Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A szék

Törölt felhasználó
2011. 06. 21. 18:33 | Megjelent: 819x

Az a fajta régi karosszék volt vastag, csiga alakú díszítéssel. Masszív lábakon állt volt vagy fél mázsa az egész. Sosem értettem az ilyeneket miért csinálták akkoriban, egy targonca kellett a megmozdításához. Amúgy szép volt vörös bársonnyal borítva a háttámlája és az ülőlapja is.

Megszámoltam összesen 11 darab szíj volt rajtam. Kettő a bokámnál - kettő térd alatt, ezek a vastag szék lábát ölelték obszcénul széthúzva térdeimet. Ugyanúgy kettő-kettő a csuklómnál és a könyökömnél a karfa köré csavarodva, mint két kígyó ami megragadott és nem ereszt. Egy nadrágszíj vastagságú példány szorította a derekamat mélyen belevágva hasamba, mintha jelentős túlsúllyal küzdenék, egy pedig a melleim alatt futott körbe a masszív széktámlán. Az utolsó szíj a nyakam körül meglepő lazasággal csak lógott a hátam mögött egészen a földig. Nagyon jó munkát végzett. Nyaktól lefele gyakorlatilag az ujjaimat tudtam mozgatni meg talán a kézfejemet azt is csak korlátozottan.

Volt időm körbenézni a szobában mivel jó pár percre magamra hagyott, de csak pár gyertya égett ezért sok mindent nem lehetett látni. Őszintén kezdett zavarni a szituáció, tágra nyílt lábakkal mozdulatlanul ülni egy félmázsás fotelban mozdulatlanul… valami végtelenül kiszolgáltatott érzés. Ráadásul nem mondott semmit. Egyszerű farmerban és egy spagettipántos felsőben fogadott na nem mintha nem állt volna veszettül jól rajta az is. Csak megkért rá, hogy üljek le kényelmesen a fotelba. Nem tudom honnan szerezte ezt a vackot eddig még sosem láttam. Valószínűleg az első pillanatban meglátta benne a potenciális kínzóeszközt, ehhez aztán mindig is volt érzéke. Működött bassza meg de még mennyire. Ott ültem és vártam sorsomat.

Végül is sokáig nem kellett várni. Bejött egy majdnem teljesen átlátszó szatén köntösben, alatta semmi még cipő sem. Elképesztően nézett ki! Nem mondom, hogy hibátlan volt a teste, na de ki akar tökéletest. Minden a helyén volt: csípő, derék, mellek, fenék, ott és úgy ahogy kell.

Lassan odasétált hozzám majd előrehajolt megragadta a nyakamról lógó bőr szíjat és gyengéden meghúzta épphogy csak érezzem rajta a hatalmát. Ösztönösen hátraszegtem a fejemet és felnyögtem - már amennyire fel lehet nyögni miközben egy szíj fullaszt. Másik kezével megragadta farkamat és egyszerűen csak megmarkolta. Nem erősen. Nem gyengén. Csak úgy megfogta. A kezét meg se mozdította… aztán előrehajolt nagyon-nagyon közel és a szemeimbe nézett. Én nem tudom leírni azt az érzést. Talán közhely, de tényleg rá lehet nézni valakire ÚGY. Akkor éreztem a szívem első verését lent a farkamban. Ahogy megszorította minden egyes dobbanást a saját bőrömön éreztem. Hogy milyen az amikor valaki megszorítja a farkam és elkezd beledagadni a markába? Vajon kinek jobb? Vajon egy nő mit érezhet akkor amikor megszorítja a szeretett férfi farkát, belenéz a szemébe és abban a pillanatban megérzi a szívdobbanásait a tenyerében? Sokszor gondolkoztam rajta nőként mennyire mámorító lenne számomra ha ezt ki tudnám váltani valakiből aki számomra fontos, akit le akarok nyűgözni.

Percekig szótlanul bámult. A lélegzete és az arca azért elárulta az izgalmát. Nem fölényes dominancia inkább csak "enyém vagy" tekintet volt az. Mikor már kőkemény voltam légiesen finom mozdulatokkal elkezdte húzni rajta a bőrt fel-le, még mindig egy szó nélkül, még mindig mélyen a szemembe nézve. Én pedig már csak hagytam magam. Már nem is akartam szabadulni. Annyira jó volt a kezében lenni minden szempontból. Ha a következő pillanatban elvágta volna a torkomat megköszöntem volna, hogy ilyen szép halálom lehet.

