! Huszonkettő...
-Huszonkettő,kis szukám? Biztosan?
-Huszonegy...-javítom magam gyorsan.
-Így már más!
Csattog tenyered fenekemen.
-Huszonkettő....huszonhárom...Aúú! Huszonnégy...Aúú!-Már kicsit mozgolódok,ég,sajog fenekem.
-Várok!-riaszt fel Gazdám határozott hangja.
-Huszonöt...huszonhat...-és elérkezünk a harmincadikig. Simogatod pirosló,égő fenekem,majd érzem ajkaid,amint finoman puszilgatod. Puszijaid közben kisebbet-nagyobbat harapsz sajgó fenekembe.
-Aúú!-kiáltok fel az egyik nagyobb harapásnál,mire egy sokkalta nagyobb ütés a válasz popsimra.
-Azt mondtad szereted a harapdálásokat.
-Szeretem,Gazdám! Csak...-Mielőtt befejezhetném...
-Elég a beszédből,Trixi!-és bugyim már számban is van.
-Így már sokkal jobb! Te is így gondolod?-elfojtott nyöszörgés a válasz. Folytatod fenekem puszilgatását,harapdálását,simogatását,és fenekelését. Hol a kéjtől nyögdécselek,hol a kis fájdalomtól. Gazdám ujjai újra puncimra tévednek,és megtalálják az utat csiklómhoz. Az élvezet hangjait elnyomja bugyim számban. Gazdám rendíthetetlenül izgatja csiklóm,közben elkalandozva egy-két-három ujja jár bennem,ajkai pedig fenekemen barangolnak. Már-már kínzó csiklómon játszó ujjaid játéka. Vergődöm kezeid alatt,már nem tudom melyik érzés az intenzívebb...élvezem,de szeretnèk egy kis szünetet.
És ahogy ezen gondolkozom,ujjaid eltűnnek csiklómról,és egy utolsó kis ütés kíséretében talpra segítesz. Bugyim is eltűnik számból.
-Köszönöm,Gazdám!-mondom halkan.
Csak szemembe nézve fürkészel,zavarba hozol,és lesütöm szemem.
-Nézz rám!
Rád emelem tekintetem,arcom lángol. Közelebb lépsz,és állam alá nyúlva húzod csókra ajkam. "Óhh,de szeretek Veled csókolózni😊" Érzem birtoklási vágyad. Ez ha lehet még inkább fokozza izgalmam,és szenvedélyesen viszonzom csókod. Államról kezed hajamra siklik. Hajamba markolva folytatod követelő csókod. Másik kezed ujjai melleim markolják,bimbóimmal játszanak,majd erősebben veszik "kezelésba". Ujjaid bimbóimon elővarázsolnak egy halk nyögést. Kissé megrántod hajam,és szemembe nézel.
-Csend legyen!-és újra birtokba veszed ajkaim...

Folyt. Köv.