Szerencsés véletlen 2.

Még a telefonom  ébresztése előtt, kipihentem ébredtem  párom mellett.
A tegnapi események okozhatták a még régen tapasztalt erotikus álmaimat, és most is hogy a felvételekre gondoltam azonnal az ágyékomban éreztem a kellemes érzést.
Az oldalán, nekem háttal fekvő feleségem még halkan szuszogva aludt.
Gondoltam meglepem álmában, valami olyannal, amelyet nem gyakran szoktunk csinálni.
Igaz, ez nem rajtam múlott, de gondoltam most  talán legyőzhetem  ellenállását, és a paplan alatt óvatosan feljebb húztam hálóingét, így szabaddá téve altestét.
Síkosítóra nem lesz szükség, állapítottam meg amikkor kezemmel fenékdombjai közé irányítottam merev farkamat, mert az izgalmas álmok megtették hatásukat.
Apró mozdulatokkal nagyon finoman kezdtem döfködni popsiját, záróizmai még feszesen ellenálltak, ő viszont már mocorogni kezdett.
Halkan sóhajtozva ébredezett.
Ez jó, ne hagyd abba, mondta halk, álomittas hangon, csak az irányt tévesztetted el már megint.
Kissé lelombozott kijelentése, de most figyelmen kívül hagyva kérését, már egy határozottabb mozdulattal, legyőzve záróizmai ellenállását a makkom fenekébe nyomtam.
Párom teste görcsösen összerándult, és próbált elhúzódni tőlem.
Tudod hogy nem szeretném, kommentálta most már teljesen ébren, mozdulatát.
De én igen, nagyon, és neked sem lesz rossz, figyeld meg -  válaszoltam, szorosan magamhoz ölelve, miközben apró, gyengéd mozdulatokkal egyre beljebb kerültem a popsijába.
Nekem ez nem jó, kérlek hagyd abba, kérte, vagy inkább már követelte kissé indulatosan.
Rendben, nem mozgok tovább, csak had maradjak benned egy kicsit.
Nagyon szeretnék a fenekedbe élvezni, kérleltem.
De nekem ez nem jó, kérlek húzd ki.
A szokásos magyarázkodásával nem volt kedvem vitába szállni, hiszen már annyiszor próbáltam hiába.
Minden új, más dologtól elzárkózott, nem hogy megpróbálni, de még beszélni sem nagyon volt hajlandó azokról.
Már megint előre eldöntötted, hogy ez neked nem lesz jó, tromfoltam és az izgalomtól lüktető farkamat kihúztam popsijából.
De ha megmosod, akkor még bekaphatom, vagy akár a puncimba is megmártózhatsz, próbált békülékenyebb hangot megütni.
Teljesen lelombozódva  indultam a fürdőszobába, beálltam a forró zuhany alá, és biztos voltam, hogy ebből ma reggel már nem lesz szex.
A korábban érzett  felfokozott izgalom, izgatottság nyom nélkül eltűnt belőlem, nem vágytam a páromhoz való közeledésre.
Őt sem érte váratlanul,  hogy miért  nem bújtam vissza mellé, és   ezért nem is tette szóvá, gondoltam.
A szokásos reggeli előkészületek utáni búcsúpuszit követően, mintha mi sem történt volna indultunk dolgunkra.

Vezetési közben volt időm gondolkodni a pendrive sorsán, de a végső megoldás még nem alakult ki bennem.
A szobámba érve elsőként újra végignéztem az izgalmas jeleneteket.
Máskor is láttam már hasonló témájú képeket, felvételeket, de a tudat, hogy a szerepló egy ismerősöm, aki a valódi énjét adja, nem valamilyen  megrendezett profi dolog, eddig soha nem érzett módon hozott izgalomba újra.
Valószínű hogy a titokzatossága, a tudat, hogy ő nem a nemi , hanem a hétköznapi életében  játszik szerepet,  tette még izgatóbbá és vonzóbbá számomra az amúgy átlagos megjelenését.

A reggeli, újabb otthoni kudarc, és az Ivett látványa közötti kontraszt hozta ki belőlem a furcsa gondolatot.
Miért ne próbálhatnák közeledni felé?
Hiszen már régóta vágytam egy ilyen kapcsolatra.
A filmek, történetek, illetve az alkalmi profi dominás szeánszok nem tudták kielégíteni csak időlegesen vágyaimat.
Igaz, van egy alapszabály, hogy házi nyúlva nem lövünk, de ez most nem számít, gondoltam, hiszen itt nem a szex az elsődleges szempont, hanem a bdsm játék.
Lehet hogy nem is lesz az egészből semmi, mert nem jövök be neki, de legalább megpróbáltam, és szinte azonnal megtettem az első lépést.

Beléptem a titkos fiókomba és onnan elküldtem a céges mail címére  a  pendrive-on található munkaanyagait.

-- Szia, "talán erre szükséged lesz" megjegyzéssel, és egy "nagy  I"  aláírással.

Aztán vártam a hatást.
Lehet, hogy most keresi a pendrive-jét, vagy még be sem jött az irodába, vagy már értekezletet tart....
De nem, mert pár pillanat múlva már itt is volt  a válasz.
Nem arról a mail címről amire küldtem, hanem  az ő privát címéről.
---Kedves I,
 Köszönöm hogy elküldted ezeket  a számomra fontos anyagokat.
Az adathordózónak jobban örültem volna.
Y aláírással jött a reakciója egy szomorú emoji kíséretében.

