S az Úr mondá, légy most Te a vad! 1. rész

Fáj! Ez nem te vagy, megalázó! Hagyd itt és felejtsd el az egészet. Ordítja az elmém, miközben a testem pont az ellenkezőjét teszi. Remeg az izgalomtól, többre és többre vágyik. Éhezik a folytatásra. Vajon ki fog győzni? Honnan tudnám? Soha nem voltam hasonló helyz.....

Hirtelen megragadja a torkom és határozottan kérdezi tőlem, hogy:
- Mit képzelsz magadról, hogy nem figyelsz rám? (Ezzel szakít ki a belső vívódásomból) Ha újra észreveszem, kegyetlenül megbüntetlek, érthető voltam?
- Igen, közöltem kissé megszeppenve.
- "Igen, Úrnőm! Ismételd!", adta ki az utasítást miközben a torkomat erősebben szorította.
- Igen, Úrnőm!


Újra egy szombat este. Itt az ideje, hogy csillapítsuk a bennünk vadul tomboló bestia éhségét. Pont itt az ideje.
Vajon most hova menjek? Talán a Rio esetleg a Morri2?
Nem is könnyű, azt hiszem, hogy a Rio lesz a befutó. A múltkor is olyan könnyen ment, hogy találjak egy lányt. (Mintha máskor nehezen menne.. hahaha)
Igen, legyen az. Bárcsak találnék valami igazán izgalmasat..
Itt az ideje készülődni!

A gyors zuhanyzást követően a szobámba sétáltam, mivel egyedül élek, így nem kell olyan apróságokkal törődnöm, hogy elfedjem a testem bizonyos részeit.
A szobában található nagy tükörrel szemben állva, alaposan szemügyre vettem önmagam. Elkalandoztam a fiatalságtól és erőtől duzzadó izmaim által formált ívekben egy rövid időre majd a péniszemre néztem, amit követően kismillió emlék jutott eszembe különböző lányokról. Az emlékekben egy volt a közös, hogy csak homályos arcokra emlékszem. Mintha mindig ugyanazt a filmet nézném, csak más a női szereplő benne. Unalmas... Azonban sokkal jobb, mint nem tenni semmit.
A hajam mint mindig jól áll.
Ideje öltözni. Először a picit feszülős alsónadrágomat húzom fel és viccesen jegyzem meg, hogy "Uram, milyen jó feneke van!" hahaha
Majd végül összeáll a kép, felkerül a zokni, a nadrág, az ing, a karóra a csuklómra, ami egy elengedhetetlen kiegészítő a férfiak számára.
Az egészet a parfümömmel koronázom meg, ami elhozza a tökéletesség harmóniáját!
Ránézek az órára, ideje indulni!

Az ajtón kilépve az autómhoz veszem az irányt, amit sok ismerősöm csak "lányfogónak" hív. Tudni illik, egy felsőkategóriás autóról beszélünk.

Megérkezem a szórakozóhelyre, ahova viszonylag gyorsan bejutok, leülök a pulthoz és rendelek. A rendelés közben pásztázok a szemeimmel és keresem azt a személyt, aki ma örömmel lenne az áldozatom!
Megvan, ordít fel az elmém. Egy kb. 170 cm magas lány, vállig érő barna hajjal, vékony testtel. Az arca szinte tökéletes, bár a tapasztalatom azt súgja, hogy a smink sokat tesz az összképhez. Az ajkai fel vannak töltve, ami még külön tetszik is, azonban az orra az, amivel megnyerte a mai versenyt. Pimasszá varázsolja az arcát, ami pedig engem varázsol el.
Az italom a pulton hagyom, hiszen már úgy sem lesz rá szükségem és a lány felé veszem az irányt. Csak méterek választanak el tőle, mikor meglátok valaki mást.
Jézus! Ordít újra fel az elmém. (Nyugi, nem Jézus volt az!).

Hogy lehet ez? Hogy nem vettem észre elsőre?
Egy magasabb lány, aki súrolja a 175 cm határát. Szintén vékony, azonban a haja szőkés barna, ami tökéletesen sima és a melléig ér. Az arca lenyűgöző. Mintha Rembrandt szabad kezet kapott volna, hogy alkossa meg a legtökéletesebb arcot, majd fesse vászonra. Emellett van valami megfoghatatlan a személyiségében, valami amit már rég nem éreztem!
Változott a terv! Őt szeretném!

A korábbi lányt pillanatok alatt elfelejtve az új prédámhoz veszem az utam. Odaérek, majd ösztönösen hajolok nagyon közel hozzá, annyira közel, hogy a nyakán érezheti a leheletem. A fülébe súgva kérdezem meg tőle, hogy
- Volna kedved táncolni?
- Talán, válaszolja kedvtelenül!
- Ezt vehetem igennek, Miss Jégkirálynő?
- Bunkó, válaszolta miközben egy picit elmosolyodott.

A beszélgetés és tánc egymást váltogatta majd összefonódtak, mint mindig lenni. A határokat a szokásos módon feszegettem, puszikkal, majd egyre hevesebb és hevesebb csókokkal, amíg eljött a varázslatos pillanat, mikor feltehettem a kérdésem:
- Nem látogatunk meg egy nyugisabb helyet? Kérdeztem magabiztosan.
- Menjünk inkább hozzám, valami vadra vágyom. Benne vagy?
- Mire gondolsz? Kérdeztem, miközben elkezdtem kíváncsibb lenni.
- Mennyire vagy otthon a BDSM világában?
- Mi? Tudom, hogy mi az nagyjából, de kb. semennyire.
- Mit szólnál egy alkuhoz? Én adok neked 2 órát, ami alatt azt tehetsz velem, amit csak akarsz, ha cserébe te adsz nekem először egy órát, amikor én teszek azt, amit csak akarok. Ha kibírod az első órát, akkor tiéd a jutalom!

