A kulcs

- Tulajdonképpen téged nagyon is egyszerű kezelni, nem igazán értem miért jelent ez egyeseknek kihívást. – mondta, miközben a kávéscsészéket pakolta el az asztalról amit épp megittunk – Látom ahogy most is a seggemet bámulod és arra gondolsz vajon milyen illatú a lyukam.

Kicsit azért meglepődtem, mert egészen addig csak kávéval kínált és kedélyesen beszélgettünk.

- Nos, igazi ami igaz, a szépet és a vonzót sosem vetettem meg és valóban van igazság abban amit mondasz. De egy szép női test azért nem elég ahhoz, hogy én térdre rogyjak.
- Persze, ezzel tisztában vagyok. De az ha egy picit meglengetem az orrod előtt, arra már elég, hogy más tudatállapotba kerülj és sokkal kezelhetőbb légy. Nő vagyok, 100%-ig és el tudom érni, hogy rajong a testemért, még a hibákért is.
- Valóban? Meglehetősen magas az önbizalmad. Nem vagy te olyan szép.
- Nem kell szépnek lenni hozzá. Különben is, számodra az vagyok. Most is tetszem neked. Ha akarom, akkor egy hét múlva pedig én lehet számodra az etalon akihez az összes többi nőt méred és senki nem ér fel majd hozzám.
- Ilyet már sokszor hallottam – mondtam mosolyogva.

De válasz már nem jött. Leült velem szembe és egyszerűen csak nézett rám, kedvesen, ártatlanul, mosolyogva. Haja a vállai alá omlott és szinte már azt hittem valami tündérmesében a hercegnőt játssza. Nem vagyok egy kis köcsög típus, de idővel valahogy zavarodottan kezdtem markolászni a karfákat. Alacsonyabb volt nálam - nem nagy meglepetés, kevés nő magasabb mint én – mégis valahogy olyan nagynak tűnt abban a székben. Persze ez sem volt semmi más csak egy hatalmi játék. Vagy nem? Vagy talán épp most hipnotizál? Tett valamit a kávéba? Vagy most mi a fasz van? Tudtam, hogy nem volt jó ötlet az ő lakásán találkozni.

- Állj fel és deréktól lefele vegyél le mindent magadról.
- Miért tenném?
- Mert akarod, mert megveszel érte, hogy kiszolgáltatott légy, hogy én itt üljek teljesen felöltözve, te pedig egy darab ruha nélkül szégyelld magad.
- Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs, de most találkoztam veled először és alig negyed órája ismerlek személyesen. Igazából még a nevedet sem tudom.
- Nem is a nevemet akarod tudni, hanem azt, hogy milyen a szaga a lyukamnak. - mondta mindezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne - amint besétáltál az ajtón, láttam rajtad, hogy majd megveszel érte. Magas vagy, erős és domináns, próbálod rejteni a szánalmas kis gyenge pontjaidat, de az igazság az, hogy egy igazi nő úgyis azonnal kiszúrja őket. Nem igazán érdekel az akaratod, az enyém fontosabb mint a tied és légy akármilyen erős, úgyis bemászok a sejtjeid közé. Észre sem veszed, de ez így helyes. Most is tagadd nyugodtan, hogy nem vagy kíváncsi rám, mond, hogy nem tolnád be az arcod a lábam közé és szívnád be azt a finom édes illatot ami onnan árad és még a ruhámon keresztül is lehet érezni. Tudom, hogy valójában hatalmas árat is kérhetnék érte, de nem célom az első pillanatban a porba alázni téged.

Kissé széttette a lábait, mintha csak hívna, hogy menjek, tegyem amit az ösztöneim súgnak, majd felemelte mutatóujját és az ágyéka fele legyintett:

- Ezt akarod? Nem érdekel. Nem az történik amit te akarsz. A te vágyaid semmi mások csak eszközök a kezemben, hogy kezeljelek téged. Ha elégedetté teszel talán még meg is kapod őket és tudod mi a legszebb az egészben? Az, hogy minél többször kapod meg, annál többet akarod majd újra és újra. Besétálsz a csapdába és semmit nem tehetsz ellene. Most pedig tedd meg amit kértem.

Megvallom, komolyan meglepett, ritkán hall ilyet az ember nőtől. Főleg én, megszoktam, hogy én irányítok, minden úgy történik ahogy én akarom. De minden egyes szó tökéletesen célba talált.

