egy másik álom

- Öt perc múlva a kapu előtt vagyok!
- Indulok!
Rohanás, le a lépcsőn, ... (a lába alig éri a lépcsőket).
A ház előtt fehér autó áll, sötétített ablaküvegek, amúgy is éjszaka van, nem látni semmit.
Vajon ki ül benne? Még sosem találkoztak.
Remegő lábakkal áll meg az autó mellett.
Ablak le:
- ülj be gyorsan!
Lesütött szemmel ül be az autóba, a férfi mellé, akit még nem látott, de akinek a gondolatára is összeszorul a gyomra. Sokat ábrándozott már az első találkozásról.
Jó lenne rápillantani legalább, - gondolja a nő, - de nem meri.
Fanyar arcszesz illat, tisztaság, ápoltság, férfiillat.
Vajon milyen lehet? - töpreng, miközben a lendülettől az ülésbe süpped, és érzi már a sebességet, ahogy az autópálya felé robognak.
Nem vagy álmos? - kérdi a férfi. - Éjszaka van!
- Nem vagyok,- felel a nő. - Hová megyünk?
- Te ne törődj azzal, itt vagy és kész! Velem vagy!... Vééégre!- mondja kis gonoszsággal a férfi, és odalép a gázra.
A nő óvatosan oldalra pillant, és látja a férfi ápolt kezét, markáns profilját, és érzi, hogy kezd nagyon meleg lenni.
Úgy beszélték meg, hogy a nő elkíséri erre az útra a férfit, hogy ezt az időt együtt töltsék, mert a távolság és a munka miatt sokáig nem lesz rá esély.
Az ajtó oldalzsebében egy autóstérkép után nyúlva a nő így szól:
- Megnézhetem?
- Igen. - feleli a férfi.
Jaj, de jó, legalább el lehet mélyedni a lapozgatásban,- bár látni nem sokat lehet a kevéske fénynél, de legalább leplezheti zavarát, és nem kell beszélni.
Már éppen bóbiskolni kezdett volna, amikor a szoknyája széle egyre feljebb kezdett csúszni.
A férfi forró tenyerét érezte a combján.
Szemét csukva tartotta, levegőt is alig vett.
Valami olyan borzongás futott végig rajta, amilyet még nem érzett.
Tudta, ellenkezni nem szabad, azzal mindent elrontana.
Az autó lassítani kezdett. Résnyire nyitott pillái alatt látta, hogy egy üres parkolóba hajtanak.
Megálltak.
A férfi keze egyre kutatóbbá vált, majd a lábai közé csúszott.
Ezt nem lehet kibírni!- gondolta a nő, de erőt véve magán némán ült.
Ekkor a férfi hirtelen kiszállt az autóból, és megkerülve azt, feltépte a nő felöli ajtót.
Némán állt, derékszíja a nő arcával egy vonalba került, jól látszott, hogy ágyéka feltűnően dudorodik kifelé.
- Gombold ki! –szólt erélyesen a nőre. – gyerünk!
A nő szaporán gombolta a nadrágot, és óvatosan benyúlva kézbe fogta a férfi legféltettebb testrészét, majd finoman simogatni kezdte.
A férfi erősen uralkodott magán, de néha elnyomott egy-két mélyről jövő sóhajt, és két kezével egyre szorosabban szorította az ajtó peremét.
A percek gyorsan repültek, a nő úgy érezte, mintha részeg lenne, nem is tudta, mit tesz, csak akkor tért magához, amikor kezét elöntötte a forróság, és cseppek formájában a szoknyájára hullt.
Papír zsebkendő suhogása, és a férfi ajtajának csapódása térítette magához.
Újra útnak indultak.
Sokáig néma csend, aztán a férfi szava zökkenti ki a bódultságból:
- Jó kezed van!
- Köszönöm - felelte szerényen a nő.
- Ma éjszakára nem mész haza! Velem maradsz! Megértetted?
- Igenis! –felelte a nő félelemmel teli boldogsággal.
Talán az első próbát kiálltam- gondolta.
A motor felbőgött, és az autó hamar tovatűnt az éjszakában.