Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (kilencedik rész)

Ebben a részben egy olyan jelenetet írok le, amikor nagyon sokáig korbácsolt az Úrnőm. Sokan azt hihetik, hogy ez már túlzás, de az a helyzet, hogy a rabszolganadrágom megfoltozása után több helyen is két rétegű lett a gatyám. Az a korbács pedig, amivel kaptam egykönnyebb szerkezetű, nagyon hajlékony, vékony végű volt, tehát inkább csípett, mint zúzott. Szóval ilyen formában érthető lesz, hogyan bírhattam ki ekkora verést. Akkor ime a folytatás:

-van egy ötletem: látod a sáros lábnyomokat amivel bepiszkítottam a szobákat?

Valóban, ahogy Vanda Úrnő visszatért az istállótól minden egyes lábnyoma meglátszott, mivel sárdarabok, szalmatöredékek estek le a csizmájáról.

-látom Úrnőm.

-na ezeket a nyomokat el kell tünteted a száddal. Edd meg, nyald fel a piszkot. Én közben végig korbácsollak, hogy számodra is élvezetes legyen. Minden egyes piszokdarabot meg kell enned egészen az istállóig! Persze térden csúszva közlekedsz, hogyan is másképp? Amint eltünteted a nyomokat abbahagyom a verésedet. Minél hamarabb végzel, annál kevesebbet kapsz. Ám, ha találok egy piszokdarabot is utólag, csórén kiköttetlek egy oszlophoz és addig verlek ezzel a korbáccsal, ameddig "el nem ájulsz" és az egész tested tiszta seb nem lesz. Megértetted?!

-igenis Úrnőm!

Kissé elborzadtam a feladattól, mert tudtam, hogy kemény lesz. De nem volt mit tenni, odamentem az első lábnyomhoz és kezdtem megenni a lehullott piszkot, sarat. Eközben Vanda Úrnő a hajlékony bőrkorbáccsal jó nagyokat húzott a kidüllesztett fenekemre, esetleg a meggörnyedt hátamra. Miután megedtem az első nyom maradványait, alaposan felnyaltam az utolsó porszemet is és csak utána kúsztam a következő piszokhoz. Nem szerettem volna, hogy ezzel a korbáccsal véresre és ájulásig verjen a Dominám. Nagyon gyorsan nyaltam fel és ettem meg a földre hullt piszkokat. Még én sem gondoltam volna, hogy az erős csípős ütések ennyire munkára tudnak sarkallni. Egyik nyomot tüntettem el a másik után, miközben próbáltam munkaképes maradni a korbácsolás okozta fájdalom mellett. Az volt a helyzet, hogy minden ütés megcsíkozta a bőrömet még a rabszolganadrágon, felsőn keresztül is, melynek égő nyomát jól lehetett érezni. Egyszer az egyik ütés egy régebbi sebet talált el, úgyhogy felordítottam a fájdalomtól és a nagy rándulástól az oldalamra estem. A számból kiesett a benne levő sár, mivel még nem tudtam lenyelni, így még egy piszokhalommal több lett. Vanda Úrnő nagyon felmérgelődött:

-mit csinálsz te szerencsétlen? Nyald a padlót, ne fetrengj rajta!

Azzal teljes erőből elkezdett egymás után hatalmas csapásokat rámsózni, ütött ahol csak ért. A nagy és erős fájdalomtól csak vonaglani tudtam, de feltérdelni nem. Szerintem ezt élvezte Vanda Úrnő, mert egy cseppet sem lankadt az ereje, záporozta rám az ütéseket. Megértettem, hogy addig ver ilyen erősen, ameddig fel nem térdelek és meg nem eszem a számból kiesett sárdarabokat. Hatalmas önuralomra volt szükségem, hogy a sűrű korbácsütések közepette feltérdeljek és folytassam a munkát. Miután feltakarítottam az általam okozott piszkot az Úrnő megkérdezte:

-szolga, hibáztál?

-igen Úrnőm! –hebegtem remegve

-és mi jár annak aki hibázik?

-büntetés Úrnőm!

-pontosan! Szerinted nagy hibát követtél el?

-igen Úrnőm!

-helyes! Akkor ezért plusz verés jár, ugye tudod?

-igen Úrnőm!

-na akkor húzd csak le a retkes gatyádat és feküdj szépen fel ennek a kanapénak a karfájára! De legyen ám redesen kidüllesztve az a lusta rohadt segged! Megmutatom én neked ne félj, hogyan kell dolgozni!

A megbilincselt kezeimmel nehezen tudtam lehúzni a nadrágomat, de igyekeztem, majd felfeküdtem a kijelölt kanapéra.

-mit gondolsz hány ütést érdemelsz az előbbi boldogtalanságodért?

-legalább huszönötöt Úrnőm!

