Megismerkedés adventben… (4)

Bár Tibinek újabb pofonokat kellett volna kapnia Maritól, mert megint ráesett a dominájára s meglökte őt, de látszott, hogy Mari ezt nem teszi meg. Így Alfréd tette meg helyette. Megmarkolta Tibi haját, felhúzta maga elé térdelésbe annál fogva s a szabad kezével jobbról-balról jó pár pofont kent le neki. Tibinek az arcán csattantak Alfréd pofonjai, de az nem mert megmukkanni. A pofonok végén Alfréd lenyomta maga elé a szőnyegre Tibit s rá is kiáltott:
- Feküdj a hátadra a szőnyegen, kezeid-lábaid terpeszben legyenek, s ott kussolj! – parancsolt rá.
Majd mikor Tibi megtette, amire utasították, mellé lépett s az egyik lábával rálépett Tibi mellkasára, majd odébb tette a lábát a hasára és végül már a farkán állt.
Tibi sóhajtozott, nyöszörgött s próbált kiszabadulni Alfréd lába alól, kevés sikerrel.
Alfréd keményen rátaposott a farkára, többször is, majd már a golyóit is célba vette s azt is taposta. Tibi egyre jobban sziszegett, főleg ahogyan kezdett felállni a farka megkeményedése miatt. Most Alfréd lelépett róla és így szólt:
- Te tűrj, egy szót se akarok hallani tőled, köcsög! – kezdte, majd Marihoz fordult: - ne vedd le a cipődet, hanem így a tűsarkúddal lépj rá, állj rá erre a köcsögre! „Érezzen” csak meg, alaposan. – folytatta s egyben megfogta Mari kezét és maga felé húzta, így kényszerítve, hogy rálépjen Tibire.
Mari vonakodva, de kényszerből, ha nem akart ráesni, fellépett Tibire, a mellkasára. Alfréd azonban lejjebb lépett s így kényszerítette, hogy Mari is ezt tegye. Az most Tibi mellkasáról először a hasára, majd végül az ágaskodó farkára lépett.
Tibi felszisszent s a feje felemelkedett. Mari állt rajta, pontosabban a farkán, s mivel Alfréd ide-oda mozgatta a kezénél fogva, így Mari is mozgott Tibin, pontosabban annak már mereven „álló” farkán. Mari tűsarkúja pedig pont annak közepét találta el.
Ezt látva Alfréd kicsit odébb húzta, így Marinak is lépnie kellett s Tibi farkáról annak egyik golyójára lépett.
Tibi erre még jobban felszisszent, összegörnyedt, próbált elmozdulni, de Mari a tűsarkújával szinte odaszegezte a szőnyeghez.
Mari végre kirántotta a kezét Alfrédéből, lelépett Tibiről és rákiáltott közben Alfrédre:
- Te szadista állat! Hogy mered! – szólt dühösen.
- Te biztosan sohasem leszel szadista, de domina sem! – állapította meg Alfréd.
- Te pedig kelj fel, öltözz s takarodj innen! Keress magadnak, köcsög, egy valódi dominát, ha szenvedni akarsz egy domináns nő hatalmában! – mondta, majd megvárta, míg Tibi feltápászkodott, s kiment a szobából.
Marinak ezt mondta:
– Ez a köcsög szenvedni akar, de ezt Tőled sohasem kapja meg! – mondta. – Menj Te is! – parancsolta s mutatta Tibi után.
Alfréd kiengedte őket, majd visszajött a szobába s megállt előttem.
Vártam.
Ő is.
Lassan azonban megszólalt:
- Jól tettem, amit tettem, Uram, vagy? – kérdezte rám nézve.
- Igen, jól tetted s jól is látod, hogy sohasem lesz Mari domina, de Tibi sem lesz igazi mazó, sub. – válaszoltam.
- Visszatérhetünk akkor oda, ahol abbahagytuk? – kérdezte meg Frédi s szinte választ sem várt, hanem ledobálta magáról a gönceit s térdelt elém.
- Folytassuk akkor tehát, de a java csak most jön! – fenyegettem meg Frédit, aki elnevette magát, majd megkérdezte:
- Szólhatok Uram?
