Egy képzelt látomás...1

Megannyi rossz döntés...Te mondtad régebben, "az összesből kellene összegyúrni egyet"😊...hát most a sorozatos rossz lépéseim kapcsán újra eszembe jutott.

...Egy meleg július nap van,az udvaron épp belemerülök az Outlander varázslatos soraiba,tájaiba,romantikájába,-tisztára bele tudom képzelni magam a főszereplőnő helyébe😊-és èlvezem a napot,a lágy szellő simogatását,amikor egy ostorcsapás-a szívem majd kiugrik a helyéről,olyan hirtelen jött😀-jelzi,hogy üzenetem érkezett.
Olvasom a sorokat,elég meggyőző,szimpatikus,és nem is laksz messze😊,csak pár óra. Mit veszíthetek? Válaszolok,bizakodón,hogy immár valami jól alakul.
Elvonod a figyelmem a könyvről,megfog az a közvetlen,érdeklődő,határozott stílus ahogy a leveleket fogalmazod. Úgy tűnik a vágyaink is egyeznek. Megvan benned-amennyire így a virtuális világból meg lehet állapítani-minden amit keresek,határozottság,gyengédség,keménykezűség,természetesen mind a kellő pillanatban. És ráadásul vicces is,bármiről lehet veled beszélgetni,és a legfontosabb,hogy érzem a figyelmed. "Na de várjuk ki a végét"-hűtöm le magam kicsit.

...Pár héttel később már izgatottan készülődök az első találkozásra Veled. A kocsiban lesz időnk beszélgetni,hisz közel két és fél óra az út.
Hoppá,megérkeztél,és még kicsit előbb is jöttél 😊-ez nagyon tetszik,több időnk lesz.
Ahogy megbeszéltük kicsit arrébb álltál meg-itt is találkozhattunk volna,de nálad nyugodtabb,kényelmesebb,és biztosítottál róla,hogy szívesen eljössz értem😊
Kis navigálás után eltalálok Hozzád,Te már a kocsinak támaszkodva vársz. Képet nem láttam Rólad-persze nem is ez a legfontosabb,de azért kicsit ez is számít😊 Magas vagy,ez tetszik😊-igaz ezt már tudtam. Rövid,szőkésbarna haj,kis borosta,kicsit mackós alkat,markáns,ám de kedves arc. Látszik a határozottságod.
Ahogy közeledek mosoly terül szét az arcomon,és Te viszonzod mosolyom.
-Szia Trixi!-köszöntessz ugyanazzal a mosollyal,és egy puszival.-Örülök a találkozásnak,már nagyon vártam.
-Szia!-válaszolom kissé lesütött szemmel.
-Szóval mit mondassz,mehetünk?
Rád emelem tekintetem,és habozás nélkül rávágom:
-Igen,mehetünk!
-De határozott válasz😊 Tőled kissé szokatlan,de örülök. Hát akkor...-A kezed eddig nem láttam,hátad mögé rejtetted,ám most meglátom a nyakörvet. Arcomról kissé lefagy a mosoly,amint közelebb lépsz,és nyakamra illeszted ezt a hőn szeretett kiegészítőt.
-Ne legyél zavarban-suttogod fülembe,és kissé elhúzódsz.
-De a nyílt utcán vagyunk. Mit szólnak az emberek?-kérdezem kipirult arccal.
A nyakörvön lévő kis karikáért nyúlsz,és magadhoz húzol. Ajkunk szinte összeér,csókra nyílik szám,ám mielőtt megadnád amire vágyom,határozott,kissé kemény hangon így szólsz:
-Ne foglalkozz az emberekkel! Az a lényeg,hogy Neked és nekem tetsszen,nem így van Trixi?-és lecsapsz ajkaimra. Érzem vágyad,amint hevesen,és követelőn csókolsz.
-De igen-válaszolom halkan."Húú,ez a kis közjáték rám is hatással volt😊"
-Na ugye.-Oldalra lépve kinyitod nekem az ajtót,mire gyorsan behuppanok az ülésre. Megkerülöd a kocsit,majd követed a példám,és indítassz.
Csend telepszik ránk,mindketten gondolatainkba merülünk,mire megtöröd a már-már kínossá váló hallgatást.
-Valami baj van?-kérdezed kedvesen.-A levélváltások során sokkal beszédesebb voltál.
-Nem,dehogy,nincs semmi baj.
-Akkor...?
Hallgatáson közben érzem amint kezed combomra csusszan,és gyengéden simogatsz. "Jóleső érzés"-állapítom meg.
-Nem árulod el?-Kezed "vészesen" közeledik vágyakozó puncim felé.
-Vedd le a kabátod,és a felsőd!-mondod azon az ellentmondást nem tűrő hangon,amit annyira szeretek.
-Mi? Itt?-nézek Rád hitetlenkedve.
-Igen,itt!-Megszorítod a combom.-Van valami probléma?-kérdezed felvont szemöldökkel. Az útra figyelsz,de szemed sarkából fürkészel.
-Gyerünk Trixi!-mondod sürgetőn.
"Hát legyen,végülis engem is izgat." Ügyetlenkedve leveszem kabátom,majd kibújok felsőmből.
-Látod,nem is volt olyan nehéz. Ha el akarjuk kezdeni felépíteni ezt a "kapcsolatot",akkor elengedhetetlen,hogy bízz bennem. Nem fogok olyat kérni Tőled,amiről ne tudnám,hogy téged is vonz,csak nem mered meglépni. Persze a határaidat is feszegetni kell...fokozatosan.
Figyelmesen hallgatom szavaid,ám kicsit eltereled figyelmen a már hasamon felfelé haladó ujjaiddal. Szaggatottan veszem a levegőt,miközben ujjaid melltartón szegélyén járnak. Finoman cirógatod melleim,nyakam.
-Engedd el magad,és bízd rám magad!-Hallom szavaid,de nagyon kell koncentrálnom,hogy oda tudjak figyelni.
-Már nem is zavar,hogy bármelyik autóból megláthatnak,ugye? Mert ettől féltél...
-Nem,már nem zavar. Valóban ettől féltem...kicsit tartottam tőle,de ez...-ujjaid becsusszannak melltartóm alá,mire kis sóhaj hagyja el ajkam-ez olyan jó...
-Örülök. És csak ezután jön a java. Kín,kéj,gyönyör...ajajj Trixi!😊-ezzel megszorítod mellbimbóm,én pedig halkan felnyögök...

Folyt. köv.