Nem tudom mennyi ideig mehetett ez így. Azon bizonyos percek egyike volt mikor megállt az idő és a világ is összezsugorodott egy szobába. A végére egyre mélyebben vettem a levegőt ő pedig alkalmanként meghúzta picit a szíjat, mintegy korlátozva a levegőt amit kaphatok. Végül egy szó nélkül elengedett egyik pillanatról a másikra.

Ledobta a köntöst - ami amúgy is alig takart valamit - ott állt előttem teljesen meztelenül. Istenem de gyönyörű volt. Alig pár perc alatt végtelenül szentimentális, gyenge és szerelmes lettem.

Felmászott a székre a lábam közé és arcom előtt ringatta csípőjét. Vagy arasznyira volt az ágyéka előttem. Mindent láttam a gyertya félhomályában és akkor még az illatokról nem is beszéltem. Kisajkai fényesen csillantak meg a nedveitől. Alig lógtak ki de határozottan lehetett látni hogy már szinte a combján csorog végig. Aztán a nyakamba tette combjait a mögöttem levő asztalon megtámasztotta talpát és egyszerűen a pofámba tolta a lucskos pináját. Erre nincs más kifejezés, semmi finomság nem volt benne. Színtiszta mohóság volt minden mozdulat. A combjaitval megszorította a fejemet. Az üzenet egyértelmű volt. "Nyald ki a pinámat, különben megfulladsz."

Őrülten nekiestem kinyalni azt a rengeteg nedvet. Nem panaszkodhattam csak úgy dőlt belőle én pedig olyan mélyen toltam be a nyelvemet amennyire csak tudtam. Minden egyes milliméterre megremegett a teste és kéj járta át. A személyes nyalógépe voltam akinek konkrétan semmi más feladata nem volt ott és akkor. Imádtam.

Mikor már nagyon kapkodtam levegőért egy-egy rövid pillanatra hátrébb dőlt, hogy a csiklója és az orrom közötti kis résen gyorsan levegőt vegyek, de aztán vissza minden.

Egy perc alatt nyaktól felfele mindenem tele lett a nedveivel, a torkom, az orrom, a szemem, de még a hajam is tőle fénylett. Valószínűleg a tüdőm is feltelt azzal a finom forró párával ami a testéből áradt, hiszen csak rajta keresztül vehettem levegőt. Végtelen hullámokban dörzsölte belém az ágyékát egy szó nélkül csak a sóhajtásai lettek egyre mélyebbek és a combja szorítása egyre erősebb. Nem tartott sokáig mikor szinte nyakamat törve átölelt kezeivel lábaival és magához szorítva egy akkorát élvezett, hogy nem tudom igazán mi csordult ki belőle, de teljesen megtöltötte a számat. Én pedig csak ittam, nyeltem azt ami akkor és ott édesebb volt mint a méz.

Gyakorlatilag szétbaszta a számat, megerőszakolta a fejemet és én semmit nem tehettem. A testem csak azért volt megkötözve, hogy ne tudjak nekiesni, leteperni és addig élveztetni amíg csak mozog. Így mindent de mindent ő szabályozott. Egy gépnek használt és imádtam.

Csak akkor engedett combjai szorításából mikor már kezdett előttem szürkülni minden a légszomjtól. Megvallom ez már picit sok volt de nem érdekelt.

Azon az estén még öt alkalommal ismétlődött meg a jelenet mikor végül a hatodik orgazmus után az ölembe omlott kimerült testével, átölelt és csak szorított magához percekig.

Meglepően gyorsan összeszedte magát, felugrott a fotelből, visszavette a köntösét. Kihúzta a szekrényfiókot és egy hatalmas dobozt vett elő tele mindenféle segédeszközzel. Pár nappal korábban egy hatalmas barna csomagot kapott a postán. Volt pofája velem elhozatni a postáról. Most már tudom mi volt benne.

Kivett egy fekete szájpecket amit azonnal be is tett.

- Ez jó volt, de most te jössz. Kiabálj nyugodtan csak amennyire a torkodon kifér akár a kéjtől, akár a fájdalomtól. Úgysem halja senki már – majd kivett egy vibrátort és egy tekercs ragasztószalagot.

A vibrátort a makkom legérzékenyebb pontjához tette és körbetekerte vastagon ragasztószalaggal.

- Remélem holnap estig nincs programod. A mai éjszakád lesz életed leghosszabb éjszakája, mire elengedlek úgyse tudsz majd mozdulni - bekapcsolta a vibrátort a legalacsonyabb fokozaton és kivett a dobozból egy fekete lovaglóostort.




Igaza lett, tényleg csak másnap délután tudtam lábra állni először.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.