Nem tudom, hogy erre a  válaszra számítottam-e de meglepett a tárgyszerűsége és hogy ilyen hideg fejjel kezelte a dolgot.
Azonnal válaszoltam is, de már a hangout alkalmazásban,  így gyorsabb, gondoltam.
--Igen, az is nálam van, de nem tudtam hogy ki lehet a tulajdonosa.
Csak a munkaanyag volt aláírva, innen tudtam meg hogy kit is keressek.
---Akkor a magán fájlt meg sem nyitottad?
-- Úgy sem hinnéd el ha azt mondanám, hogy nem. Izgalmas dolgok vannak rajta.
-- Igazad van. Mi a célod vele?
--Vissza szeretném adni neked a pendrive-ot csak azokból a jelenetekből nem tudtam megállapítani hogy kit is láthatok, kinek is jár vissza,mert nem szerettem volna ha illetéktelen kezekbe kerül esetleg. De már kigyönyörködtem magam bennük.
--Akkor visszaadod?
-- Igen.
--Csak úgy, vagy valamit kérsz,elvársz érte?
--Nem szeretnék visszaélni a helyzettel. Én tudom hogy te ki vagy. viszont te nem tudod, hogy ki is vagyok
-- Igen, ez így igaz.
-- Egy kollégád vagyok, annyit elárulok.
--Igen, erre már rájöttem.
-- Ha nem szeretnéd megtudni, hogy ki is vagyok,  akkor berakom egy borítékba és eljuttatom hozzád, és kettőnk között marad az egész......
Semmi válasz.....
-- Viszont ha nem zavar, akkor inkább szeretném személyesen átadni egy irodán kívüli, nyugodt helyen.....
Még mindig semmi válasz.
Aztán láttam hogy írni kezd
-- Bocs, csak jöttek hozzám. Kíváncsivá tettél, akkor a második verziót, a személyes átadást választom.
Csak remélni mertem hogy ezt a választ fogom kapni.
-- Rendben akkor mikor alkalmas neked?
-- Szerintem nem vagyok abban a helyzetben hogy én diktáljam a játékszabályokat. válaszolta két  kacsintós emoji kíséretében. Ott és akkor amikor neked Uram alkalmas.
--Meglepett az Uram" kifejezés, és hogy  magázódásra váltott. Mint amikor egy sub kommunikál a dom-jával, gondoltam, csak nem tudtam hogy ez véletlen, vagy szándékos volt.
--Akkor legyünk mielőbb túl rajta. Ma este 7 órakor, a pontos helyet hamarosan küldöm.
-- Rendben, köszönöm, akkor este 7-kor ott leszek ahol kell hogy legyek.

Ezzel vége is szakad a csetelésünknek. Rajtam volt a sor, hogy egy megfelelő helyet keressek, de közben azért járt az agyam is.
Érdekes, hogy egyáltalán nem firtatta, hogy ki is vagyok?
Az is furcsa volt, hogy magázódásra váltott, mint ha felhívás lenne a játékra?
Pár  pillanatnyi, a  munkahelyi kapcsolat helyességén hezitáló vívódást követően most már izgatottan, és minden fenntartás nélkül próbáltam átgondolni  a találkozónkat.
Győzött a vágy, az ismeretlen irány.
Egy közeli bevásárló központra  esett a választásom, ahol a számtalan üzlet mellett több kávézó, étterem is volt.
Igaz hogy abban az időben az egész ház  a legforgalmasabb, ezért telefonon foglaltam egy asztalt az egyik közismert kávázóban.
Talán valami ajándékkal is meglephetném, gondoltam, és mert hogy a munkára egyáltalán nem tudtam gondolni kimentem a városba, és meg sem álltam az egyik, általam jól ismert, színvonalas sex-shop-ig.
Hosszas keresgélés után választottam ki a legmegfelelőbbnek tartott meglepetés ajándékot, és soha nem lehet tudni alapon pár ízesített óvszert is vásároltam. De még mindig nagyon messze volt a találkozásunk időpontja.
Visszamentem az irodába, és a parkoló szintről, lifttel indultam fel a 8. emeleti iroda szintemre.
Teljesen gondolataimba merülve, továbbra is csak az esti találkozóra tudtam gondolni, így fel sem tűnt először  hogy a második emeleten hozzám csatlakozó, rám köszönő kisebb csoport egyik tagja Ivett volt.
A szokásos határozott stílusában magyarázott valamilyen anyagról és határidőkről  kollégáinak.
Úgy éreztem hogy belevörösödtem nem várt találkozóba, de ő figyelmet sem fordítva rám beszélt teljesen természetes módon tovább.
Óvatos pillantásokkal vizsgálgattam nem csak az arcát, tekintetét, hátha az elárul valamit, hanem az egész nőt.
De semmi, végül is nagyon sokan viselünk álarcot, miért gondoltam hogy bármii is látnom kellene rajta a furcsa kapcsolatba kerülésünkről.
Most már azonban teljesen más szemmel néztem őt mint korábban.
Egy vonzó, sejtelmes, izgalmas nőt, asszonyt láttam magam előtt, akihez hamarosan talán sokkal közelebb kerülök majd mint azt a liftben állók bármelyike is gondolná.
Ezzel az izgatóan izgalmas gondolattal a fejemben léptem ki az iroda szintemre és sétáltam vissza a szobámba, hogy valahogy valamivel minél gyorsabban eltöltsem a találkozásunkig még hátralévő időt....
 









-