Totálisan meglepődtem. Soha nem fordult elő picit is hasonló eset velem. A kíváncsiságom győzött. Meglepetten, de igent mondtam!

Egy átlagos lakótelepi lakásba vezetett az utunk. Próbáltam kibújni az alkunk alól az előszobában. Ezért megcsókoltam és próbáltam pár ruhadarabjától is megszabadítani, azonban nem jártam sikerrel, elhúzta magát és kissé cserfesen közölte, hogy "Ne felejtsd el az alkunkat!"

Picit csalódottan fogadtam el a helyzetet, azonban az alku az alku. A szobájába vezetett, ahol leültem az ágyára, amíg ő az ágya alól kihúzott egy viszonylag szélesebb dobozt. Viccesen jegyeztem meg, hogy "Pandora szelencéje"
Amire ő csak kacsintott. (Ki sejthette volna, hogy valóban az?)

A dobozból, olyan dolgok kerültek elő, mint a filmekben már olyan sokszor látott plüssborítással rendelkező bilincs, szemkötő, dildók, két ostor, szájfogó, stb.

Megdöbbentem a látványtól. Picit el is bizonytalanodtam, majd megkérdeztem:
- S ezeket használni is szeretnéd rajtam?
A válasza csak annyi volt, hogy:
- Ha akarod a két órát, ami alatt úgy dughatsz meg, ahogyan csak akarsz, akkor igen! Azonban el is mehetsz, de ha maradsz, akkor elég a nyafogásból, vetkőzz alsónadrágra és indulhat az egy óránk. Nézheted az időt, ha az megnyugtat. Mielőtt elfelejtem, bármikor leállhatunk, de akkor oda a 2 órádnak. Áll az alku?

- Igen, válaszoltam kissé tanácstalanul és habozva.
- "Igen, Úrnőm!". Érthető voltam?
- Micsoda? hahahahaha
- Most meg kell büntesselek vagy elszaladhatsz, mint egy gyáva féreg!
- Rendben, Úrnőm! Büntessen meg! Válaszoltam picit ironikusan, végig arra gondolva, hogy ezután a színjáték után, felettébb durva leszek én is vele!
- Azt parancsolom, hogy ereszkedj négykézlábra!
- Mi?
- Az utolsó kérdésed volt szolga! Mielőtt megteszed, adni fogok neked két pofont, hogy megtanuld, hogy hol a helyed! Ellenben, ha még egyszer ellenkezel, akkor itt a vége az alkunknak!
- Elnézést, Úrnő..

A szó végét ki sem tudtam mondani, mivel egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Hirtelen elöntött a düh, azonban mielőtt kikelhettem volna magamból, jött a második is.
Itt szakadt át a gát, mivel a második pofon után megjelent a dühön kívül valami más is. Valami leírhatatlan új, ami messze áll tőlem, de kíváncsivá tett.
Nem szóltam egy szót sem a második pofon után.

- Szolga, most már négykézlábra ereszkedhetsz!
- Igenis Úrnőm! (Elkezdtek kavarodni a gondolataim. Ez nem én vagyok!) Azonban engedelmes szolgaként, megtettem. Ami csak még jobban meglepett.
- Ugye most azt tervezed, hogy szinte állatiasan fogsz megbaszni?

(Ránézek, majd picit ördögi mosollyal közlöm, hogy:

- Ez nem kérdéses.... Úrnőm!
- Ki mondta, hogy felnézhetsz? Emellett pontosan ezért fogod te először érezni a fájdalmat! Emlékszel az ostorra?
- Igen!
- Elfelejtetted, hogy "Igen, Úrnőm!", ezért büntetés jár. Alapból ötször szerettem volna használni az ostort, de ezért tízszer fogom!
- Elnézést Úrnőm!
- Fogod is bánni, szolga!

A dobozhoz sétált, amiből kivette az ostort és csak annyit mondott, hogy:
- Most használni fogom, egy szót sem akarok hallani! Továbbra is bámuld a parkettát! Érthető voltam, kutya?
- Igen Úrn...

Újra, ki sem tudtam mondani de már az ostor kismillió vékony szálát éreztem a hátamhoz csapódni. Csak fájdalmat éreztem, fájdalmas fájdalmat.
Ösztönösen kaptam volna oda a kezem, amit leállított egy mondat:

- Ha hozzáérsz a hátadhoz az engedélyem nélkül, akkor még többet kapsz! Értettél engem, szolga?
- Igen, Úrnőm! Jött ki a számból roppant haragosan!
- Rendben, jöhet a második!

Hirtelen újra csattant az ostor a hátamon, ami borzasztóan fájt, de ahogy a pofonnál, itt is megjelent a második után érezhető kéjes új érzés! Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Nem is kellett, hiszen a következő másodpercben:

- Három, majd újra csattant az ostor a hátamon!

Elmosolyodtam! Nem tudom, hogy miért, de megtörtént. Mosolygok!
A lány megszólalt:

- Úgy látszik, hogy rákaptál az ízére, kedves Úrnőd leszek, folytatom!

Négy... Öt...
Elvesztem az érzésben, egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet, sóvárogva vártam, hogy a száját újra számok hagyják el és érezhessem ezt a valami újat. Mi történt? Miért tetszik?
A tudatom elkezdett tiltakozni,
"Fáj! Ez nem te vagy, megalázó! Hagyd itt és felejtsd el az egészet........ "



Folyt.köv.