MATT

Domina Istennő a legszexibb szerelésében nyitott ajtót, a Szolga lassan ereszkedett térdre, mert sóvár tekintete „fennakadt” az erősen, de ízlésesen, a szeánszhoz illő módon sminkelt szépséges arcon (a kék szemek villanásában érzéki kegyetlenség és delejes csábítás), a finom, fekete csipke felsőn át jól sejthetően rezdülő, gyönyörű melleken, a köldök áttetsző, mágikus gyűrűjén, a leírhatatlanul izgató, mintás harisnyába bújtatott combokon és lábakon...és akkor földet ért az arca az ezüst szandál pántjai között, ajkai remegve érintették a pókhálóvékony nylont.
Visszatérdelt, kissé körülményesen levetkőzött ebben a pózban, majd nyakát nyújtotta a kis lakattal lezárt lánc-hurokba és várta a finoman fojtogató húzást, ahogy Domina Istennő láncánál fogva a kínzóterembe vezeti: varázslatos, téren, időn felülemelkedő, pokol és menny között liftező játékaikhoz gyertyafényben, füstölők sercegő illatában, halk, de felajzó keleti zenében.

Az alacsony, kerek asztal, amin addig a kisebb kínzóeszközök (csipeszek, tűk, hüvelykszorító, tüskés kerék) parádéztak, a terem közepére került, mellette két párnázott zsámoly, a kínzóeszközök helyén mindössze egy sakktábla és mellette egy közepes korbács.

Domina Istennő izgatóan keresztbe vetett lábakkal ült a zsámolyon, kihúzott derékkal, hogy mellei kidomborítsák a csipke bolerót; a Szolga mezítelen, hosszú láncon.
-Játszunk egyet, ha veszítesz, annyi korbácsütést kapsz, ahány lépésben győzlek le- megtette a nyitó lépéseket,- kevesebbet fogsz szenvedni, ha gyorsan végzek itt veled!

Mezítelen, ha éppen nem kínozták, a Szolga fázni szokott, most homlokán a mély koncentráció, elszántság verejtéke csillogott...és hosszú, hullámzó csatában, 56 lépésben NYERT.

Zavartan babrálta a láncát:
-...parancsol visszavágót??-
-Mondtam: a vesztest megkorbácsolják!- Domina Istennő felállt,- vedd le a láncot!

A falra szerelt Andráskereszt elé állt, háttal annak támaszkodva:

-Vetkőztess le!- Szolgája szerencsétlenül babrált a ruhán, sakkbéli győzelme inkább megbénította, mint feloldotta volna:
-Tépd le, szakítsd le, szaggasd!- látva a tétovázást,- ez parancs!!
Félmeztelenül, szinte felfeszítette magát a keresztre, ahogy a felső kötelekbe kapaszkodott, erősen széttárt karokkal.

-Fogd már azt a kurva korbácsot!- sziszegte a látványtól szoborrá meredt, mezítelen Szolga felé és halkan, talán csak magának azt suttogta:
-Hányszor jutottam már a csúcsra lábimádás közben...most ÍGY akarok...

Robot-ritmusban mérte ki a gyönyörű testre az 56 csapást, erősebben, egyre erősebben, már megjelentek a vörhenyes csíkok a korbács alatt rezgő, hullámzó melleken (mint amikor Xerxes ostorozta a tengert), de a test ama rándulásait most nem látta, amiket érzett akkor az imádott talpak alatt, lábujjak közé fűzött nyelvével, vagy csizmatalp alá szorított arccal, kemény tortúra végén, a kegyelem pillanata után.

Földre hullott a korbács, a hóhérrá parancsolt szolga Domina Istennő lábai elé feküdt és sírt. Ő átlépett a zokogástól remegő test felett:

- Öltözz és menj el! Többé nem találkozunk...