Kis-Balaton szigetén történt érdekes események (3)

Gábor kicsit elgondolkozott a hallottakon, majd felkapta az előbb használt pillangószárnyas lovaglópálcát és nagyot csapva azzal mind a két popómra, rám kiáltott:
- Sorold a tabuidat, szolga! Most még megteheted, de amit most nem mondasz el, azt később már el kell viselned, meg kell tenned, ha nem soroltad most fel itt s most!
- Igenis, Uram! – feleltem azonnal, szinte harsogva s elsoroltam azokat. Csak párat.
Gábor hallgatva a felsorolást, annak végén megszólalt, kétkedve:
- Csak ennyit? Nincs több? Azaz mindent rám bízol, hogy megtehetek, ha úgy szeretném és gondolom? Ez hihetetlen! – dőlt belőle a kétkedő szózuhatag.
- Igen, Uram! Megbízom Önben s a józan ítélőképességeiben! – feleltem megerősítve.
- Rendben, akkor ne a tabuidat sorold el, hanem azokat a módszereidet, amiket régebben megtettél mással, máshol, de még itt, velünk nem! Így azokat nem tudhatom. – hangzott Gábor utasítása, miközben hanyatt fordított a hátamra, hogy lássa az arcomat is válaszom közben:
- Igenis, Uram! – kezdtem – már megtettem mással a gyertyázást: testre, farokra, golyókra, de még az anuszrózsára is, de fejre állítva még nem. Valamint hosszabb időre is kikötöttem, vagy gúzsba kötöttem embereket, néha úgy is, hogy bent hagytam őket egyedül a szobában, s egyszer egy erdőben is Zalában. Ekkor plug, dildó is volt benne. Ezen kívül kötöttem ki Y, vagy inkább X alakban embert úgy, hogy a csuklóit magasba, a lábait a földön távtartóhoz, fához kötöttem és a farkára, golyóira kötött zsineget meg hátul, a vágatán vezettem át s húztam el, hogy előre dőlve álljon. Úgy vertem el korbáccsal nem csak a popóit, de a combjait, alulról a hasát és nem kihagyva az „ékszerét és tartozékait” sem. Még egy módszer jutott eszembe, amit itt nem alkalmaztam: akkor Y állásban kötöttem fel, vagyis lógattam az egyik illetőt fentről s a másikat elé állítottam, a kettőt a derekuknál összekötve. S az állónak a másikat a gátjánál és az anuszánál kellett nyalnia-falnia; az pedig őt fejjel lefelé lógva, szopnia. 
- Értem. Más ötlet, amit esetleg még Te sem alkalmaztál, soha, sehol, de már fantáziáltál arról, vagy valahol az egészet, egy részét láttad s megtetszett? – firtatta még tovább Gábor. Kicsit elgondolkoztam, majd kelletlenül, de megszólaltam:
- Nem szeretek félkész ötletekről, fantáziákról beszélni, míg teljesen ki nem kristályosodott bennem a megvalósításuk, de ha kell, s erre utasít most Uram, akkor az egyik ilyen félig kész ötlet az, hogy subokat úgy engedjek össze, hogy az egyik kezüket csuklóiknál fogva egymáshoz kötöm rövid kötéllel s a másikba korbácsot kapnak, amivel egymást kell csapkodniuk. El fog a végére durvulni ez a játék, mert ilyen az emberi természet.  A másik pedig az, hogy úgy karóba húzni a subot, hogy a lába alól a feltámasztást fokozatosan/szakaszosan kell kivenni s így, magától süllyedjen bele a karóba, vagyis a dildóba. – válaszoltam.
Láttam Gábor elgondolkozik ezekről, de közben már megfogott s felhúzott ülésbe, majd talpra állított s kivezetett a kunyhó elé a teljes holdfénybe. Ott megállított, majd pár lépést hátrált, s gusztálva körbe járt körülöttem. Jól megnézett minden oldalról.
Végre már nem járkált tovább, hanem határozottan a kezemnél fogva odavezetett a nagy fa alá, s a lecsüngő kötelek közül válogatva, két külön kötélhez kötötte a csuklóimat a X alak felső végei szerint, majd kihozott bokabilincseket, feltette s közé széles távtartót kapcsolt karabinerekkel, így igencsak széttett, szétfeszített lábakkal kellett állnom előtte. Megnézett újra, majd megkérdezte tőlem:
- Nem túl széles a terpeszed? Nem fogsz begörcsölni? – tudakolta, de megnyugtattam, hogy szerintem nem. (Legalább is reméltem!)
