Péntek 13

.... Ült az íróasztalánál, vadul dolgozott. Csak most vette észre, hogy rá esteledett... Basszus péntek van gondolta és rajta kívül talán már mindenki hazament...
Mindig is szorgalmas volt és csendes. Azt érezte ezt ki is használják eléggé, de lám most is tette a dolgát...Sosem szólt, hogy szerinte többet érdemelne.
Csend volt, szinte lehetett hallani a neonok zümmögését. Hirtelen az álmos, esti csendbe belehasított a telefon... Ki franc lehet ilyenkor, gondolta?
-igen, tessék...
-Andrea vagyok. Szólt bele a kellemesen búgó ötven körüli főnökasszonyának a hangja.
-jó hogy itt találom még, át tudna jönni egy tíz perc múlva?
-természetesen. Mondta készségesen, mint mindig.
-köszönöm!
Eltűnődött... Vajon mit akarhat. Tuti megint valami über szopócső melót fog adni... Tuti, túl kedves volt a hangja. Igazából tisztelte a főnök asszonyát. Karizmatikus, szigorú, de egész igazságos vezetőnek tartotta, de kissé azért tartott tőle.
Ránézett az órára, felkászálódott az asztala mögül és elindult. Végig baktatott a patinás épület folyosóján, visszhangzottak a léptei az üres épületben.
Odaért, halkan kopogott.
-jöjjön be! Hangzott bentről.
Belépett.
-üdvözlöm Andrea, hivatott.
-igen, a "Valkür" projrektról szeretnék kérdezni.
Mit akarhat, gondolta? Hisz minden pénteken írok beszámolót erről.... Ráadásul már a cél egyenesben vagyunk vele, már csak az utolsó simítások vannak hátra és megint egy zsák pénzt lapátol a főnökei zsebébe...
-parancsoljon..
Beszélgettek csupa olyan dologról, amiket csak időpazarlásnak érzett.. Mi a fenére készülhet?
Nézte a főnök asszonyát, igen jól nézki, pedig már 50 felett van. Most is egy nagyon ízléses, szolíd, de mégis valahogy szexi szürke kosztüm volt rajta. Felül az utolsó gomb kigombolva, így sejteni engedve a ruha alatt nyugvó méretes kebleket...
Igazán formás lábak pihentek előtte egymáson keresztbe... Talán túl sokáig időzött rajtuk a szeme...
-nagyon elgondolkodott.. Törte meg a gondolat kavalkádot Andrea hangja.
-ó, elnézést asszonyom! Kicsit elmerengtem...
-a combjaimon? Búgott a bársonyos hang...
Zavarba jött... Érezte, hogy pirul..
-ne izguljon. Mondta cinkosan nevetve Andrea. És a lábait levette egymásról és kissé szétnyitotta. A szoknyája feljebb csúszott ettől, látni engedve combfixe csipkés sávját...
Uh, gondolta és érezte ahogy a farka kezd megtelni vérrel... A nő szemmel láthatóan jól mulatott zavarnán.
Felemelte lábát, kibújt a körömcipőjéből és lábfejét végighúzta a combján. Teljesen kész volt. Érezte, hogy zavarában mind a fülei égnek, de egyúttal a farka is kő keménnyé mered...
-mit csinálna most legszívesebben? Búgta sejtelmesen a női hang...
-hát... Szóval nem is tudom... Nem biztos, hogy ez helyes...
Válaszolta..
-ugyan már!!! Csattant keményen Andrea hangja....
-ha nem tudod, akkor én megmondom, hisz a főnököd vagyok....
-Meg fogsz baszni, keményen, határozottan és ne merészelj finomkodni! Azt akarom érezni, hogy magad alá rendelsz... Én mindig, mindenhol irányítok és most más kell! Adta ki az utasítást a nő...
-rendben! Gondolta magában, legalább egy kis elégtétel a sok évi szolgálatért.
Felállt odalépett a még mindig ülő nő elé, elővette a farkát, belemarkolt a gondosan elkészített hajba és ráhúzta a meredező farkára a nő fejét.... Betolta a szájába... Csak tolta és érezte ahogy lüktető farka tövig eltűnik főnökasszonya szájában... Csípője vad iramot diktált, egyre keményebben markolva a haját baszta a száját... Hallotta a fuldoklás hangjait és látta a nő szeméből ki csorduló könnyeket. Elégtételt érzett. És örömöt... Hirtelen abbahagyta a szopatás, kihúzta a nyáltól fénylő farkát a nő szájából. És önkéntelenül megpofozta...
-meg foglak baszni te ribanc! Mondta...
Majd felrántotta a nőt a székéből és határozott mozdulattal az óriási mahagóni dolgozó asztalra döntötte... Fogta a haját, mintha az életéért kapaszkodnak és rányomta a nő fejét a fényes lakkozott asztallapra.... Felrántotta a szoknyáját... Kivillant a kicsinek nem mondható, de mégis iszonyatosan izgató fenék.... Letépte a fekete csipke francia bugyit, terpeszbe rúgta a tehetetlen nő lábát, beleköpött a tenyerébe és az előtte tátongó fenékbe tolta az ujját.... A nő felszisszent a mozdulattól...
-kussolj ribanc! Mondta utasítva és mámor öntötte el. Végre érezte valakinek magát...
Vadul ujjazni kezdte a nő ánuszát, ami iszonyatos tágulásba kezdett... Elnyelte előbb két, majd három, majd minden ujját... Már az egész kézfejével baszta a nő seggét...

-élvezed!?
-csináld, ne hagyd abba... Kérlelte a nő zihálva....
Ütötte a rengő fenékdombokat és öklözve elégítette ki....
A nő hangosan felnyögött...
Kihúzta a kezét, megfordította a nőt és a szájába adta ujjait.
-tisztítsd meg! Adta ki az utasítást. És a nő készségesen eleget tett neki..
Felfektette az asztalra, a combjait határozottan felhajtotta.
-fogd össze őket a kezeddel! A nő engedelmeskedett. Levette nyakkendőjét és a combokat átölelő kezeket határozottan megkötötte. Előtte feküdt a főnökasszonya kiszolgáltatva... Meredező farkát minden finomkodás nélkül a nő akkorra már teljesen nedves pinájába nyomta tövig. Andrea felsikoltott... Ettől vad iramban kezdett és kíméletlenül baszta... Közben a védtelen arcát ütötte és igazi kéj járta át.... Nem tartott sokáig az aktus, de mindketten érezték a kéjt... Kihúzta a puncitól nedvesen csillogó farkát és a nő arca fölé térdelt.... Pár határozott húzás még és látta ahogy farka összes tartalma a ő arcára, hajrá kerül....
Ziháltak, nézték egymást szótlanul. Eloldozta a nőt...
-menjen szedje rendbe magát és menjen haza. Mondta Andrea immár visszatérő magabiztossággal.
-nagyon jól teljesített, mint mindig. Megérdemli a pihenést.
A férfi boldogan ment hazafelé. Micsoda péntek, gondolta... Ez még akár jól is elsülhet. Elégedett volt.
Jó a főnökkel jóban lenni, morfondírozott.
A hétvége gyorsan elrepült. Várta a hétfőt.
Bement reggel korán dolgozni. Egy borítékot talált az asztalán. Izgatottan kibontotta.
Pár sor volt csupán. Igazán remekül teljesített, köszönöm a munkáját! De, nincs Önre szüksége a cégnek a továbbiakban.
Viszlát!