Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (tízedik rész)

Miután megkaptam ezt a csodálatos verést megkérdeztem az Úrnőt: -megcsókolhatom a korbácsát és a kezeit?
-gyere és csókold meg, azzal felém nyújtotta a kezét és a korbácsot
Szenvedéllyel, áhitattal, csillogó szemekkel és főleg sok, sok hálával csókoltam meg a csodás korbácsot és a finom kezeket, melyek ekkora gyönyört okoztak nekem.
-a lábaimat nem akarod megcsókolni? Nem azokon állva igyekeztem téged jó nevelésre bírni?
-de igen Úrnőm, alig várom-feleltem

Természetesen az Úrnő csizmái ismét sárosak, mocskosak voltak, mivel kénytelen volt a komposzt sáros, szemetes levébe lépni, hogy megbüntethessen.
Lehajoltam, hogy megcsókolhassam a lábát, erre ő hátrébb lépett a még mélyebb lé irányába. Amikor arréb másztam a térdemen, még tovább ment egészen a szemétdombról lefolyt lé közepéig.
-hasra te féreg!
Nem volt mit tennem belehasaltam a büdös lébe, odakúsztam az Úrnő csizmájához és elkezdtem csókolgatni. Amikor a bal csizmáját csókoltam, hirtelen a jobb lábával belenyomta a fejemet a trutymóba és lenyomva tartotta kb. egy percig. Már fuldokoltam, mikor abbahagyta, majd el kezdett rugdosni és taposni.
-beledöngöllek a mocsokba te disznó!
Nagyokat dobbantott a lábával, hogy a sötét színű folyadék rám spricceljen.
-fordulj meg!
A hátamra feküdtem, így nemcsak elölről, hanem hátulról is tiszta sáros, szemetes lettem. Az Úrnő a farkamra lépett, azt taposta, rugdosta, de a magassarkú csizmájával többször végig is gyalogolt rajtam.
-most fordulj ismét hasra és nyald tisztára a csizmámat!
Ismét belefeküdtem a sötét lébe és igyekeztem lenyalni az Úrnőm csizmájára tapadt vastag trutymót. Miután valamennyire megtisztítottam a csizmát, az Úrnő ismét belelépett a mocsok közepére, majd felemelte a jobb csizmáját és rám ordított:
-ez neked tiszta?
Tudtam, hiába mondom, hogy most piszkolta be utólag.
-nem Úrnőm, büntessen meg amiért ilyen hitványul nyalok.

Azzal az Úrnő elkezdett korbácsolni. Most nem olyan enyhéket ütött, mint a fenekelésemkor, hanem jó erőseket és ott ahol ért. Kaptam a combomra, hátamra, lábamra. Attól féltem, hogy a fejemre is üt, ezért kezeimmel védtem azt. A csípős csapásoktól vonaglanom kellett. Szerintem Vanda pont ezt élvezte, hogy a mocsokban, sárban fetrengő szolgáját korbácsolhatja. Közben szidott is:
-nem teljesíted rendesen a parancsaimat? Félmunkát végzel? Megtanítalak a rendre ne félj! Nessze, nessze te féreg! Na most igazán hazataláltál! A mocsokban a helyed, te disznó! Megértetted? Itt fogsz lakni a szemétdomb aljában!
- köszönöm Úrnőm! Ezt érdemlem Úrnőm! -feleltem.
Még pár percig vert, majd azt mondta, hogy gyerünk az istállóba! Ő buszkén ment elől, én meg utána négykézláb. Az istállóba érve hallottam a következő parancsot:

-feküdj a hátadra te disznó!
Hamar úgy tettem.
-na te disznó eléggé büdös rabszolga vagy?
-igen Úrnőm, egy utolsó, büdös rabszolga vagyok!-válaszoltam
-de azért nem hiányzik neked még egy illat?
-nem tudom mire gondolt Úrnőm
Azzal Vanda ismét elkezdett korbácsolni.
-nem tudod te disznó? Hát annyi eszed sincs, mint egy tyúknak?
-az én illatomtól még nem bűzlessz szolga!
-így van Úrőm! Válaszoltam
-na azért! De mindjárt testeden hordhatod Úrnőd pisijének illatát! Remélem megbecsülöd hogy csodálatos testem nedveivel borítalak be!
-hálás leszek érte Úrnőm és az illatát áhítattal fogom szagolni!

Azzal levette az Úrnő a nadrágját és felém állt. Bő sugár eredt ki belőle, amivel az arcomtől a bokámig lepisilt. Elég sok ömlött rám, majd megparancsolta, hogy forduljak hasra. A hátamat, fenekemet, combomat is végig vizelte. Annyit pisilt rám, hogy nem tudom hogy fért bele ekkora mennyiség. Így a szemétdombon megszerzett bűz mellett az Úrnő pisijétől is „illatoztam.” Erős szaga volt és sötétsárga színű a vizelete. Nagyon élveztem, hogy egy ilyen gyönyörű nő vizeletében feküdhettem. Nagyon felizgultam tőle, szerencsére mivel a hasamon feküdtem az Úrnő nem láthatta ennek egyértelmű jelét. Az, hogy megkorbácsolva, mocskos rabszolgaruhában, levizelve, bilincsekkel a végtagjaimon feküdhettem egy istálló közepén, maga volt a Mennyország. Mindig is vágytam egy ilyen lehetőségre. Már csak azzal lehetett volna tetőzni a helyzetet, ha ebben az állapotomban megkorbácsolta volna a felizgult fenekemet. De nem így történt:
(folytatása következik)