Erre Gábor kihozott egy gyertyatartót, amiben félig már leégett gyertya volt s meggyújtotta. Letette mellénk a földre. Majd egy vékonyabb zsineggel átkötötte a farktövemet, szétkötötte újra a golyóimat egymástól, majd a lábaim között, a vágatomon áthúzta és meghúzta hátrafelé. Pár lépést tudtam tenni, majd már nem, akkor a zsineget odakötözte egy földbe vert oszlophoz. Ott álltam kifeszítve előtte, mint ahogyan az előbb elmondtam, felvázoltam Neki.
Most felvette a gyertyatartót a földről és a lapockáimnál kezdve, lefelé a gerincem mentén sokfelé megcsöpögtetett a derekamig. Ott megállt, majd úgy tartotta, hogy a cseppek a vájatomba essenek s célozva, de nem közelítve, az anuszrózsámra bőven csöppentett. Majd az az alatt kilógó, feszes golyóim bőrére is került belőlük. Ekkor odanyúlt, hátrahúzta a golyóim alatt a farkamat, a csupasz makkomat tartva, s ügyesen arra is cseppentett pár cseppet.  Felszisszentem, mert a sztearin kicsit meleg volt, de rám nevetve szólt: - Tűrj, szolgám, tűrj!
Majd folytatta, de már a combjaimra s lejjebb, végig a bokáimig folytatta a csöpögtetéseket.
Azt hittem itt a vége, de tévedtem. A még égő, de már kicsit pislákoló gyertyát most alám tette, s lassan vezette alattam, kellő távolságot tartva a bőrömtől, így éreztem ugyan a gyertya lángja melegét, de nem égetett meg sehol. Már nagyon pislogott a gyertya, mikor a farkamhoz ért s oda is tartotta. Ekkor a gyertya lángja nagyobbat lobbant, amikor kialudt, én pedig felszisszentem, mert a hosszabb láng kicsit megpörkölte a csupasz makkom alját/tövét .
Azonnal odanyúlt, markába szorította a megpörkölt makkomat s fogta, majd a másik tenyerébe köpött s most azt szorította oda. Megkönnyebbültem ezt érezve. Hűtött.
Gábor egy ideig még tartotta, majd elengedte s egy bevizezett alsóval tért gyorsan vissza a kunyhóból, s azzal hűtött tovább, ott. Mikor már elégnek gondolta, alaposan meg is nézegette egy zseblámpa fényénél.
Odébb lépve, körbejárva, a körme hegyével itt-ott megkapargatta a gyertyacseppeket, hogy eléggé megszáradtak-e már. Mivel elégedett volt a vizsgálat eredményével, vett egy rövidebb, bőr korbácsot s azzal kezdte leverni rólam a gyertyacseppeket. Ez nem ment sziszegés nélkül, mert néhol a szőr, a beleragadt szőr is jönni akart. Volt, ahol tudott is. Sikerült a nagyját leverni a korbáccsal rólam, a testemről, majd egy fa paskolót hozott s annak élével verte le a maradékot. S ami még ekkor sem akart lejönni, azt kézzel húzta le. Különösen az ánusz körül és belülről, a farkam, golyóim bőréről.
Mikor ezzel végzett elment s visszajőve hozta a fertőtlenítőt s azzal végig lekezelte a bőrömet. Ez hűtött s igen jól esett.
Még nem oldozott fel, hanem hátrébb leült s onnan nézett. Szinte méregetett.
Pihentünk mindketten.
Én kíváncsian vártam, mi lesz a következő húzása.
Nem találtam el.
Ugyanis nem sokára felállt, bement a kunyhóba s ott elemlámpa fényénél keresett valamit, de nem találhatta meg, mert kijőve körbejárta a kunyhó környékét, benézett a fák közé is, míg végre megtalálhatta, amit keresett.
Visszatért hozzám s élvezettel végig simogatott mindenhol a testemen a kezeivel.
- Élvezed? – kérdezte meg.
- Nem tudom, mit kellene élveznem? Tudja Uram, nem vagyok csiklandós. – válaszoltam.
- Igen, tudom, de ezt fogod még élvezni. – jegyezte meg, de volt a hangjában valami burkolt fenyegetés.
Hallgattunk megint egy sort.
Gábor újra visszaült s láttam, vár – türelmesen - valamire.
Hamarosan megtudtam mire.
(folyt. köv.)