-meg is érdemelnél annyit, de holnapra is kell maradjon belőled valami, ezért csak 12 ütést mérek ki rád. Igaz, hogy mindegyik fel fogja sérteni a seggedet, de te voltál boldogtalan, így viselned is kell a következményeket!

Tudtam, hogy csóré seggen kegyetlen lesz ez a korbács, ezért felkészültem a nagy fájdalomra. Mégis az első ütés olyan irtózatós erővel csapott le, hogy fel kellett ordítanom, mivel éppen ekkora fájdalomra mégsem számítottam.
A második ütés is rettenetes volt. A harmadikál már sikítottam és a negyediknél is. Ám az ötödik ütésnél átkattantam. Annyira fájdalmasak és erősek voltak ezek az ütések, hogy már leállt az agyam működése és alig éreztem valamit. Azaz minden csapás pont annyira fájt, mint eddig, csak valahogy elfogadtam, vagy belenyugodtam. Sőt néhány következő ütés után már élveztem is az erős csapásokat. Élveztem, hogy egy gyönyörű, fiatal Domina rojtosra veri a seggemet. Azt éreztem, hogy ez a bánásmód nekem való, ezt érdemlem igazából, hogy rettenetes erővel csapjon a seggembe egy korbács. A 12 ütés után a mennyben voltam. Megerősödtem, visszatértem az alázatos rabszolga szerepembe és alig vártam, hogy tovább nyaljam az Úrnőm lábainak nyomát.

Felhúztam a szakadt, foltos gatyámat, az Úrnő becsatolta a nadrágszíjamat, feszesre húzta rajta a nadrágot, hogy a korbács továbbra is jól érvényesüljön, én pedig boldogan kúsztam a következő sárkupachoz, várva, hogy csattanjon a drága korbács a fenekemen. Természetesen Vanda Úrnő folytatta a nevelésem, de ezek az ütések összehasonlítatlanul gyengébbek voltak, mint az előző 12 durva ütés. Igazából már élveztem a szituációt. Konkrétan boldoggá tett, hogy Vanda Úrnő lábának nyomát nyalhatom és örvendtem, hogy egy ilyen észbontóan szép Domina velem foglalkozik. Persze azért jó erőseket kaptam így is, a korbács rendesen csattogott a testemen. Szép lassan felpucoltam az összes nyomot a szobákból, egészen a lépcsőházig. Eddig fa padlót nyaltam, most pedig hideg kövekről kellett eltakarítanom a nyomokat. Ez a nyelvemnek már nagyon érdes volt.

Láttam, hogy a hosszú lépcsőházban minden egyes fokon sárdarabok vannak. Minél lennebb néztem annál több sarat láttam. Ez logikus is volt, hiszen amint az épületbe bejött azÚrnő, eleinte a nagyobb sárdarabok estek le a csizmájáról. Hát ezt „feltakarítani” nem lesz kis munka -gondoltam. Vanda Úrnő megengedte, hogy két lépcsőfokkal lennebb térdelve a felső fokokról egyem meg a piszokdarabokat. A lépcsőházban is ugyanaz maradt a program: ameddig én hátrakötött kézzel térdelve próbáltam minél gyorsabban eltüntetni a nyomokat, addig stabil ritmusban kaptam a korbácsütéseket. Időnként, a hecc kedvéért Vanda direkt nagyokat húzott a kidüllesztett fenekemre, de már voltam annyira tapasztalt, hogy a nagy fájdalom ellenére nem dőltem fel és ki sem ejtettem a számból a sarat. Mint már mondtam a nagy fenekelés után továbbra is egy fokozott izgalmi állapotba maradtam és lényegében jól esett ez a kegyetlen bánásmód. Valahogy kezdtem megszokni, hogy a fenekem és a hátam folyamatos verésben van. Ami viszont nem tetszett, az a hideg kőlépcső. A sáron kívül poros is volt és ezek a pordarabkák ráragadtak a nyelvemre, bekerültek a fogaim közé ahol irritáló módon ropogtak. Szép lassan leértünk a lépcsőház aljára és kiértünk az udvarra. Innen térkövezet vezetett hátra az istállókhoz. Na ezeknek a térköveknek még érdesebb volt a felülete, mint a lépcsőfokoknak. A nyelvemmel nagyon nehéz volt minden pordarabot, piszkot feltakarítanom. Az Úrnő lábairól lehullott sárdarabok mellett azért egyéb piszkok is voltak ott. Mivel nem tudtam mit tegyek, azokat is felnyaltam.

