Nem valentin (14. rész)

Liza meztelen puncijára és fenekére húzta fel harisnyáját, amely a lábai közt meg volt szaladva, de ez őt cseppet sem érdekelte. Ákos a szemével követte a csíkot rezzenéstelen arccal, homlokán egy csepp verejtékkel, miközben nadrágjában dudorodott férfiassága. Eszébe jutott, hogy éjjel a nő mellette fekve nyúlt magához, és elképzelte mi lett volna, ha nem csak csendben várja ki a végét. Anna úgyis aludt, fel sem tűnt volna neki.

A fűző következett, egy olyan darab, amely mell alatt fut. A nő bekapcsolta testén, majd odalépett a férfihoz:
- Jól húzd meg! - és megfordult.
Ákos mint egy finomra hangolt robot máris végezte a rábízott feladatot. Látta, ahogy Liza hátán a bőr meggyűrődik minden húzásnál. Ez nagyon izgatta, ezért szép lassan húzta a madzagot és közben elképzelte, hogy mit tenne vele. Maga sem értette a kettős érzéseket: az előbb még szökni próbált, most meg pont, hogy maradna. "Inkább megszokom..." - gondolta.

Liza közben már fel is húzta puha ruháját, amely kiemelte feszes dekoltázsát. Ákos még a sötét előszobában is tisztán látta átütni a nő mellbimbóját, amely még előtte a hideg latextől keményedett meg. A férfi a látványtól újra elmerült a képzeletében.

- Na, mi lesz? Nem megyünk? - térítette magához Liza a nyitott ajtó előtt állva.

Ákos szó nélkül indult el. Csak most tudta megfigyelni a jól megmunkált, indás, öntött vas lépcsőkorlátot és a piszkos sárga lépcsőházi falakat. De ez a figyelemelterelés nem tartott sokáig. Liza magassarkú csizmájának kopogása visszaterelte a gondolatait a nőre. Úgy érezte, hogy képtelen másra gondolni, pedig korábban mindig józan tudott maradni egy nő mellett. Mintha nem lett volna önmaga, tele volt felfűtött vágyakkal, pajzán képzelgésekkel. A pékségben heverő kiflik, szilvás papucsok és zsömlék is csak szexuális éhségét fokozták.

- Nagyon szótlan vagy. - jegyezte meg Liza.
- Csalódott vagyok kicsit, hogy nem tudtam meglepetést szerezni.
- Ugyan, a szándék a fontos, de ha ez minden vágyad, akkor adok rá alkalmat. - mosolygott sejtelmesen a nő.
- Úgy érted... - kérdezte reménykedve és félőn.
- Hogy máshogy érteném?

Ákost ismét elöntötte a forróság, alig várta, hogy visszaérjenek a lakásba és azt tehessen Lizával, amit csak szeretne. Csak remélni tudta, hogy lesz benne a nő számára meglepetés.

***

Anna hiába fürkészte a szobát, nem talált kiutat a fogságából. Kétségbeesett, nagyokat nyelt, majd könnyezni kezdett. Ledermedt, mikor meghallotta a kulcsot a zárban. Megrángatta végtagjait, mintha abban reménykedett volna, hogy a könnyei megoldották a köteleket. Aztán csak némán várta, hogy az előszoba zajai felé közeledjenek. Félt.