Dom papa-avagy majd alakul 1:)
2020. 01. 11. 01:02 | Megjelent: 1130x
A második randi-az első,hát igen,meg volt spékelve izgalommal,az egyszer biztos,ám erről leginkább én tehetten-na de ez most nem is igazán lényeges. Szóval a második randi,még magam sem igazán tudom elhinni,hogy ez végre "tartós" lesz. "Tartós",és olyan amilyet én szeretnék. Na de ne szaladjunk ennyire előre,-bár nem tudom,lehet csak èn vagyok úgy vele...szeretem,olyan jó elképzelni,hogy majd miként használ kénye-kedvére (na jó,az én kedvemre is😊),hogy hányféleképp dug meg,miközben én ezt sikítva élvezem😊,hogy a fájdalmam miként szerez neki örömet,és ezáltal nekem is😊,hogy miként fog távolról is magához láncolni😊
Hát ilyen balga vágyai vannak ennek a kissé butuska szubocskának,amelyek talán most valóra válhatnak.
...Igen,izgatottan készülődök,ahogy egyre közeledik a megbeszélt időpont,egyre izgatottabb leszek. Fülemben cseng az a bizonyos mondat-úgy,de úgy elverem a popsid"😊-amelyet a minap a fülembe suttogtál. Akkor is izgalommal teli várakozással töltött el,ám egyben kis félelem is átjárta testem attól a hangsúlyról,amellyel mindig így felcsigázol. Egy kis ízelítőt már kaptam "belőled",dehát akkor mégis mégcsak ismerkedtünk.
...megcsörren a telefon,megérkeztél. Gyorsan mégegyszer kidugom a fejem,tiszta-e a terep. Tök üres a lépcsőház,jöhetsz.
-Rendben,jöhetsz-hadarom a telefonba,majd le is teszem,ahogy kérted. A kódot tudod,ismered a járást,így bemasírozok a szobába,hogy a kért pózban várjalak. Azt kérted, csak egy kis bugyi legyen rajtam,és szépen térdelve várjalak az ajtóban.
"Naná,örömmel😊"válaszoltam.
Hallom amint nyílik a bejárati ajtó...ám még várakoztatsz kicsit. "Hol vagy már? Tudom,hogy itt vagy,de akkor miért nem jössz már be?" Csigalassúsággal telik az idő,majd-nem is tudom mennyi idő telhetett el,biztos nem olyan sok,mint nekem tűnt😀-hallom közeledő lépteid. Alig várom,hogy belépj.
...Nyílik az ajtó,és belépsz. Rád emelem pillantásom,és elmosolyodom,és amint megpillantom kezedben a nyakörvem,még szélesebbé válik a mosolyom😊 Rezzenéstelen arccal lehajolsz,és miközben birtokba veszed ajkaim,nyakamra illeszted a nyakörvet,és kicsit megrántod a pórázt😊
-Szeretem a nyakörvem,Gazdám!😊-Erre te is elmosolyodsz,lám elértük,hogy így érezd.
-Örülök kisszukám!😊 De azért Zoli bácsiról se feledkezz meg😊-mondod mosolyogva,majd egy utolsó kis csók után felállsz,és megrántott a pórázt,jelezvén,hogy ideje kicsit sétálni....
Folyt.köv.
Hozzászólások (0)