A vonatút (1.)

Szombat este az utolsó vonattal mentem hazafelé Révfülöpről. A haverjaimmal voltunk ott egy hetet az egyikük családi nyaralójában, de nekem egy nappal korábban haza kellett indulnom. Annyira nem is bántam, mert az utolsó estét már tönkretette az időjárás. Szakadt az eső, egy jó nagy nyári vihart kaptunk ki. A vonaton nem nagyon voltak emberek, abban a kocsiban, amelyikben ültem, csak egy társaság utazott, 18 évüket betöltött fiúk, úgy tűnt, már elég jól érezték magukat az elfogyasztott alkoholtól. Elvoltak magukkal, de arra jó volt a jelenlétük, hogy a többi utas inkább másik kocsikban keressen helyet magának. Nekem viszont jó volt egyedül utazni, csak néztem ki a fejemből, az elmúlt napokon gondolkodtam, közben a Spotifyről hallgattam az egyik listámat.
A zánkai megálló után továbbindult a vonat, amikor mellém állt valaki. Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy kellett egy pár másodperc, mire leesett, hogy Luca az, akivel pár napja Zánkán találkoztam a strandon. Egy szőke hajú, zöld szemű, sportos, nálam 3 évvel fiatalabb lány volt, a barátnőivel a diplomaszerzésüket ünnepelték a Balatonnál. A büfénél ültünk le hozzájuk, beszélgettünk, aztán este együtt mentünk bulizni. Lucával aztán hajnalig iszogattunk és beszélgettünk a buli után a parton, de azóta nem láttuk egymást, és nem is írtunk egymásnak.
Most viszont bőrig ázottan állt mellettem, és megkérdezte, hogy leülhet-e.
- Luca?! Szia! Hát persze, ülj csak le! - válaszoltam neki, miután kivettem a fülhallgatómat.
- Köszi. Örülök, hogy megláttalak, nem szeretek egyedül utazni - mondta.
- Persze-persze, de egyébként én is örülök, hogy újra összefutottunk. Jól eláztál! Maradt nálad száraz ruha?
- Nem, csak ezt a kis táskát hoztam, a többi cuccomat majd Jankáék hozzák haza kocsival.
- Ha gondolod, tudok adni neked egy pulóvert vagy amit szeretnél.
Luca megtörölgette magát, átvette a felsőjét a kapucnis pulóveremre, és próbálta a haját is kicsit szárazabbá változtatni, de látszott rajta, hogy fázik. Rövidnadrág és sportcipő volt rajta, ráadásul az is teljesen átázott. Levette a cipőjét és a zokniját, a lábait pedig feltette mellém az ülésre. Gyönyörű lábai voltak, izmos combja és vádlija, és szép formás lábfeje volt, hosszú lábujjakkal, amiken a körmeit feketére lakkozta. Már a strandon is megakadt rajtuk a szemem, és próbáltam észrevétlenül nézegetni, amíg napozott, de ilyen közel nem kerültem hozzájuk. Nehezen is vonatkoztattam el ettől a közelségtől, miközben beszélgettünk Lucával.
Az elején kicsit féltem, hogy pár nappal korábban az alkohol segített a közös témák megtalálásában, és most majd szinte idegenként némán nézzük egymást, de egyáltalán nem volt kínos még elkezdeni sem a beszélgetést. Luca azonnal nagyon nyitott és intelligens lánynak tűnt, akivel tényleg élvezet volt beszélgetni, és még csak nem is a kedvenc zenéink vagy filmjeink felé ment a beszélgetés iránya, hanem csupa komoly dologra, ami az egyetem utáni élettel kapcsolatos, de a komoly témák ellenére is sokat nevettünk.
- Dani, kérhetek valamit? - szakította egyszer csak félbe a beszélgetést. Fogalmam sem volt, mire gondolhat, de azonnal egy “persze”-vel válaszoltam.
- Nagyon fázik a lábam, az öledbe tehetném?
Erre aztán végképp nem számítottam, hirtelen nem is tértem magamhoz. Neki ez valószínűleg egy semleges dolog, és fel sem merül benne, hogy bennem milyen vágyat ébreszt azzal, hogy hozzámér, sőt egyenesen az ölembe kerül a lába. Az izgalomtól valami nagyon furcsa hangon mondhattam azt, hogy oké. Egyszerre éreztem vágyat, izgalmat és idegességet. Nem akartam a jól alakuló beszélgetésünket elrontani, de tudtam, hogy nem fogok tudni olyan fesztelen maradni, mint eddig. És ha már nyílt ez az ártatlan lehetőség, gondoltam, élek vele.
- Ha szeretnéd, megmasszírozom a lábad, hogy jobban átmelegedjen - ajánlottam fel Lucának, reménykedve, hogy igent mond.
- Hm, az jól esne, köszönöm, Dani. Te tudsz masszírozni?
- Hát, nem mondanám, csak úgy tapasztalatból… - válaszoltam.
- Nem is gondoltam, hogy ilyen tapasztalt vagy a lábakat illetően - kontrázott rám Luca azonnal.
- Én... ööö… nem is. Nem úgy értem… - habogtam, de Luca közben mosolygott. Közben a kezembe vettem a bal lábát, és először csak melegítettem a két tenyerem között, és simogattam, mert tényleg érezhetően átfázott az esőben. Aztán gyengéden masszírozni kezdtem az ujjait és a talpát. Épphogy elkezdtem, a vonat erős fékezéssel megállt. A Balatont nemrég elhagytuk, Balatonalmádi óta csak ketten utaztunk a kocsiban, a fiatal társaság ott leszállt, felszálló pedig nem volt azóta sem.
Negyed óra elteltével sem történt semmi, hiába néztem körbe, nem láttam semmit. Végül megérkezett a kalauz, aki elmondta, hogy a vihar miatt állt meg a vonat, és nem is tud továbbmenni még jó ideig. Mondta, hogy küldenek buszt, de ahhoz 1 km-t kell sétálni a síneken vissza a főútig. Lucával ezt az opciót azonnal elvetettük, mert még mindig esett az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy várunk. Addig folytattuk a beszélgetést, én pedig elkezdtem masszírozni Luca lábait, ami nagyon jól esett neki, és élvezetes élmény volt nekem is.

FOLYT.KÖV!!!