A titkárnő folyt.2

- Tölts még egy pohár pezsgőt, és öntsél magadnak is. Ma ünnepelünk! - mondom elégedetten.
Hálásan mosolyogsz rám, miközben kiisszuk az italt, én pedig a tested nézem.
- Megérdemlünk egy kellemes ebédet. Meghívlak ebédre! - mondom határozottan.
Csodálkozva nézel rám, mint aki nem hisz a fülének, hogy ilyen megtiszteltetés érheti.
- Köszönöm Uram! -rebeged.
- Akkor indulhatunk is!
- Egy pillanat Uram, csak átöltözöm, egy perc az egész! -
szólalsz meg az öltözetedre pillantva.
- Nem! Így jössz! Elég, ha felkapsz egy ballont! - mondom határozottan.
Megdöbbensz a szavaimtól és még mindig magadat, nézed.
- Induljunk! - sürgetlek.
Szorongva ülsz a kocsiban és én egy szót sem szólok hozzád, sőt még rád sem nézek. Már nem is örülsz annyira a meghívásnak.
Az egyik legelegánsabb étterembe viszlek, ami ebben az időben mindig tele van, de a számomra fenntartják az asztalom.
A pincér előzékenyen vezet bennünket az asztalhoz, majd lesegíti rólad a ballonod, és szinte megbénul a látványtól, ami elétárul.
Rövid idő múlva mindenki téged néz, a férfiak szinte felszisszennek a nem mindennapi öltözeted és a szinte takaratlan bájaid láttán, míg a nők többsége megvető pillantásokat lövell feléd, mások arcán pedig irigység tükröződik.
A pincér lassan magához tér, de a szeme még mindig a blúzod nyílásara tapad, miközben hellyel kínál.
Nagyon kényelmetlenül érzed magad, mert még mindenki téged néz, és összebújva susmukolnak az asztaloknál.
Élvezem a helyzetet, és italt rendelek a zavarban lévő pincértől.
Továbbra sem szólok hozzád, mintha ott sem lennél, az étlapot tanulmányozom, és közben megnyomom a zsebemben lévő távirányítót. Az arcodra rémület ül ki, hirtelen azt hittem eltévesztettem a gombot, de aztán megértem mitől rémültél meg, és sejtelmesen mosolygok rád.
- Kérem Uram! - szólalsz meg esdeklő hangon, próbálva elnyomni a kis szerkezet okozta ingert.
A pincér közben kihozza az italt és feléd emelve a poharat, koccintunk.
Izegsz-mozogsz, a székeden, és próbálsz nem kelteni még nagyobb feltűnést, mint amit a megjelenésed okozott, közben könyörgő pillantásokat küldsz felém.
Ismét nem veszek tudomást a jelenlétedről, élvezem a bor aromáját.
A pincér meghozza a levest, az arca tűz piros, bár próbál uralkodni magán, de a szeme mindig a blúzodon áll meg, és ahányszor megjelenik minden szem az asztalunk felé, néz.
- Jó étvágyat! - mondom, és enni kezdek.
Lassan te is a szádhoz emeled a kanalat. Megvárom, míg lenyeled a levest és megszólalok.
- Melyikkőnk gecije ízlett jobban?
A kanál meg áll a kezedben és összeszorítod a szádat.
Bekanalazok egy újabb merítést a levesből, és kérdően nézek rád.
Valamennyire sikerült leküzdened a hirtelen feltörő undort és küszködve megszólalsz.
- Az Öné Uram!
Képtelen vagy folytatni az evést, én viszont zavartalanul és élvezettel kanalazom tovább a finom levest.
- Mi az nem ízlik? Akarsz valami mást? - kérdezem, és a pincért keresem a tekintetemmel.
- Nem Uram! Illetve igen, nagyon finom, nem kérek mást, csak nem nagyon vagyok éhes! - mentegetődzöl csak, nehogy odahívjam a pincért.
- Akkor egyél, megdolgoztál érte! - mondom sejtelmesen.
Kényszeredetten látsz ismét neki.
A puncidban dolgozó vibrátor megteszi a hatást, egyre sűrűbben szeded a levegőt, az arcod kipirul, és úgy fészkelődsz a kényelmes széken, mintha tűkkel telerakott párnán ülnél.
Élvezem a szenvedésed, és jóízűen folytatom az ebédet, míg te próbálsz nem feltűnően viselkedni, és csak csipegeted a második fogást.
A mikor befejezem az evést, italt töltők mindkettőnknek aztán odaintem a pincért.
- Mit tud ajánlani desszertnek? A hölgy valami pikánsra vágyik! - mondom mosolyogva.
A fiatal pincér majd nem olyan zavarban van, mint te, az arca szinte lángol.
- Talán a madártejünket tudnám ajánlani a hölgynek, ha kedveli az édességet.
Fel sem mersz nézni a tányérodból, csak alig láthatóan bólintasz.
– Pompás! Ha lehet az öntet szinte kocsonya sűrűsédű, legyen egy kis mandulaízesítéssel, a hölgy így szereti! - mondom a rákvörös fiatalembernek.
- Igenis Uram, a hogy kívánják! - válaszolja, és alig várja, hogy mehessen.
Kétségbeesetten nézel rám, az egész tested feszült.
- Kérem Uram! - esedezel.
Kiveszem a zsebemből a távirányítót és leteszem az asztalra. A pincér hozza a desszertet, az arca lángban ég.
Amikor leteszi eléd majd nem, felugrasz.
A kemény habból, egy élethű faszt formázott a cukrász és leöntötte avas fehér színű kocsonyás masszával. Természetesen jó páran látták, amikor a pincér kihozta, így most megint a középpontba kerültél.
- Remélem elégedett lesz hölgyem! - próbál udvariaskodni a pincér, és sietve távozik.
Könnyes szemekkel nézel rám, és szótlanul könyörögsz.
- Láss hozzá, és kikapcsolom! - mondom mosolyogva, de parancsolóan, a kezem a gombra téve.
Ha nem akarsz nyilvánosan elélvezni, engedelmeskedned kell és nincs túl sok időd.
A desszertes kanálért nyúlsz és belemeríted a kocsonyás masszába, majd a szádhoz emeled.
Elégedetten nézem, ahogy eszed az édességet, ami mindketten tudjuk, mire hasonlít, és kikapcsolom a vibrátort. Megkönnyebbülten sóhajtasz fel, és tovább fogyasztod a desszertet. Megvárom, míg az egészet megeszed, aztán hívom a fizetőt.
A pincér rád segíti a ballont és távozunk az étteremből, a kíváncsi tekintettek kíséretében.