-csak a lábnyomaimra koncentrálj! –utasított az Úrnő

Ez a parancs jól esett, mert nem tudom meddig tartott volna ameddig a nyelvemmel egészen az udvar végéig minden darab piszkot eltakarítottam volna. Bár lassan haladtunk a kövezet megtisztításával, de azért egyre közelebb kerültünk az istállókhoz. Közben az Úrnő magához rendelte Dávidot és a fülébe súgott valamit, aki gyorsan visszament a kastélyba. Mire az istállólhoz értünk Dávid is visszatért egy nagy kézi bőrtáskával, amit átadott az Úrnőnek. Amint az istálló előtt felszedtem az utolsó sárdarabot is feltérdeltem ezzel jelezve, hogy befejetem a tisztítást. Hirtelen akkora pofont kaptam, hogy feldőltem

-mit csinálsz?

-befejeztem a takarítást Úrnőm-válaszoltam

Megint kaptam egy nagy pofot.

-szerinted az istálló bejáratánál léptem sárba?

-nem Úrnőm-válaszoltam.

Logikus volt amit mondott és hamar észre is vettem, hogy a sárdarabok nem a bejárattól indulnak, hanem oldalt hátravezetnek egy ösvényen az épületek mögé. Nem kellett kétszer mondani, gyorsan nekifogtam feltakarítani a sarat az ösvényről is. Amint nyaltam a földet tudatosítottam, hogy milyen más ízze van mint a térkőnek. Elég gyorsan haladtunk, hiszen már rutinos voltam a piszkok eltüntetésében.

Az istállók mögött egy nagy kupac állt. Ide hordták össze az istálló szemetét, szalmáját, és itt volt a komposzt is. Szintén ide öntötték ki az ételmaradékokat, vagy a megromlott ételeket. Ez az egész dolog egy rakást képezett, ami eléggé büdös volt és a legyek is szállták. A kupac alján sár volt, mivel ez a sokminden a tegnapi esőzéstől levet eresztett. Na ide vezettek Vanda Úrnő nyomai. Szóval itt sározta össze a csizmáit!

-na most van vége! –mondta az Úrnő és még három nagy ütést húzott rám, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját.

-köszönöm szépen Úrnőm, hogy lábának nyomait nyalhattam! –mondtam

Az Úrnő kioldotta a hátrabilincselt kezem karabinerét, de persze a bilincseket nem vette le. Legalább használhattam a kezeimet.

-azt láttam, hogy sokszor lassú voltál és nem elég odaadóan nyaltad fel a lábaim nyomát. Több odaadással kell imádnod az Úrnődet te mihaszna szolga! Úgyhogy ezért bizony ismét büntetés jár!

-elnézést kérek Úrnőm, hogy lusta és közömbös voltam, ezért kérem szépen büntessen meg alaposan válaszoltam. Persze tisztában voltam azzal, hogy egy szó sem igaz az egészből, de hát egy rabszolga ne harcoljon az igazáért, mert az teljességgel felesleges.

-szerinted egy olyan mocskos rabszolgának mint amilyen te vagy, hol a helye? –kérdezte az Úrnő

Nem kellett sokat gondolkodnom:

-a szemétben Úrnőm! –válaszoltam

-úgy van, akkor feküdj szépen fel a szemétdombra és pucsíts!
Felmásztam a szemét tetejére, ráhasaltam, és felvettem egy olyan poziciót, melyben könnyedén megkorbácsolhatta a fenekemet az Úrnő.

-25 ütést kapsz, amiért lusta voltál és még 25-öt, amiért közömbös.

-köszönöm szépen, hogy tanít engem Úrnő -mondtam

Amikor felfeküdtem a szemétdomb tetejére meg voltam ijedve, mivel azt hittem, még ötven korbácsütést nem fogok kibírni. Csakhogy nagyon szeretem a koszt, és a szalma illatát. Az, hogy egy ilyen szemétdomb tetején feküdhettem máris felizgatott. Az Úrnő pedig viszonylag kíméletes volt. A korbács lendületével ütött, tehát nem teljes erőből. Már az első ütések is nagyon élvezetesek voltak. A korbács is kedvencem lett, megszerettem a speciális csípését és egyedi csattanó hangját. Az tehát az igazság, hogy az ütemes verés, a szagok és a megalázó helyzet csodálatos érzéssel töltöttek el. Azt akartam, hogy bárcsak sohasem lenne ennek vége. Örvendtem, hogy ötvenet kapok, mert a kevesebb nem elégített volna ki. Mondhatom életem egyik legszebb fenekelése volt. Nagyon hálás voltam az Úrnőmnek, amiért kitalálta ezt a plusz büntetést, amiért itt lehettem nála és Patríciának is, amiért eladott engem. A fenekelés alatt azt éreztem, hogy szerelmes kezdek lenni Vanda Úrnőbe. Gyönyörű és kegyetlen volt, kreatív és szexi, aki tényleg szeret hosszasan verni.Pont olyan Úrnő volt, amiről mindigis álmodoztam. Szerettem volna ha mindennap találkozhatnánk és mindennap így elverne. (folytatása következik)