- Hohó kislány, nem vagy te azért ennyire kemény. Várjunk még vele.
- Kértem valamit, többször nem kérem. Elhiszem, hogy büszke vagy és más mint a többiek, de ettől még te is csak egy sub vagy, talán csak erősebb mint a többiek, de még ebben sem vagyok biztos. Most vagy letolod a nadrágodat, vagy felállsz és elmész innen.
- Köszönöm a kávét, az utóbbit választom.
- Rendben.

Egy rövid, de nagyon hosszúnak tűnő pillanat telt el. Nem tudtam mit is csináljak, ilyen nővel még életemben nem találkoztam. Minden amit mondott teljesen igaz már az első pillanattól kezdve.

Meg sem mozdult, én pedig gondolkodtam, hogy most mire vár, szinte vártam, hogy kézen fogjon és kikísérjen, mint a kisgyereket. Magamra sem ismertem. De aztán összeszedtem magam, felálltam és nagy lendülettel az ajtó felé indultam. Határozottan rányomtam a kilincsre, a mozdulattal egyszerre mondtam is:

- Szia!

De az ajtó nem nyílt. Be volt zárva. Kérdően néztem rá, ekkor már nem tudta tovább titkolni felsőbbrendűségét, zavarba ejtően felnevetett.

- Nehogy kitörd az ajtót, tudom, hogy egy ilyen nagydarab állt amint te simán kiszakítja. Nem akarsz nekem felesleges költséget okozni ugye, „nagyfiú”?
- Akkor talán nyisd ki, hiszen befejeztük, döntés elé állítottál, döntöttem.
- Nyisd ki magad.
- Hol a kulcs?
- Itt nálam, gyere érte.

Bevallom mérges voltam. Nagyon. Ez a kis törpe itt szórakozik velem, mit tud amit bármelyik nő nem? Mégis mit képzel magáról? Keressen magának egy másik hülyét, én többre tartom magam annál, hogy mindenféle hülye picsáknak játsszam a bohócot.

Három akkora lépéssel odaléptem mellé, hogy éreztem ahogy beleremeg a padló alattam, ő meg csak vigyorgott továbbra is a fotelban ülve.

- Na akkor add ide a kulcsot ha nem akarod, hogy kitörjem a szakadt roncs ajtódat ajtódat.
- Tessék itt van, vedd el magad – végigsimította a testét, majd a testéhez feszülő de rugalmas nadrágba nyúlt és elhúzta hasától, aztán rámnézett diadalittas szemekkel.

Köpni nyelni nem tudtam, a kulcs a bugyijában volt, teljesen lecsúszva a nagyajkai közé. Ő pedig mint valami királynő trónolt ott a karosszékben széttett lábakkal, elhúzott nadrággal kérdően nézve rám, szinte sugallva: „Miért nem veszed el? Csak egy gyenge kis nő vagyok, be kell nyúlnod, kiveszed és mehetsz, senki nem korlátoz.”

A szék alacsony volt, állva nem értem el, le kellett hajolnom, a karfán átnyúlva még szélesebbre tárta lábait és arcán az izgalom finom jeleit láttam felfedezni, szája széle finoman rezgett, a szempillái szinte észrevétlenül remegtek, írisze kitágult és várta hogy megtörténjen. Minden úgy, ahogy ő akarta.

Amint fölé hajoltam rögtön megéreztem az illatot, AZT az illatot. Azt a finom édes izgató, kéjes édes, nehéz és egyszerre könnyű illatot ami egyértelműen jelezte izgalmát és valami iszonyatosan jó volt. Olyan amit életem végig el tudtam volna szaglászni.

Teljesen megszédültem, de azért óvatosan benyúltam és hogy meg ne sértsem az érzékeny részeit, óvatosan megfogtam a kulcsot és finoman kihúztam. Ahogy megmozdult, halkan felszisszent, fejét hátradöntötte és szemeit lecsukta. Nagyon könnyen kijött és az aljától a tetejéig tocsogott a nedveitől. Nyilvánvaló volt hogy már jó ideje kegyetlenül fel van izgulva, hosszú nyúlós szál lógott ujjam és az ágyéka között mintha sűrű mézzel lenne bekenve az egész. De az nem méz volt, valami sokkal édesebb annál.