- Igen, mondd! – bólintottam s kíváncsi voltam, mit akar mondani.
Frédi lassan felemelte a fejét, rám nézett s megszólalt:
- Uram, ha kérhetem, akkor csak keményen, szigorúan, ne kesztyűs kézzel bánjon velem a továbbiakban. – mondta halkan.
- Megkapod, amit akarsz, ha utána a kedvemre teszel te is. – jelentettem ki sokat sejtetően neki.
- Rendben, megegyeztünk. – szólt szemtelenül vissza, de kapta is volna el a fejét a büntetés elől, de az arcán már csattant a szemtelenségéért járó pofonom.
- Akkor legyen kedved, igényed szerint. – tettem hozzá pikírten és ráüvöltöttem:
- Feküdj a földre, úgy, mint az előbb Tibi! – parancsoltam s már léptem is rá, de nem a mellkasára, vagy a hasára, hanem azonnal a farkára, két lábbal, teljes súlyommal.
Még táncoltam is rajta egy keveset, váltogatva közben a lábaimat, majd leléptem s rászóltam:
- Elég volt a pihenésből, most komolyabb jön. Állj fel, nagy terpeszben állj, s előre dőlve fogd meg kezeiddel a szék támláját s támaszd ki magadat! – parancsoltam.
Mögé léptem a meglendítve a lábamat, már bele is találtam a lábai közébe.
Frédi megrándult, kissé fel is emelkedett a lábujjaira, de nem sziszegett, nem szólalt meg. Várta a következőt, ami érkezett is. Próbáltam helyezni a rúgásokat, ide-oda, hogy lehetőleg egyszerre a golyóit s a már merevedő farkát is eltaláljam. Egy-egy pontosabb találatot, kis szisszenéssel honorált. Később már arra is ügyeltem, hogy a farok tövét találjam el a golyóival együtt, mert ez fájdalmasabb volt számára. Visszajelezte is nagyobb szisszenéssel.
Most felállíttattam s felém fordulva, bőr pertlikkel elkötöttem a farka tövét és külön-külön a golyóit, egymástól is, majd hosszasan keresgéltem az eszközös ládámban, mire megtaláltam, amit akartam.
Egy golyós végű kampót emeltem ki, ezt besíkosítóztam s úgy nyomtam be Frédinek lassan, többszöri nekifutás után az ánuszába.
Mikor bent volt, kipróbáltam, jól tartott, így a kampós rúd végén lévő karikába erősebb bőr pertlit kötöttem s a másik végét az ajtófélfában lévő karikához rögzítettem.
Kezemmel addig toltam az ajtótól el Frédit, míg bírtam s akkor vettem a hosszúszíjú, többágú korbácsot és azzal kezdtem verni, csépelni Frédi popóit. Az ütések erőssége változó volt, több kisebb után következett egy erősebb ütés.
Ilyenkor Frédi teste meg-megugrott, de mivel „fogta” a bőr pertli, nagyon elugrani nem tudott, de a farkán s golyóin be”vágott” a pertli, ami szisszenésre kényszerítette Frédit.
Egy idő után újabb trükköt találtam ki s alkalmaztam Frédin.
Most nem korbáccsal csapkodtam, hanem vettem egy törülközőt s azzal csipkedtem meg a popóit, combjait, de a vágatán át a farkát, s golyóit is. Mivel ezzel jobban lehetett célozni, így pontosabb is volt a találat s Frédi reagálása is. A sziszegés már lassan folytonossá vált.
Az volt még hátra, hogy a bőr pertlit az ajtófélfa gyűrűjéről átkössem, egy kézi súlyzóra, s Frédit arra utasítsam, hogy vonszolja maga után a parkettán a kézi súlyzót, miközben körbe-körbe jár a szobában.
Kezdetben ezt állva tette, de később már négykézlábon kellett vonszolnia a kézi súlyzót, amihez még egyet csatlakoztattam. Frédi már nagyon izzadt, sziszegett s egyre nehezebben mozdult előre.
Megállítottam.
Mindent elkötöttem róla és megengedtem, hogy kimenve igyon s hozzon nekem is kávét.
(folyt. köv.)