Házibuli után 2. rész

Benéztem, ugyanabban a pozícióban aludtak, mint mikor először megláttam őket. Elindultam befelé, mire a lány suttogva megszólalt: Szia! Ez a te szobád, ugye? Egy pillanatra lefagytam. Igen, de semmi gond, aludjatok nyugodtan – mondtam, és teljes természetességgel megsimogattam a lábfejét, miközben kihúztam a fiókot újabb óvszer után kutatva. Legfeljebb még egyszer kiélem magam a nappaliban alvó lány lábain. Ezt nagyon szeretem – mondta, miközben a kezem ott hagytam a lábfején. Hoppá!!! Akkor folytatom, ha nem bánod – vágtam rá, pedig egyáltalán nem számítottam ilyen reakcióra. Ó, dehogy bánom – válaszolta. – És a pasid sem bánja? – Ő nem a pasim. Hát jó, nem forszíroztam tovább a dolgot. Leültem az ágy mellé és elkezdtem simogatni a finom puha lábacskát. Masszíroztam a lábujjait, a talpa párnácskáit és a sarkát. Neki is pici volt a lábfeje, olyan 36-os körüli. Majd közelebb hajoltam és megpusziltam sorban a lábujjait. Nagyon jól csinálod – suttogta, miközben egyre mélyebb levegőket vett. Van benne gyakorlatom – válaszoltam. Te is ilyen lábimádó vagy? – kérdezte. Miért, még ki? – A volt barátom – válaszolta. – Gondolom, te rúgtad ki őt. – Miből gondolod? – Ilyen lábacskákat nem hagy csak úgy ott egy lábimádó. – Hát, pedig ő itt hagyta. Mindegy, már vége. – Hát én iszonyúan rá tudok izgulni az ilyen szép lábakra, főleg, ha harisnyában vannak. – Felizgultál? – Már amikor megláttam a lábacskáidat kikandikálni a takaró alól. – Még jó, hogy kiraktam. Jó bizony – mondtam, és közben már szopogattam és nyaltam a lábujjait és a talpát. Ideadod a másik lábadat is? – kérdeztem. De figyelmeztetlek, ellenállhatatlan vágyat fogok érezni, hogy közé rakjam. Mármint meg akarsz dugni? – kérdezte. – Nem, csak a lábfejed közé szeretném betenni. – Hát, ha a másik lábamat is ilyen jól fogod kényeztetni, akkor lehet, hogy megengedem. – És mi lesz, ha ő felébred? – kérdeztem a mellette fekvő srácra gondolva. – Nem fog. Olyan részeg, hogy beájult. Hát jó. A másik lábát is nyaltam-faltam, masszíroztam, egyre türelmetlenebbül. Majd feltérdeltem. Közé rakhatom? – kérdeztem vágyakozva. Szolgáld ki magad – jött a válasz. Jó, de előbb becsukom az ajtót. Felálltam, becsuktam az ajtót. Visszamentem, közben felraktam az óvszert. A térdemmel megtámaszkodtam az ágy szélén. Felemeltem a lábait és közé raktam a farkam, ami ekkor már szét akart robbanni. Miközben masszíroztam, észrevettem, hogy a talppárnája a lábujjai alatt a legérzékenyebb része. Igyekeztem ahhoz dörzsölni a farkam. – Úúú, ez izgató! – lihegte. Szuper! – mondtam – mert nekem is. El fogok élvezni! – mondta. Közben mindkét kezemmel fogtam a két lábfejét és az ujjaimmal nyomtam a talpait. Berakta a kezét a lábai közé és elkezdte simogatni magát és mozgatni a csípőjét. Ekkor már végképp nem tudtam visszatartani. Ő lihegett, sóhajtott, nyögött. Próbáltam minden mozdulatot úgy folytatni, mintha nem élveztem volna még el. Egyre jobban szorítottam a lábacskáit, mire ő is elment. Fájt mindenem. Begörcsölt a vádlim, a combom, a farizmom és még a kezeim is remegtek. – Hihetetlenül jó volt. Eszméletlenül izgatóak a lábaid! Nem gondoltam volna, hogy így felizgatsz – válaszolta. – A farkammal? – Többek között. – Én meg azt nem gondoltam, hogy te is elmész ettől. Abban biztos voltam, hogy én igen. – És mi lett volna, ha nem ébredek fel arra, hogy bejössz? – Akkor úgy élveztem volna rá a tappancsaidra. – Tényleg??? – Simán. Reggel én keltem először, majd az a lány, aki a nappaliban aludt. Bemutatkoztunk. Emesének hívják, Ádám csoporttársa. Kérdeztem, nem kér-e papucsot. Mondta, hogy nem, mert jó meleg a padlófűtés. Világosban is szemügyre vettem, így is tetszettek a lábacskái. Felébredtek a többiek is. A másik lányt Zsanettnek hívják. Úgy tettünk, mintha akkor látnánk egymást először. Neki is alaposan megnéztem a lábait napfénynél. Tényleg gyönyörűek. Észre is vette, hogy bámulom. Elmosolyodott. Kijött Ádám is, és az a lány, akivel ő aludt. Ő is szoknyában és harisnyában volt. Az ő lábai is eszméletlenül izgatóak voltak. Miután elmentek, azon fantáziáltam a zuhany alatt, hogy Ádám nőjének a lábait is de jó lenne valahogy elkapni egy körre. Hogy milyen telhetetlen tud lenni az ember…