Ott álltam, a lábam földbe gyökerezve, kezemben az ajtó kulcsa vastagon eláztatva a nedveivel és fogalmam sem volt mit tegyek.

- Tedd azt amit az ösztönöd diktál, hagyd, hogy kikapcsoljon az agyad kérlek, ne félj, itt vagyok, vigyázok rád. Fájni fog és szenvedsz majd, de minden percét imádni fogod. Csak tedd meg amit a vágyaid ordítanak.

Remegő térddel lerogytam és bekaptam a kulcsot, körbenyaltam leszopva róla az összes nedvet. Nagyon finom és édes volt, fogalmam sincs hogy csinálta, de kifejezetten ízlett és már rég lejött az utolsó csepp is amikor még mindig nem bírtam elengedni. Végig az arcomat nézte. Én nem bírtam így tenni, be kellett csuknom a szemeimet, mert azt hittem elájulok a tekintetétől.

Megfogta a csuklómat, egy nagyon finom és gyengéd mozdulattal megfogta a kulcsot és elkezdte óvatosan kihúzni a kezemből. Próbáltam tartani, de kifolyt az összes erő az ujjaimból, úgy éreztem ezerszer erősebb nálam és akármennyire is szorítanám, esélyem sem lenne megtartani menekülésem zálogát. Kihúzta ujjaim közül, majd a válla fölött eldobta a szoba sarkába ahol hangosan koppanva becsúszott a szekrény alá.

Átölelte a nyakamat, magához húzott és a fülembe súgta, nagyon finoman, mintha egy angyal lenne:

- Csak engedd el megad. Ne félj. Ugyan az a férfi vagy aki voltál mielőtt ide beléptél. Ugyan úgy tetszel nekem, de itt és most csak én vagyok akinek akarata lehet. Bízd magad rám teljesen, mert én ezt szeretném, én erre vágyom és boldoggá akarsz tenni engem, ezért jöttél ide, nem?
- De igen.
- Tedd meg amit kértem.

Mintha a lábaim helyén gyufaszálak lennének, óvatosan felálltam. Magamra sem ismertem, az ilyen nőket reggelire szoktam elfogyasztani vajjal és pirítóssal, ez pedig itt egy gramm erőszak nélkül kiszívott belőlem minden erőt. Kicsatoltam az övemet, kigomboltam a nadrágomat és hagytam, hogy a földre essen, aztán letoltam az alsónadrágomat is, lehajoltam és a zoknimat megfogva kiléptem az egészből.

- Vedd le a felsődet is.

Szó nélkül teljesítettem a kérését, engedtem leesni a földre a fekete ruhadarabot és ott álltam előtte anyaszült meztelenül.

- Találsz egy nagy ládát az ablak alatt. Fogd meg a ruháidat, vidd oda és tedd bele, zárd rá a lakatot és hozd ide a kulcsát nekem, térdelj le elém, tartsd a tenyeredben, kérj meg rá, hogy fogadjam el és ne is adjam vissza amíg én úgy nem gondolom.

A ládát nem lehetett nem észrevenni, hatalmas régi fajta lakat volt rajta ujjnyi vastag fémmel volt az egész lezárva, az a fajta régi utazóláda amit le lehetett dobni a tizedikről, pár karcoláson kívül semmi baja nem lenne. Összeszedtem minden ruhámat, kissé esetlenül odasétáltam a ládához, kinyitottam, bedobtam mindent gondolkodás nélkül, rázártam a lakatot, visszasiettem elé, letérdeltem, fejem leszegve két tenyerembe fogtam a lakat kulcsát, magasan fejem fölé tartottam az arca elé: - Kérlek fogadd el ezt tőlem, szeretném ha nálad lenne ameddig csak akarod.

Szó nélkül elvette és a nyakában lógó lánc végére akasztotta.

- Menj át a hálószobába, az ágyon találsz egy széles fekete bőr nyakörvet és két csuklóbilincset, azokat rakd fel magadra. A fiókban egy felfújható dugót a seggedbe, azt kend be síkosítóval, told be magadnak és pumpáld fel annyira, amennyire csak bírod, hogy úgy érezd ha még egyet nyomsz rajta akkor szétrepedsz, aztán mássz fel az ágyra, állj négykézláb, a seggeddel az ajtó felé, kapcsold össze a csuklóbilincseket és várj türelemmel.

.
.
.