Asztal

Asztal

Mikor elkészült a ház, nem volt kérdés, kivel válasszak bútort…
Kirakat életem társa keveset fog ide járni, Te pedig már lassan 1 éve vagy útitárs…
Az asztalt szinte egyszerre vettük észre…
Robosztus, sötét dióra pácolt alaktalan vastag lapja, ami tele, még a fa létéből összegyűjtött erezettel, hibáival, és a tömör vaskos lábak, amik tökéletesen illettek hozzá….

Kicsit hátrébb állva figyeltelek, ahogy a sarudban, és a szalma színű rövid szoknyádban megkerülöd, szemed le nem véve róla, és a kézfejeddel közben végig simítod…

Mikor össze akad a szemünk, egyszerre bólintunk….

Lézengenek még az áruházban, de nem érdekel...Mögéd lépek, csípődet magamhoz húzom, a cicik alatt átkarolva finoman az asztal lapjára döntelek...Tudod miért teszem...kinyújtod a kezed, pont végig ér...kis terpesz a lábakig, épp csak pici ágaskodás a lábujjakkal, előtűnik a talp...nagyon szép…
Ahogy magamhoz húzlak, érzem, hogy jó helyen járok...tökéletes a magasság…
Felhúzlak, megfordítalak, csillogás a szemedben…

Mikor fizetek, megkérdezi a fickó, hogy azokkal a székekkel kérjük e…..azt sem tudom miről beszél, bólintok…. Kit érdekel pár szék…
Mielőtt a helyére kerül, nagy bronz színű karikát kap alul mind a négy láb, még illik is hozzá…

Másnap látod először a helyén…
Az úton csendes Vagy, merengő.. ismerlek , vágyod már…

Ugyanúgy simítod, mint a boltban..két karikán már rajt a bőr bilincs...a másik oldalon a lap alatt áthúzott kötél... hátrafordulsz, közben már húzod a pólódat...elkapom a tarkódat, durván a szádba csókolok...megfordítalak, rányomlak a lapra...a kezed, a lábad tudja hol a helye...mielőtt kikötöm a lábaid, lehúzom a szoknyát, a bugyit...Ahogy mögötted térdelve a bilincsekkel bajlódok, megcsap az illatod…
Széthúzom a feneked, és beléd nyalok.. amennyire tudod, a számra tolod magad…
Baszni kezdelek, közben jár a paskoló… Nézem a gerinced, ahogy mozdul , ha helyet, vagy erőt váltok...az arcod oldalt az asztalon.. szemed csukva, szád össze szorítva….gyönyörű vagy…
Már hangoskodsz...nem engedlek el...feljebb keresek utat magamnak… már ott is vársz...szeretek ott...a záróizmod különösen finom érzést nyújt...tudsz is vele bánni ügyesen...Rád hajolok, bele fogok a hajadba, és hátra húzom a fejed...Felnyögsz mélyen, a kezeddel fogást keresel az asztal szélén, fáj a kötél a csuklódon, ahogy húzlak hátra felé….nagyon nagyot élvezünk egyszerre...hosszan….állatiasan…
Elengedem a hajad, az arcod szinte csattan az asztalon….alig mozdulsz...az ujjaim között haj…
Eléd lépek, felfelé fordítom az arcod, bemegyek a szádba...ez még jár...letisztogatsz a nyelveddel…
ennyi elég…
El akarlak engedni...nyúlok a kezedhez...most először szólsz...hagyjalak még…
Nézlek, ahogy hozzá simulsz az asztalhoz, csukott szemmel egyre lassuló lélegzettel…
Mikor ott hagylak, végig húzom a kezem a paskoló nyomain...elmosolyodsz ….

Ismerőseim közül rákérdeztek már páran a lábakon lévő karikákra…
Hagytam találgatni Őket..:)